Ne kérdezz

Zsóka képe

Olyan vagy nekem,
mint vándornak
menedék, sivatagban
enyhet adó árnyék,
szomjazó földnek
az eső, fuldoklónak
éltető levegő,
félőnek bástya,
éhezőnek falat,
háznak a tető,
vagy, mint
Mindenségnek a Nap.

Ha repülök, Te
adsz szárnyakat,
s ha elszállnék,
Te vagy a Föld,
szavaimnak terem,
mert mondataim
Benned visszhangzanak.
Bárkám ringató vize,
kikötésre a
biztos part,
simogató kéz,
és éltető erő.

Verseimben a rím,
szavakban az igaz,
igen, ez mind Te vagy.
Télben tiszta hó,
nyárban hűvös tó.
Te vagy a Tükröm,
a lelki Társam,
szívemben a dobbanás,
testemben a lüktető vágy.

Ne kérdezz hát,
mint kisgyermeket:
„Mondd, mi vagyok Én, neked?”

9 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Egyszerűen annyira ismerősek nekem ezek a sorok, mintha már olvastam volna valahol. Úgy emlékszem, hogy akkor is tetszett s ez most sem változott! :)

Gratulálok! :)

Üdv: Panka