Alszik a város

Zsóka képe

Alszik a város. Holdfény
mossa szennyesét,
lámpák fénye szerteszét
töri a sötét eget.
Felleget hajt a szél,
csillagok hunyorító
fényinél baktatok.
Elkésett álmos utasok
az utolsó buszra várnak,
meleget sóhajtanak
a szürke panelházak.
Álmaim sötétbe burkolom,
s mint málló vakolat
- mit jótékonyan eltakar az éj –
nem látszik rajtam
most a szenvedély.
Az élet lassan túlhalad,
de emlékeimben megmarad
minden, ami szép.
Szeretem ezt a várost.
Az ébren töltött éjszakák
párás melegét, szűk
sikátorok hűs szagát,
az ébredő város moraját,
poros utcaköveket, és
minden apró szegletet.
Itt születtem, és itt élt
az apám, itt van a fiam,
s talán, itt lesz majd unokám.
Ha erre gondolok, szeretetet érzek.
Része vagyok, s nekem részemmé lett.

24 egyedi megtekintés
10 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Versed különös hangulata és játékos gördülékenysége megfogott, szívemet hagytam! :)

Verselésed stílusa emlékeztet egy kedvenc költőnőmre egy másik portálról. Nézsi Zsuzsának hívták, Fefo nicknéven alkotott. Sajnos, nemrég elköltözött a Parnasszusra.
Szívem itt hagyom Neked!

Kedves Ásító!
Dehogy bántottál. Amatőr vagyok. Az én műfajom a próza. A vers csak kirándulás! Holtig tanulok. Köszönöm! :)) Legyen szép hétvégéd, és mondd csak máskor is!

Kedves Ásító. megkísérlem a lehetetlen, elmondom neked, amilyennek én látom

"lámpák fénye szerteszét
töri a sötét eget."
A pesti esti fényektől a csillagok halványabban látszanak, ha látszanak. Én külvárosban lakom, ott az éjszakák nem ragyognak úgy, marad még csillagfény is, ha nem is sok.

"Felleget hajt a szél,
csillagok hunyorító
fényinél baktatok."
A felleg, ha rámegy a Holdra, látszanak a csillagok. Próbáld ki! És bizony a külvárosokban még látni.
"Elkésett álmos utasok
az utolsó buszra várnak," Voltál már úgy, hogy lekésted az utolsó metrót? És másfél órát vártál az éjszakai buszra? Én igen. Mert lekéstem. És éjjel fél-egykor jött az éjszakai járat. Éjfél után a lámpák félgőzzel égnek. A Hold felhőkkel takart, ha nem is mindörökre. Pillanatok varázsa ez az egész, és ha jársz a pesti éjszakában, és néha figyelsz is, észreveszed, hogy ilyen is. És a málló vakolatot eltakarja a sötét, nem látod csúfnak csak a Holdfény mossa az utcát, a szemét se látszik, én így láttam. Kívánom az élményt, tapasztald meg. Nem lehetetlen, és hidd el, valós. Sajnálom, hogy te nem élvezed ezt a Pestet, ahogy én. De köszönöm a kommented, hogy időt fordítottál rám.

Kedves Zsóka!

Az én fejemben fogaskerekek vannak... :)
Elhiszem, hogy így látod, meg tudod magyarázni, ám számomra a vers, kompozíció.
Hasonló, mint egy fénykép.
A fénykép is mindig a valóságot ábrázolja, ám van jó fénykép, és van kevésbé sikeres. Pedig mindkettő a valóság. Teszem azt lefényképezek egy tyúkudvart, abból egészen más kép lesz, mintha a fotósként dolgozó barátom fényképezi ugyanazt.
Amiket "felróttam" azokat kompozíciós hibának látom.
Remélem, nem bántottalak meg véleményemmel!

Hát, nem tudom...

"Alszik a város. Holdfény
mossa szennyesét," <--Eddig rendben van

"lámpák fénye szerteszét
töri a sötét eget." <-- itt a sötét már tök redundáns, mert felvezetted, hogy este van, este meg sötét az ég.

"Felleget hajt a szél,
csillagok hunyorító
fényinél baktatok." <-- Szóval annyira égtek az előbb a lámpák, hogy szerteszét törték a sötét eget, aztán meg felhő is van, te mindezek ellenére a csillagok hunyorgó fényében baktatsz.

"Elkésett álmos utasok
az utolsó buszra várnak," <-- ha az utolsó busz még nem ment el, a várakozók nem elkésettek, és mivel nem utaznak, hanem várakoznak, nem is utasok.

"Álmaim sötétbe burkolom,
s mint málló vakolat
- mit jótékonyan eltakar az éj –
nem látszik rajtam
most a szenvedély." <-- ez tök értelmetlen. Mint málló vakolat, hullik rólam a púder. pl. de, mint málló vakolat, nem látszik rajtam???!

"Az élet lassan túlhalad,
de emlékeimben megmarad
minden, ami szép." <-- kit, mit halad túl az élet? Ezt konkrétan nem értem...

Mondjuk az én fejemben fogaskerekek vannak, jobb kezemben körző, balban vonalzó, a modern szövegfűzéshez meg nincs érzékem, azt nem tudom megkülönböztetni a dadaizmustól... :)

Csodaszép vers... Lenne kedvem ezt a két szót továbbragozni, de nem teszem, mert felesleges. Nem kell ide több szó, csak egy: gratulálok! :)

Muse, köszönöm szépen, hogy velem láttál.

A város emlékei mi vagyunk.Mi tesszük élővé, élhetővé. Gyönyörűen leírtad. Ölellek: Attila

Köszönöm Attila.
Amit mondtál nagyon igaz.
Ez jól esett! :)

Igen, talán lehetett volna egyszerűbben is kimondani, hogy belém nőtt, és belenőttem. De ez így jött akkor ki, és hagytam.
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem.

Kovács Sándor képe

Szép vers, gördül, ébren tart. Nekem a záró két sor nem tetszik, szinte szájbarágós. Enélkül is tudjuk, mi olvasók, hogy mit érzel.

Szép egyszerű vers, mindíg megmaradtál a túlömlengés határain belül, ezért olyan érezhetően őszinte.
Gratulálok...

Köszönöm Peiker.A hely attól lesz szép, mert az ember boldog. És az tudtam lenni.A kisdolgok, amik tartósan szépek, megszépítenek sok dolgot környezetükben.

Nagyon szép, főleg a vége! A vers eleji megszemélyesítések nagyon jó hangulatot teremtenek az olvasáshoz, és nagyon valósághű leírást eredményeznek. Innen is látszik, hogy mennyire ismered szeretett városod.

Nekem Pest, a nagy falu marad, amit jó volt fiatalon felfedezni, és megtölteni emlékeimmel.Mert attól lett szép, hogy megtörténtek benne a dolgok. Az életem.Köszönöm Waelin a kedves szavakat.

Csodálatosan verselsz Kedves Zsóka, példaképem leszel, úgy érzem.
Olyan sokszor olvastam a versedet, hogy lassan kívülről tudom. :)

Örülök, hogy itt vagy közöttünk!

Kedves Vendula, meg vagyok hatva. Egyszerű szavak, mondhatta volna bárki, így érzem magamban. Szeretek itt élni.

Nem bonyolítod túl a kifejezéseket, mégis többet jelent a vers, mint egyszerű szavak.
Nekem elevenembe talált.

Köszönöm megtisztelsz. Nekem öröm, hogy így gondolod.

Teljesen aktuálisan ez jutott az eszembe:
http://www.youtube.com/watch?v=b...

Igen, Kismanasz, sokat jelent, hogy itthon vagyok .

Szép lett, jól esett olvasni. :)

Üdv.: Máté

köszönöm Máté. Örülök, hogy tetszett.