Nem várok kegyelmet

Vendula képe

Én gyenge vagyok, ami Te nem vagy
Dobban a szív, parancsol az agy
És nem várok kegyelmet mégsem
E szerelmi hadviselésben
Inkább szedj ízekre, s ölj meg!
Kínzásommal ne emészd idődet!
Rút hulla lesz, kit így meggyötörnek

S ha nem adsz semmit, tán igazad van
Hisz első csókodnak hinni sem akartam
De tüzérrohamnak ellen vár sem áll
S a szerelmes inkább sírba száll
Mintsem védőbástyája mögé rejtse
Tüzelő testét, s ne is sejtse
Hogy nem hoz kegyelmet az este

Ajkamba harapok, hogy ne mondjam soha
S ne legyek gyenge és ostoba,
Ne mondjam : - szerelmes vagyok...
Haldoklom. Miként a jégcsap olvadok
Megdőlök testem hívó szavára.
Még ha a lelkem ezzel önmagát alázza
De akarom : általad legyek "meggyalázva"!

2009. okt.

9 egyedi megtekintés
15 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Régen volt, de valóban így éreztem akkor.
Öröm, ha tetszik a versem, köszönöm, hogy elolvastad.

Nagyon szép, tiszta érzések, remek megfogalmazás. Jól választottam. Köszönöm az élményt!

Örülök neked, már kezdtem azt hinni, hogy Te nem vagy rám kíváncsi. :)

Igen kicsit hasonló a líraiságunk, talán pont ezért kattantam rá a verseidre, mert bejön ez a stílus.

Köszönöm az elismerésed, jólesik.

nagyon szép kiforrot, míves darab, szépen írsz, ami nagyon nehéz, és Te úgy mint én a klasszikus lírát műveljük:)

Gratulálok:Főnys

Kínkeserves sorok! Tudom, hogy fájó dolgok ihlették, de tetszenek! Hagyok itt egy szívet, talán erőt ad!

Ó jó vége lett a dolognak! ;)

Köszönöm Kedves!

A karakán női lélek, szenvedély és vágy van összegyúrva ebben a versben.
Micsoda forrongás! :)

Vannak nagyon erős rímek, akad egy-két gyengébb, de nem érdekel. Kellemes volt olvasni.

Pl? Mármint szerinted melyik gyenge? Érdekel, és csak így tudok ügyvédje lenni a rímeimnek. :)

"Én gyenge vagyok, ami Te nem vagy
Dobban a szív, parancsol az agy"

"Mintsem védőbástyája mögé rejtse
Tüzelő testét, s ne is sejtse
Hogy nem hoz kegyelmet az este" (a harmadik sor nekem eléggé megtöri, egyébként jó volna)

Hozzáteszem, hogy a többi viszont irgalmatlanul jó, pont ezért lóghatnak ezek ennyire ki a kis fülemnek.

Értem. Nem is tudom, ahogy hangosan olvasom, persze talán én tudom a legjobban hangsúlyozni (nem is tudom miért...) úgy nem olyan rossz. :)

De érzem, mit mondasz.

pontosabban magukkal... :)

Igen, a viharok néha magával ragadnak bennünket... :)

Igen. Ha minden rendben van körülötte, (mondjuk az ritka pillanat) akkor nem is tudok verset írni.
Kell a feszültség. :)

Köszönöm Zoli, örülök, hogy tetszett, és hogy a szívet raboltam vele :)

Jó nagy vihar dúlt bennem akkoriban, így a vers nem volt nehéz szülés...

Szépen megírtad a gondolataidat....
Érzelmes, határozott, sehol egy felesleges mondat... = jó vers!

Örülök hogy olvashattam, és a szívem egy darabját is itt hagytam...!

Barátsággal
Zoli

Lírai és mélyen emberi ez a versed is drága Vendula! Érzelmekre ható és érzéseket közvetít. Magával ragad, s közben érezni, amit Te érezhettél akkor. Szívemet hoztam...
Szeretettel: Pekk@

Köszönöm Pekka kedves. :)

Na, jöttem ide kedves Vendula! :)

A végére erősödik a vers, meg ilyenek. Nem akarok okoskodni. Tetszik, mindig tetszik ez a téma is. Imádom, ahogy előadod, hogy áldozattá válsz, amikor hagyod, hogy elrepítsenek és "meggyalázzanak" :))

Igen... azt hiszem, ez valóban jellemző rám. :)
Bár tudok én áldozattá tenni is, de arról nem írtam verset. :D

Persze, mert valójában mindig áldozattá teszed a tudatlanokat. De erről nem írhatsz, hiszen mindig Te vagy az "áldozat" :P

Úgy értem, a való életben nem érzem magam mindig áldozatnak, csak mint szerelmi "szerepjáték" szeretek a gyenge, és a védtelen lenni. :D

No olvastam egyszer,olvastam kétszer....,mély igaz vers,de te nem vagy gyenge,legalább is mentálisan biztosan nem...! Szívesen olvasom az írásaidat,mint ezt is!

Én örülök, ha jössz hozzám drága Rézi, akár hányszor. :)
A sors megerősített, de a lelkem legmélyén gyenge nő vagyok :)

Mmm... ismerős a vers. Harmadik alkalommal olvasom, és harmadik alkalommal is lenyűgöz... :)

:) :)
köszönöm!

Emlékszem, amikor feltetted a verset először, régen. Akkor is tetszett.
Tény, mi tény, hogy azóta fejlődtél vagy ötöt :)
Pacal! :)

Most akkor tetszik vagy sem? :P
Azóta nem fejlődtem, mert azóta nem sokat írtam... :D

Nemongyadmár!
Oda is tettél fel aztán verseket... azokat nem te írtad? :P
Egyébként csak azért kalattyolsz vissza, hogy ellentmongyál... Fehérnép! :D

Többek között azééé is! :P

Kedves Vendula! E vers kapcsán csak azt tudom ismételni, amit Joker első hozzászólásában próbált megfogalmazni. Vendulás (a Tőled megszokott színvonalat hozza), Vendula egy újabb szegmensébe engedsz betekintést. ...és nagyon érezni, hogy "mennyi mindent" fog még kapni Tőled az olvasó.
Ne fukarkodjál megosztani kincseidet :), nagyon várom verseidet!
Szeretettel: next

Igyekszem önmagamat adni a verseimben is. :)
Szegény Nevetővel majdnem mindig elbeszélünk egymás mellett, de aztán olyan édes a békülés! ;) :D

Köszönöm a pozitív hozzámállást, és amennyire Te várod a verseimet, én annyira várlak hozzájuk minden alkalommal!

Ölellek

Nem köntörfalazol . Őszinte vagy és ez tiszteletet parancsoló Aki csak félvállról fondoran vagy félszívvel akart veled kapcsolatot jó ha az elején meg gonsdolja mibe kezd Nem kérsz és nem adsz kegyelmet . A játszma nem első vérig szól hanem életre halálra.
J:A: jutott eszembe valahogy így van "ölj öledbe ha kellek ... vagy felkél és szétveti a harag -mint a részeg a poharat - a szesztelen szerelmet"

Nem, nem. Nem szokásom köntörfalazni, semmilyen helyzetben.
Igyekszem egyenes, és szókimondó lenni. Köszönöm Artur kedves, hogy itt jártál. :)

Ritka őszinte vágykitörés, szeretni való!

Köszönöm Kedves! :)

Teljesen elvarázsolódtam. Ne nevess ki, de elvitt a versed Rómeó és Júlia világába...átéltem, éreztem, megragadott és magával rántott egy más idősíkba, Most vissza kell térnem a jelenbe, de nincs kedvem...

Kicsi szívet hagyok nálad nagy szeretettel!

Pirella

Hát igen, ez sem egy egyszerű vonzalom! :)
Én mindig kifogom a bonyolult helyzeteket, de úgy szép az élet, ha zajlik... :D
Köszönöm kicsi szíved!

A szívet meg elfelejtettem,de itt van kiérdemelve.

Igaz őszinte emberi szavak, szép versbe foglalva.

Szeretettel gratulálok: Ica

Kedves Ica!

Köszönöm a kedves szavakat! :)

Ilyenkor úgy sajnálom, hogy nem tudom átérezni a szerelmes verseket, legyen az boldogságot hirdető, vagy a fentihez hasonlóan "szenvedős"... A verseddel kapcsolatban csak annyit mondanék, hogy - ahogy a Te esetedben mindig lenni szokott - jó olvasni, mert gördülékeny, mert pompásak a rímek, mert egyszerre hétköznapi és különleges, és mert dugig van érzelmekkel, amiket úgy is megérez az ember, ha nem áll hozzá közel a téma.
Király ez, na! :D Gratulálok! :)

ui. Tetszik ez a hét soros formula, talán ellopom... :P

Lopd el Kata, jó ebben a formában írni. :)

Köszönöm a sok kedves szót, elismerést, egészen zavarba ejtő. :D

Én általában szeretem elrejtegetni az érzéseimet, gondolataimat egy-egy versben, becsomagolom őket, de mindig nagy hatással van rám az őszinte, nyílt só, főleg amikor ilyen pompásan van versbe szedve, és ekkora energiát hordoz, közvetít, sugároz. :)

Nagyszerű vers, a szívem szívesen hagyom itt!.

Én szeretek kitárulkozni, nincs mit titkolnom, takargatnom, ha mégis van, azt mélyen magamban őrzöm.
Örülök, hogy szeretted a verset. és a szívedet is nagyon köszönöm. :)

Azért én sem rejtek el olyasmit versbe, ami csak az enyém. :)
Sok témát képtelen vagyok megverselni, olyanokat, amelyek másoknak teljesen természetes, ezzel csak az a gond, hogy elég kevés verset tudok összekaparni, pedig próbálkozom.

Nem a mennyiség a lényeg. Én tőled mindig minőséget kapok. :)

Látod Tamás... most meg jól itt hagytál bennünket.

Én inkább a világos szavakat szeretem olvasni, az elvont mondatok nem mindig találnak utat hozzám. (Ma éppen sikerült, de ez nem tartozik ide.)
Férfi létemre is át tudom érezni ezeket a sorokat. Az ember tanulja meg a más gondjait, gondolatait meglátni, különben egy önző disznó lesz, de boldogulni is csak akkor fog, ha eléggé erőszakos. Más kérdés, hogy ebben az esetben a boldogulni szó az eredeti értelmében, a boldoggá lenni viszonylatában is helytálló-e.
Ez a vers nálam nyerő, és mivel nincs hozzá szókincsem, hogy értékeljem, csak egy szívet adok. Ennyi telik tőlem.

Nagyon örülök, hogy elolvastad. Az különösen örömmel tölt el, hogy nem csak a nők tudnak azonosulni a verssel, hanem a férfiak is (ez Nevetőnek is szól) mert így nem egy rétegnek ad talán élményt.
Mint mondtam szeretem a letisztult képeket, és tudom kedves Remete, hogy te is. Akkor most kedvezhettem neked. :)

Szerintem Suttogó is tud azonosulni ezekkel a gondolatokkal. Azt hiszem, hogy csak érzéketlen ember nem képes erre, Suttogó pedig nem érzéketlen, csak más módon számol be az érzéseiről.
Sok szép veret Kedves Vendula!
Attila

Gondolom, Nevetőt akartál írni. :)
Igen, értem, hogy mit mond ő, és örülök is neki.
Nagyon jól tudom, hogy vannak érzései, csak én vagyok túlérzékeny, de ezt meg ő tudja rólam.:D
Én azt hiszem kölcsönösen kedveljük egymást vele. :)

Valóban! Köszönöm a kiigazítást! Elnézést kedves Nevető! Az jár az eszembe hirtelen: suttogva lehet-e nevetni.

Nyilván, aki volt már hasonló helyzetben, és nő, az magáénak tekintheti.
Erős érzelem, sőt viharos érzések váltotta ki a vers megírását abban az időben.
Nem kevés akadálya volt a beteljesülésnek, legfőbb képen a társadalmi elvárások leküzdése.
Nem hiszem, "hogy csupán" csak, de ha te így érzed, elfogadom, én ezt nem tudom megítélni.
Én igyekszem igényes verseket kiadni a kezemből, tartalom, rím, forma szempontjából, nem szoktam összecsapni, de a megítélésük nem az én dolgom. Szeretek egyértelműen, tiszta képekkel írni, láttatni, amit szeretnék. Az elvont stílus nem az én asztalom, tudom te azt szereted, én nem úgy írok. Amikor téged olvaslak, előtte mindig ráhangolódom a te stílusodra, kiszakítva magam a sajátomból. (talán te is megpróbálhatnád ezt amikor hozzám jössz.)

Most már kezdem azt érezni, hogy a fogalmazásommal lesz a baj. Nem kell nőnek lenni szerintem, hisz én is átérzem.
És mikor azt mondtam, erős érzelem, és sok van benne, azt pozitívumként értettem. Azt mondtam, hogy olyan mélységű és mennyiségű érzelem van ebben az írásban, hogy annak az alapja aztán még terjedelmesebb, még sokkal markánsabb lehet.
Az meg nem is rémlik, hogy összecsapásról beszéltem volna, vagy arról, hogy a stílusodnak nincs létjogosultsága. Az irodalom épp azt igazolja, hogy nekem nem lesz!

Nem gondoltam, hogy bántani akarsz, de valóban kétértelmű a megfogalmazás (számomra), bár lehet, sőt biztos, hogy én olvasom rosszul a szavaidat. :( Bocsánat.
A kortárs irodalmat te képviseled, nem én, úgyhogy ebben nem értünk egyet. :)

Én úgy érzem, nem szereted a klasszikus stílust, nem tudlak vele "elvarázsolni" pedig szeretnélek :)

Hatásos és erős vers, és az erőssége főleg talán az, hogy mindenki kicsit a magáénak érezheti.
És úgy érzem, van még ott anyag, amiből ez a versecske lett összevarrva, mondhatnám: a krampusznak csupán a lába? :)

No, nem véletlenül jutott itt eszedbe a láb...