Lüktető pontok...

Vendula képe

Te
hintázó könnycsepp vagy
lesütött pilláimon
arcodat álmaimba fúrod
áttetsző alakod nem hagy
nyugodni...
Én
kicsike szálka vagyok
finom tenyeredben
megsebezlek mert
a lelkem megmunkálatlan
karcolást hagyok...
Te
valótlan vallomás vagy
és
vágy
és
tűz
megégetsz
mire jó ez?

Te és Én
vérző sebek vagyunk
fájunk egymásnak
sosem gyógyulunk
lüktető pontok az ereken
ez a ... szerelem...

20 egyedi megtekintés
9 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Mivel megígértem, hogy jövök, itt vagyok, de most se józanul, úgy, hogy piásan írtam át a versed. Eccsómó szót átváltoztattam, eccsomó gondolatot átgondoltam, nálam így festene ez a vers verzió, ha kijózanodok talán el is magyarázom, hogy miért így, és miért nem úgy, már ha emlékezni fogok rá.... :-))) Azért nincs harag, ugye? :-)))) Pusszancs....

ezüst könnycsepp vagy
lesütött pillámon
arcodat, s áttetsző alakod
nyughatatalan álmaimba fúrod

durva lelkem szálkaként szúr
csodás tenyeredben
sebet karcol rajtad

egy vallomásra várok
tüzes vágyadra járok
égess meg te is
gyógyíthatatlan sebek vagyunk
egymásnak fáj az agyunk
de orgazmusunkat semmivel ne csitítsd
az ereken lüktető pontokkal együtt sikíts.
szeretlek...

Remélem nem bántalak meg, ha megállapítom, hogy finomítottál egy keveset a vers utolsó három során :P
Számomra így érthetőbb :D

... örülök, hogy neked így érthetőbb, de én nem erről írtam.
az enyém is érthető... én így gondolom.

De írok én holnapra érthető erotikától szétdurranó verset, ha kell, ez nem az!

Szerinted komolyan gondoltam, hogy finomított a verseden?

Hát tudom én nálad? :P

úgy látszik nem :P

Mindig belém kötsz, miért éppen most ne tennéd? :P
Neked sosem tetszenek eléggé a verseim, miért pont ez tetszene?

Na jó...nincs harag :)

nincs?
honnan tudod? :D

:P :P
tudom és kész...

Nagyon tetszik! :)
Az igaz, hogy másról, másnak szól, de nagyon jó! :)
A végére szerintem nem kell az a pont a ,,sikíts" után, de csak az én véleményem. :)

Gerykém! :)

Tök jó, de ez másról, másnak szól, mint az én versem,minden esetre megható, hogy megihletett a szerelmi életem! :D
Ne keress ott erotikát, ahol nincs, még akkor sem, ha az én huncut tollamból folytak is ki a szavak. ;)

Haragudni rád??? Soha! Pusszancs! :)
Szar lesz ám, ennyi nap után kijózanodni! ;)

A versed tetszik, olyan fájdalmasan szép.
Nekem a szálka a lüktet az érben.
Valahogy az utolsó két sorral nem vagyok kibékülve. Nekem kicsit rím kényszerítettnek tűnik.
Vagy lehet hogy csak én vagyok beteg, de a lüktető pontok az ereken, ez olyan furi, az egész ér lüktet, az egész ember lüktet igazából. Nekem az jut eszembe, hogy amikor lüktet egy pont az baj, az idegzsába. Ez a gondolat meg amikor a szerelemre gondolok én kis naiv, édes álmodozó, akkor nem arra gondolok mért kapok agyfaszt szerelmem tárgyától, mert tudom hogy kapok, de ezt versben nem írom meg, vagy ha igen, akkor így:) Agyamra mész asszony:)
De ezt leszámítva tényleg egyetértek, szép és mély, ahogy annak lenni kell:)

Első olvasatra abszolút nem értek egyet az előttem szólókkal, de lehet, hogy csak sokat ittam. Ezért most nem kommentelek. Majd józanodok... :-))) Bocs... :-)))

Helyes! :)

Szóval nem tetszett?

Ja, majd józanul... :)

Szerintem a második rész ráépül, kiegészíti az elsőt. Mint egy frappáns végszó. :)

igen, annak szántam. :)

Red! :)

Azért ezt a szerelem dolgot kivesézzük még... :)

Fantasztikus!

Ó, ez azért túlzás! :)

Köszönöm, hogy olvastad.

Itt töröm a fejem mit írjak. Szép, érett gondolatok a szerelemről. A fájdalmát és szépségét, azt hiszem csak bizonyos koron túl érzi át az ember. Ugyanakkor tényleg annyi szenvedély van benned és a verseidben is. Azt hiszem ezt szeretem bennük. Tele élettel, még ha fájdalmas is.
Ölellek szeretettel és szívvel: Dana

Igen, a szerelemhez is fel kell nőni.
Mikor kamasz az ember, azt hiszi, hogy a szerelem a boldogsággal egyenlő.
Pedig nem... az igazi mély érzések mocskosul fájnak. És ha nekem fáj, akkor a másiknak is. Óhatatlanul visszasebezzük, még ha nem is ismerjük be.

Húsz évesen voltam olyan igazán szerelmes, aztán persze, mindig azt hittem a kis lángolásokra is, hogy szerelmes vagyok, és magába a szerelembe is képes voltam (vagyok) bele szeretni.

De a vágyat nem szabadna összetéveszteni a szerelemmel. A szerelem nem más, mint a beteljesülés
akarása... eggyé válás óhajtása. Összeolvasztani két különálló lelket, bizony kínokkal jár.
Én ezt vallom a szerelemről.

Ölellek Danám! :)

Ezt nem kötözködésből, de ugyan azt írtad:)
"De a vágyat nem szabadna összetéveszteni a szerelemmel. A szerelem nem más, mint a beteljesülés
akarása... eggyé válás óhajtása."
Vágyni, akarni, óhajtani. Három fokozat ugyanarra. Persze a vágyni és a vágy nem ugyanaz. De az ember eléggé ösztönlény, ki tagadja, ki magasztalja.
A szerelem egy tompa fejfájás. Bosszantó, mégis megőrjít a hiánya:)
A versről később:)

A vágy, nálam nem a szerelemre, hanem a testiségre irányul. Erre utaltam. :)
"beteljesülés akarása" ... hozzá akarok tartozni a másik emberhez. :)
Mivel vannak akik sokkal érzékibbek, akiknek a testi örömök legalább olyan fontosak, mint a lelki kielégülés, azok néha hajlamosak a "vágyat" keverni a szerelem fogalmával.
Így gondoltam. :)

Dehogy veszem kötözködésnek, örülök minden véleménynek! És szeretek ésszerűen vitázni. :)

Megértem én ,anyám nevelt :) és a részletekben nem veszek el, csak ritkán:)
Jujjj, most linkeltem egy számot a Zenegépbe, idézem egy sorát:
... I fall in love with, every night..."
Hát igen, valaki adja, valaki kapja. Mások úgy fogalmazták meg: ki mint nyal úgy nyelet, vagy ki mint nyel úgy nyalat? :) Valami ilyesmi. Nehéz ez. Szeretnék egy olyat lányban mint én. De tudom hogy a falra másznék tőle. Már elhagytam ezt a vágyamat, és nem csak a testéért szeretném:) szeretni:)
Aztán végül belátom, hogy nem is tudom, hogy mit akarok. Aztán amikor ott van és kiszúrja a szemem, akkor meg nem, nem teszek semmit? Röhej.
A vágyni, megszerezni, birtokolni, magamévá tenni egy ösztön. Amit te írtál, az a hozzátartozás vágya, az összeolvadás, a feloldódás egy másik emberben. Na ez kéne receptre mindenkinek, akkor lenne világbéke, kevesebb válás, több boldog ember, egy szebb világ.
Hol vagy, hol vagy, kerestelek, már csak várok rád:)

:)

Én azt tapasztalom, hogy a szerelem érzése mindig akkor ér utol, ha nem számítok rá. Aljasul lecsap az áldozatra...

Szerintem boldog szerelem nem is létezik! Csak viharos. Ami nyugodt, és boldog, az ne szerelem, az elfogadó szeretet.
Amúgy nekem nincs bajom a "vággyal"... sőt! :) Csak nem keverem a szerelemmel. :)
Az ember ösztönlény, de vannak érzelmei (már akinek) ettől nehezül a dolog.

Milyen lányra vágysz?

Vitatkoznék. Mindig az ésszel van a baj, amikor az ember a szívére hallgat, akkor tesz jót magának, a boldogának. Az hogy az élet nehezebb lesz, az egy dolog, úgyis szar:) Ezt dobja a gép.
Hohó, más közelítés, az egyéjszakásban, ott az érzelemmel van a baj. Általában pedig az ésszel van a baj, mert túlkomplikál, mondom ezt én az analitikus gondolkodás módommal:D
Az egyik legjobb kérdést tetted fel:)
Tömören megtudom fogalmazni, egyszerűnek is hangozhat: egy olyan lányt szeretnék, aki megért:)

Nem is vitatkozol! :)

Hát én jelen pillanatban a szívemre hallgatok, de annyira fáj ez a dolog, mert tudom ha nem akarnék néhány hónap múlva pofára esni, az eszemre kellene hallgatni... és tudom, hogy magammal tolok ki, de sodródom az árral. Nem feltétlenül egy éjszakás az a vágy, ami nem párosul szerelemmel (tapasztalat) és gonoszak a nők, mert a férfiak nyakába varrják az ilyen kapcsolatokat, pedig ha a nők őszinték lennének magukkal, belátnák, hogy ők is szoktak csak azért lefeküdni, vagy viszont folytatni a pasikkal, mert jó velük az ágyban... sok álszent ember van. :)

Aki megért téged? Hát az a legnehezebb, mert ahhoz, hogy ilyet találj, ahhoz neked is meg kell értened az ő dolgait, lelkivilágát, és azt a legnehezebb összehangolni két ember között. Kölcsönös empátia.

most szerelmes vagy?

Úgy vitatkozom veled, hogy közben magamnak mondok ellent és megmagyarázom miért van igazunk :D
Már jó ideje nem tudom mit érzek, hogy őszinte legyek:) Én annyira liberális vagyok, hogy mindenkit elfogadok, és így már annyira sokféle vagyok, hogy csak magamat nem tudom elfogadni:)
Szóval, igen nyitott vagyok rá, de nőt nem találtam még aki szeretne ennyi energiát belémfeccölni, de azért nem árt ennek kölcsönösnek lenni. Igencsak bonyolult, de eskü, én nem vagyok az:)
A kérdésedre a válaszom pedig, nem tudom. Talán, talán nem, és hogy kibe? Hajaj, kétesélyes:)

Ha kétesélyes, akkor nem vagy... a szerelem az monogám... a vágy lehet kétesélyes! :D

Mindenki úgy érzi, hogy nem bonyolult, de csak azért, mert ő mindig saját magával él, és ismeri magát, de nehezen tudja elképzelni, hogy nehéz őt megismerni, vagy kiismerni. Nem?

Olyan nehéz meghatározni a szerelem fogalmát... már csak azért is,mert valószínűleg többféle létezik belőle, és mindannyian másképp éljük meg.

Bocsánat 12 óráztam, aztán meg szerintem elnyomott a két pálinka :) Szóval elaludtamn, no :)
Én könnyen el tudom képzelni, hogy megismer, kiismer valaki, simán lehetne, még csak komoly használati utasítás sem kéne:)
Hát ez az máshogy, de jó lenne már:)

Szió! :)

Bonyolult dolog ez az egész.
Szerintem nem is olyan egyszerű kiismerni a másikat.
Engem legalábbis nem könnyű!

Mát hogy volna baj? :)

nagyon örülök, ha hozzászólsz! :)

,,A szerelem egy tompa fejfájás. Bosszantó, mégis megőrjít a hiánya:)"
Vagy nem is annyira tompa, sokszor inkább - hogy is szokták mondani a reklámokban? - lüktető, éles, meg ilyenek. :)

,,beteljesülés akarása"
Én azt tapasztalom, hogy a be nem teljesült vágy is csodákra képes. Energiát lehet belőle nyerni. Amikor "szerelmes vagyok", napokig csak lebegek, és ha nem fojtom le ezt az energiát a beteljesüléssel, akkor tudok a leginkább önmagam lenni. Erre írtam korábban, hogy meg kell tanulni felismerni, hogy mi hova, mire való. A ,,szerelem" érzése nem mindig arra való, hogy ténylegesen egymáséi legyünk, bár abból is rengeteg, nagyon meghatározó tapasztalat születik az évek során. :)

,,A vágyni, megszerezni, birtokolni, magamévá tenni egy ösztön."
Ami viszont nem szabad, hogy meghatározó legyen, ha már kapcsolatról van szó, viszont eljátszani annál inkább. :)
Erről nekem is egy idézet jut eszembe: ,,Szerintem egymással, szerinted egymáson fekszünk..." :)

,,Szerintem boldog szerelem nem is létezik!"
Szerintem a szerelemben a pillanatok boldogak, azok a pillanatok, amikor éppen nem görcsölünk semmin, nem félünk, hogy elveszítjük a másikat, nem a vélt vagy valós sérelmeinken kesergünk, nem az ördögi játszmáinkat játsszuk, és nem azt reméljük, hogy a szerelem a folyamatos boldogság állapota lesz. :)

,,Már jó ideje nem tudom mit érzek, hogy őszinte legyek:) Én annyira liberális vagyok, hogy mindenkit elfogadok, és így már annyira sokféle vagyok, hogy csak magamat nem tudom elfogadni:)"
Ezt annyira jól megfogalmaztad. Sokszor én is ezt érzem. Sokféle vagyok, de ezzel együtt semmilyen is/se. :)

,,Olyan nehéz meghatározni a szerelem fogalmát..."
Én most leegyszerűsítettem a dolgot, és mindenre ezt a szót használtam, végül is miért ne? :)

Na ez jó hosszúra sikerült. Bocsi, hogy idepofátlankodtam a gondolataimmal. :)

Megint alapozok arra, hogy a tettes visszatér:) Vendi meg úgy is mert látni fogja:)
Amit írtál arról eszembe jutott egy rövid blogbejegyzés amit Isten tudja hogyan találtam, de érdemes elolvasni.
http://kijegecesedik.freeblog.hu...
Az utolsó bekezdés a kedvencem:)

Vendi jól írta, sugárzik némi mélyebb megértés a szavaidból, de sok lesz ez mára, még csak hétfő van:)

Wow, ezt nagyon jól leírta. Csak pislogtam. :) A megfogalmazásokon.
Nanana, én inkább úgy mondanám, hogy a nőnek rafináltan kell keltenie a birtokolhatóság látszatát, de belül birtokolhatatlannak kell maradnia. :)
Hétfő van, tehát most még frissek vagyunk :)

Tök jó! :)

Én spec. imádom, ha birtokolnak
Bocsika ez lehet magánügy... :D
És kissé bizar infó. :)

Bölcs vagy! Ez a legjobb
kifejezés arra amilyennek most látlak!

Komolyan, annyira szépen megfogalmaztad mindezt, és
annyira igazad van! :)

Ó, igen? :) Köszönöm! :) Az Ego-m most fürdik a boldogságban, mert azt hiszi, hogy ez neki szólt :P

Üzenem, neki szólt! :D

Nem baj, ha én is hozzászólok a témához :)

Egyet értek innen a kamasz oldalról, szinte folyamatosan kis lángocskák égnek bennem, de már most kezdem megtanulni, hogy ez nem egyenlő a szerelemmel. Vagyis de, ez maga a szerelem, csak tudni kell elrendezni magamban, hogy mi hova, mire való, nem szabad ajtóstul rontani a házba.

Szabad, de nagyot üt az ajtó! :)

Akinek eltört már párszor az orra, inkább óvatosan közlekedik :)

Előbb kellett volna ide jönnöm.... jó vers, viszoint, minen, amit mondanék már a hsz-ekben leírásra került. Talánn egy momentum, amit ismételnék.... ez vagy te valóban. Harcos, tüzes nyilas :)

:)
az!

Kösz, hogy elolvastad!

A vége szépen elő van készítve, tetszett.

Egyébként egyenlővé teszed az utolsó sort, és a versben lévő meghatározásokat, amivel asszem tudnék vitatkozni, de mivel nem... :P

"Lüktető pontok" költői kép... nem írhatom le a szerelem fogalmát anatómiai szempontból. Kissé komplikált, és uncsi volna szegény vers! :D Én találónak érzem azt a képet. :)

Ez a vers egy konkrét személynek szól, akit szeretek, aki szeret, de annyira nehéz mégis ez a "szerelem" hogy naponta okoz fájdalmat... így a megfogalmazás korrekt, asszem.
nem kapunk egymástól "agyfaszt" de a kapcsolatunk nagyon nem egyszerű, ezért fáj.
Az illetőnek gyönyörű keze van... nem hagyhattam ki a költői képek közül. :)

Nem hiszem hogy külön vers, a téma továbbgondolása, érzések kinyilatkoztatása a célszemély felé.
Tények, megállapítások, kérdés... amolyan magamban beszélés. Én érzem a kohéziót.

Kovács Sándor képe

Ahogy írom. Az első hosszabb rész egy külön vers, egy kérdéssel zárva, illetve inkább nyitva hagyva, és a második, rövid szakasz is egy külön vers, a maga megállapításával.

Kovács Sándor képe

Itt voltam, olvastam. Jó. Bár.

A két szakasz, két külön vers. Mást jelentenek.

Szomorú vagy, nem szeretném...

azt mondják, hogy ami igazán kell, és nem ereszt, az fáj... na ez most fáj
nem tudom lesz e jobb...

?
a szívedet... nagyon, mert...
Őszinte vers, nem a képzelet szüleménye.

Meg.......... egy szív. Nagy vers!

Vendula, ezzel a verseddel nagyon megfogtál!
Nem elég egyszer elolvasni, az biztos.
Minden részletén el kell időzni, mert nagyon mély érzelmek és igazságok duzzadnak mögöttük.
Nem csak rólad szól ez a vers, hanem mindenkiről, aki volt már szerelmes.

„kicsike szálka vagyok
finom tenyeredben
megsebezlek…”

Nagyon tetszik ez a rész, de mégis az utolsó versszak lett a kedvencem.

„lüktető pontok az ereken
ez a ... szerelem...”

Félelmetes.

Szívet adok érte. :)

Brigi!
majd írok ide neked valamit... csak nem jönnek a szavak...

Azt hiszem kimerítettem minden gondolatomat a szerelemmel kapcsolatban! :D
Ha van türelmed olvasd el. :D

Elolvastam, igen érdekes olvasmány volt a beszélgetésetek :) Most hirtelen nekem sincs több gondolatom a szerelemről, de amint lesz, tudom, hova jöjjek vele :P

Tudom, sokan nem hisznek a horoszkópokban, én sem fanatikusan, és feltétel nélkül, mégis van bennük valami... tűz jegyben születtem, nyilas vagyok, harcos, forróvérű, és tüzes...

Ezt a verset is lángolva írtam, mert én valahogy mindent olyan "nagyon" élek meg. Örömet, bánatot, bosszúságot. Végletek embere vagyok. Éppen tanulom a megbocsátást. Nem könnyű...
Ez a vers maga a szívem-lelkem, jól érzed Zoli... nyitott könyv vagyok annak, aki szeretne belőlem olvasni.

Te megtetted, és én köszönöm!

Én szerintem Te vagy a "Te". :-) Verseid alapján Te vagy a "vágy", a "tűz" és "vallomás" (bár nem valótlan)

Mindig érzékenyen, túlfűtötten írsz. Minden sorod átható. Ebben a versedben is benne van a szíved, lelked.