Túl korán kelve...

Sipos Roland képe

Úgy tudom, nem ver a szívem,
ha félem eladni az álmod,
kényelem árán kár, matatnék
és lám befed éjjeli képed...

Szűkös csók-takaróm véges,
héj-puha éj-szemed bájos,
mint tavak partján az üvöltés,
vétek a mozdulatom.

Érzem e pára a párnám.
Sóhajod óvó tó...
beleesnék.

Kettő barna bogár
csak a látás.
Bent elalvó, mai két
szép tűzpirosom...

Bár szuszogó a szó
egy kebelnyi hegyen,
s innen,
a sok gyengéd,
ujjnyi áldásból
kevés a hálás...

Így átkel
a szunyatag,
az úttalan,
a korhely
a kar,
megsimogatna,
lehet szíveket oszt?

Aztán átlök a sziklafalon.

Sipos Roland
2015.04.11. és 2017.03.11.

27 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás