Egy pillanatra megleltelek

Seingalt képe

 
Metróra vártam, de Te jöttél, pirosan
s a szoknyád suhant, rejtett formáddal betöltve énemet...
Pillantásom belédolvadt s rögtön vetkőztetett Tégedet.
Szembefényedben a világ eltűnt, csak álltam
elvakult-mankótlan, belédesve,
Te édes, Te!
Gyönyörű igézet voltál s lehetetlen csoda!
Lágy női fehérség, buja vágyak halmaza,
körhinta-boldogság, félszeg tekintetek,
tiszta szemfehérjék, tágranyílt, vágyteli szemek...
   Az idő kivárt, kíváncsin méregetett
   kérdő reményben égve, vajh' mi jöhet?
Lopott pillantások, elkapott tekintetek,
felizzó vágyak, ki nem nyújtott kezek...

Az ajtó kicsattant.
Az egymásba csimpaszkodó szemek
kötése szakadt, csak az érzés maradt, mint
sínek közé lökött szívek, éktelen sivító sínek és kerekek...

Elvesztettelek!
 
 

71 egyedi megtekintés
11 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Magával sodró, kiemelkedő vonalvezetésű alkotást olvashattam!

Gratulálok! :)

Üdv: Panka

"Óh, érezd-é a roppant messzeségben
Ez örök, forró, alázatos, árva
Felédnézést, mely... koldul.
S ki női száj bíbor kapuja láttán
Hörögve sír, és nyomorék karom
Mint templom ajtaján a ferde koldus.."

jutott eszembe arról, hogyan leírtad a piros szoknyás jövevényt...
ezért utolérhetetlen egy férfi költő. mert egy nőt milliószor szeppen le lehet festeni mint egy férfit.

Nem tudok csak úgy, szó nélkül elmenni a versed mellett. Nagyon jól és szépen megfogalmazott, megjelenített pillanat. Lejátszódott előttem az egész szitu, láttam a peronon a piros ruhás nőt és az őt bámuló férfit. Felcsillan a lehetőség, hogy talán történhet valami, aztán muszáj felébredni a pillanatból és egy lemondó legyintéssel elintézni.
Formailag csak annyit, hogy az az archaizáló "Tégedet" valóban kilóg. Gondolom, hogy azért van ott, hogy az "énemet"-re rímeljen, de kicsit zavar. Viszont nem akarom különösebben a forma szempontjából szétcincálni.
Összességében tetszik, csak valahogy nemigazán tudtam vele azonosulni, inkább külső szemlélő voltam.

Egy szemvillanást és ami mögötte van veséztél ki.Férfiember fejében még ilyenebb gondolatok cikáznak egy ilyen szituációban.!Eltettem.

Kedves Rézi,
A versem eltétele számomra az elismerés maximuma. Az én többéves gyűjteményem kb. húsz vers...
Köszönöm!

Nem rossz, jól leírtad a pillanatot. A megfogalmazás, a sok felsorolós rész is nagyon jól illett a témához.
"s a szoknyád suhant, rejtett formáddal betöltve énemet...
Pillantásom belédolvadt s rögtön vetköztetett Tégedet." - (vetkőztetett), a Tégedet-et eléggé rím miatti megfogalmazásnak érzem, számomra fölösleges is oda.
"Az idő kivárt, kíváncsin méregetett
kérdő reményben égve, vajh' mi jöhet?" - a kérdés elé inkább :-ot raknék, úgy kifejezőbb szerintem.
"sínek közé lökött szívek, éktelen sivító sínek és kerekek..." - nagyon jó befejező sor. Bár egy csöppet képzavaros a sivító sínek, de aztán jött az "és kerekek", és helyrebillentette a dolgokat.
Szóval összességében tetszett. :)

Kedves Tim Olsen,
köszönöm!
Sajna, én olyan helyen nőttem fel, ahol (kés)élt mondanak élet helyett, ismerik a tracskost, a ponyust és a batyut egyaránt, de a ritmust is jobban szeretik a rímtől. Sokak örömére vetkőztethettem volna "lényedet", de ez a vers így született kb. tíz perc alatt, amíg leírtam. Csak az érzés ömlött a papírra, nem volt benne semmi "versírási" szándék.
Köszönöm, és megyek még olvasni tégedet ;)

Kedves Seingalt!

"ismerik a tracskost, a ponyust"
Mit jelentenek ezek? Felénk nem ismeretesek. :)

Üdv DnB

Kedves DnB,
tracskos = ponyus = batyu. Egy négyzet alakú fehér vászon kb. 1 négyzetméteres, a négy sarkán a tracskákkal, azaz az összefogásra szolgáló "kötéldarabkákkal".

Kedves Seingalt!

Köszönöm. Hol használják, vagy használták e szavakat? Ma is a hétköznapi közbeszéd részei arrafelé még? Illetve az általa jelölt alkalmatosság használata is háttérbe szorult mára? És ezzel együtt a megnevezésükre szolgáló szavak is elenyésznek, mint annyi más "ó-szó"? :)

Üdvözletttel
DnB

Kedves DnB,
Sajnos, már én nem vagyok az élet része arrafelé - Kupa, Homrogd, Felsővadász-, így nem tudom, hogy használják-e az eszközt és a szót, de meg merem kockáztatni, hogy a 70 körüliek még használják.
Üdv. Seingalt

Felsővadász Gagy, Vendigi, Pamlény Rakaca. Gyerekoromban arra utaztam a busszal nagyapámékhoz Szászfára.Szívem csücske..meg a Krasznyiki part

Kedves Artur,
Emlékeink közösek!

Kedves Seingalt!
Jól felépített vers, kedves történet. Szívem hagyom, aztán rohanok a metróra, hátha meglát valaki...... :-))) Szívem marad. Ja! Akkor meg minek rohanok. :-)
Na de komolyan, viccet félre téve nagyon tetszett a versed. Köszönöm az élményt.
Üdv: Judit :-)

Kedves Judit,
Örülök, hogy tetszett a versem :-)
Ha rohansz, a piros ruhát ne feledd!!

Nahát, pont így jártam egyszer régen.
Csak mindketten a HÉV-en voltunk, összetalálkozott a tekintetünk, első látásra beleszerettem.
Aztán elindult a HÉV. Ő a Boráros tér felé, én meg Csepel felé.
Nem átallottam a következő HÉV-vel visszamenni a Borárosra. De sajnos, nem várt rám.:(
Lehet, hogy neki nem volt első látásra szerelem?:)

De lehet, hogy közben ő is visszament a másik HÉV-vel Csepelre és azért nem találkoztatok...:-))

Szerintem neki is első látásra megtetszettél, de annyi minden oka lehet, hogy nem volt ott...
Ha létezne minden férfinak küldhető körlevél, arra jelentkezne.

Nagyon szépen bomlik ki ez a vers abból az alaphelyzetből, amit szinte minden ember, így valószínűleg az olvasó is átélt, s nagyon jó a zárlata is. Szívet adok érte.

Kedves János,
köszönöm igen értékes kommentedet és szívedet!

És milyen jók az ilyen pillanatok! Sodrós, remek vers, gratulálok:-)

barátsággal: papirella

Megtisztelsz a barátságoddal, köszönöm!
Sajnos, az ilyen pillanatok fájdalmat is hagyhatnak bennünk...

Fájdalmat. Mint bennem a 'Tégedet'. Nagyon kilóg.

Kedves Péter,
ezt már a jelentkezésemkor is megkritizálták.
Szerintem ez szokás kérdése, mint a nálunk szokásos penge élt pestiesen penge élet-nek mondják, ami viszont nekem szokatlan. Mindenesetre Vörösmarty is hozzám hasonló szókörben nőhetett fel, mert nem átallotta címben és a vers elején kétszer is használni ezt a kemény szót:
"(Tégedet, aki velem...)
Tégedet, aki velem nyájas zsengékre kifejlő
Korban együtt buzgál járni az ősi nyomon,
Tégedet, Udvardim, feledékeny csendbe merűlni
Hagyjalak, a hűség szép neve, puszta - hiú?"
http://hu.wikisource.org/wiki/(T%C3%A9gedet,_aki_velem...)
Most mondható, hogy régies alak, de ez nem igaz, mert én gyerekkorom óta használom és nem én találtam ki. Mondhatnám, hogy engemet nem zavar a 'tégedet' :)
Petőfit sem zavarta:
"SZERETLEK, KEDVESEM!

Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Szeretem azt a kis
Könnyü termetedet,"

Most hogy' legyek okos?

A magad módján.
(Azért az idézett költők munkálkodása óta eltelt néhány év.)
:o)

Vitt magával, nagyon jó lett! Gratulálok! A hangulat, az érzések bemutatása, mind jól lett felépítve.

Barátsággal: Pekk@

A '(m)Ennyi nyelven...' írójától különösen jólesnek ezek a szavak, köszönöm!
Barátsággal: Seingalt

Ez a hirtelen "fellángolás" mikor a férfi ember elelmélkedik egy furcsa vonzalmon... Szeirntem mindenkinek ismerős helyzet. Tökéletes bemutatás.....a mindennapi élet apró szösszenete:)

Kedves Seingalt !

Rathos kb. megírta a véleményemet a versedről, te pedig azt a verset, amit én is annyiszor megírhattam volna már (tán egyszer tényleg megírtam, csak abban a nő buszról szállt le).

Élmény volt olvasni. Miért nincs itt több műved? Szívesen olvasnék még tőled valamit.

Üdvözlettel
DnB

Itt az említett versem, nem valami jó:

A Nő

Térdre borulok és úgy dicsérem a teremtőt.
Köszönöm neki, hogy láthattam őt.
Mind közül az utolsót, a legelsőt.
A nőt, a nőt, a nőt. Az isteni nőt.
Most már szép lesz a napom az estém, az évem .
A teremtőmtől mindig csak azt kértem,
Addig tartson e földön nyúlfaroknyi éltem,
Míg nincs szerencsém pilláira néznem.
Most már, uram,akár meg is halhatok.
Viheted, veheted már tőlem a napot,
A holdat, a felhők mögül a csillagot.
Most már mindent boldogan itt hagyok.
Láttam az egyetlent akit látni kell.
Most már semmi és senki nem érdekel.
Hívom őt? Vagy csak szeretném? Nem felel.
Karcsú teste, ó pillanat! Elszelel.
Ennyi volt hát, mit öntudatlan adott.
Két pici láb, tűsarkakba bújtatott.
Lépett s térdére szoknya csavarodott.
Ennyi elég, jöhettek értem angyalok.

Budapest, 2009. május 17.

Roppant tetszetős, örülök, hogy ide betérve egy helyett rögtön két remek verset olvashattam.

Kedves Ilyasviel,
Nem is tudom, hogy hagyhattam köszönet nélkül ezt az értékes hozzászólásodat...
Köszönöm!

Kedves DnB,
Jó neked, gyakran 'utazol' :)

Ez igaz, kedves Seingalt , de van olyan, amikor az ember már nem tanúsít nagy figyelmet az úti "élményeknek", mert az otthoniak feltöltik úgy, hogy másra sem vágyik, csak azokra, amik ott érhetik. Ez a vers, mint láthattad, korábban íródott,. Azóta is utazom, sok szépet is látok, de nem hat rám úgy, mint korábban. Lehet, hogy akkor még tudtam volna írni ódát is bárki térdkalácsáról, vagy szoknyájáról, de ma már csak két térdkalács létezik, amik meg tudnának ihletni, és csak egy nő szoknyáját tudnám versbe foglalni. :)

Kedves Rathos,
köszönöm az értékelést!

Tetszik. Nem ragozom. :-)))

Kedves Gary,
Köszönöm!

De jót mosolyogtam. :)

Kedves why-att, örülök, hogy alapjában tetszett a versem és nem tudtál elmenni mellette szó nélkül.
Köszönöm, Seingalt

Kedves Mandragóra,
megtisztelő, hogy ilyen mélyen elemezted ezt a pillanatnyi szösszenetemet!
Köszönöm!

Mandragóra képe

Az utolsó előtti sorban sok nekem az a két 'sínek'. Máshogy is lehetett volna nyomatékosítani.
Egyébként most gondolkodom, hogy ez vajon egy valós helyzet leírása, vagy pedig egy allegória, fizikai elmúlásról van-e szó vagy "pusztán" arról, hogy a Kedves elhagyott.
Éppen ezért is jó a vers. Mert gondolkodásra késztet és biztos, hogy még egy darabig bennem maradnak ezek a sorok.
A 'belédesve-Te édes,Te' rímpár nagyon frappáns, tetszik és tiszta is. Nem mindenhol fedeztem fel a szépen összecsengő rímeket, van olyan sor, amelyiknek nincs is párja.
A 'szem' különféle formákban való megnyilvánulását is soknak találom, utalószóval biztosan ki lehetett volna küszöbölni kettőt.
A második (ha az utolsó sor értelmezhető önálló szakaszként) rész igazán lendületes, ezt főleg a belső rímek szemléltetik ('szakadt-maradt', 'szívek-sínek') jól. Ebből kifolyólag lezáró sorként az 'Elveszítettelek', plusz egy szótag jobban passzolt volna ritmikailag.
Mindenesetre nagyon szépen írod le a sors kegyetlenségét, amikor az ember már nagyon szeretne, s kap valami ízelítőt, amitől még többet akarna, már egy szemvillanásnyi idő alatt vége is szakad ennek a boldogságnak, s marad minden a régiben. Sokan élünk/éltünk már át ilyet, emiatt is éreztem közel magamhoz a mondanivalót. De egyszer úgyis más lesz minden, amikor nem várja az ember, akkor.
Apróbb észrevételeim ellenére összességében nagyon tetszett a vers, bár ez inkább több pillanatot ölel magában, mintsem egyet.

Én is azt tudom írni, hogy ez egy jól megragadott pillanat, a szerkezete kezdetben furcsának hatott nekem, de a végére megbarátkoztam vele :)

Valahogy ez a világ tú tartózkodóra nevel minket. Jó ez?
Kedves sziriusz, köszönöm a szívedet!

Kiváltságos helyzet, mikor egy pillanat , és úgy érzed megtaláltad őt, egymás lelkéig nyúlnak a tekintetek és talán egy percre ölelkeznek, azután hirtelen vége mindennek, elvesztetted , de az érzés már beleégett a lelkedbe.
Szívet érdemel.

A történet oly kerek, és sokszor megélt, hogy 3D-s moziként éltem meg a versed.

Kedves prince,
ezek szerint fővárosi lakos vagy. De talán a hercegeket többen is megnézik ;) .
Hát igen, jó dolog a metró, sok embert összehoz.
Örülök, hogy ennyire érzékletesnek találtad a versem.

Abszolút annak gondolom, és érzem magam, csak hát... tíz éve visszavonultam a mikebudai haciendámra. (lehet, hogy nem is így kell írni?)

Szinte együtt éltem a verssel, minden karaktere én voltam... nagyban olvasom, érzem át a varázsát, és egyszercsak bumm! Révedésből felriadás, majd hiányérzet támadt.

Pazar! :)

Kedves Altrecon,
Bevallom, vissza-visszatérek a hozzászólásaitokhoz, és az egyik kedvencem a Tiéd!
Érzem, hogy van szíved, s ezért nagyon közel állsz hozzám.
Köszönöm!

Jó hangulatú vers, egy elröppent pillanatban minden benne van.

Szeretettel. Ica

Kedves Ica,
Köszönöm belelérzésedet és szeretetedet.

Persze hogy nem te Boldogtalan mert amásik HÉVen ment utánad::Azért a vershez is egy gratuláció..jó vers az ami megmozgat régi érzéseket

Kedves Artur,
köszönöm!

Kedves Seingalt!
Kapásból szivet adok!
Mindenkivel volt már ilyen....meglátni egy igéző nőt, pasit, de így
leírva nagyon jó. Drukkoltam, hátha...
szeretettel

Drága tobzoska! (tetszik ez a név...)
Sokáig nem mertem válaszolni erre a nyitott mondatra...

Csak egy szót:
Szeretettel
Seingalt

Pedig van varázsa! Kedves pillanatokat írtál le! :)

Kedves Del1,
az a pár másodperc valóban varázsos volt. Ha sikerült belőle valamennyit átadnom, annak szívből örülök.
Köszönöm!

Varázsa van, megragadott! Köszönöm!

Kedves kismaya,
túlzol, de jólesett.