Bebújok a szívedbe

Seingalt képe

Még itt az érzés a kezemben,
ahogy magamhoz húzza fejed,
lehunyt szemed se rebben
érezvén lehelletemet

Orrom hajadba fúrom
s szédít az illat-varázs,
érzem, nem soká bírom,
vérem kiserken, behúz a vágy

Finom rezgéseiddel
jelzed, hogy vágysz,
finom kis kezeddel
simítsz, női fohász

Lélekben egy vagyunk
mint sziámi-nász
megbomlott agyunk
olvad, vágy, cicáz

Finom szűzi neszek
lágy párnavágyak
szerelmetes kezek
édenkertben járnak

Szívedbe bújva
melegszem én
érzékek súlya
mély rejtekén

Örömfelhőben
csacsog a báj
lélektükrömben
oldódik már.

311 egyedi megtekintés
18 tag jelölte kedvencnek

A versed elemi vágyat, és elemi romantikát sugároz. Az én ízlésemnek talán még túl vágy-teljes is. A rímek tisztességes-szerűek, de figyelembe kell azt is venni, hogy hogyan hangzanak.
Jó példa erre:

"varázs,
a vágy

hogy vágysz,
fohász

ámi-nász
vágy, cicáz"

Annyira elütnek egymástól a mássalhangzók a szótagokban, hogyha a magánhangzók egyezése ellenére szinte kioltják az összecsengést. A szótagok hosszúsága is sok helyen eltér. Az utolsó idézett pár az egyező magánhangzók száma alapján virtuóz rím is lehetne, de nekem először szinte fel sem tűnt az egyezés, mert egyszerűen nem hangzik.

"Még itt az érzés a kezemben,
ahogy magamhoz húzza fejed,"
Ha valami húzza feléd, és nem te vagy az a valami, akkor "hozzám". Ha te húzod, akkor "magamhoz", de akkor "húzom".

"lehunyt szemed se rebben
érezvén lehelletemet"
"lehelet", és tudom, hogy az emberek szempillái ösztönszerűen megrebbennek, ha valaki ráfúj csukott szemeikre, de számomra az a szókapcsolat, hogy érezni a leheletet, inkább az orral tette összefüggésbe a kijelentést. Az mondjuk egyféle olvasatban derék dolog, hogy nem tudod a leheleteddel elijeszteni szerelmes párodat :)

"Orrom hajadba fúrom
s szédít az illat-varázs,
érzem, nem soká bírom,
vérem kiserken, behúz a vágy"
Az orrbefúrásos hajszaglás szerelmetes versek megszokott eleme, és a Brise cégnek van egy "Illatvarázs" promója, tehát ez érthető, de a nembírás tárgya nem tisztázott, a spontán vérzés okai pedig mégannyira rejtettek számomra. Ne haragudj, de azt is nehéz értelmezni, hogy "behúz a vágy"

Most már csak mazsolázok, mert nem akarlak megsérteni vérig...

"egy vagyunk"
Azt értem, hogy mivel eggyé váltatok, már nincsen kettő, tehát tu in van, de valaha voltatok ketten, tehát a múltbéli kettőnek szól(na) a nyelvben az az "ek" az "egy" végén. Egyébként maga az, hogy "egyek" is egy nagyon beszédes szó, mert ha egyről beszélünk, akkor azt látszólag értelmetlen többesszámban használni, de ebben a jelentésben pontosan illene.

Én a helyedben nem használnék ennyi neoköltői szóösszetételt:
illatvarázs, sziámi-nász, párnavágyak, örömfelhő, lélektükör
A sziámi-nász ezekből egy kissé groteszk, mert :
"A sziámi ikrek egy olyan fejlődési rendellenesség közismert neve, amelynek alanyai összenőtt, pontosabban szét nem vált egypetéjű ikrek." (http://hu.wikipedia.org)
tehát testvérek, és nem összenőttek, hanem nem váltak szét. Az ő nászuk az én olvasatomban távol áll a romantikától.

Szerintem a vágyat, a testiséget nagyon sokan, és sokféleképpen próbálták már kifejezni, ezért tisztán ilyesmiről verset írni más vezérgondolat megtámogatása nélkül nagyon "kockázatos" vállalkozás.

Kedves FüleS!

Ha nem az lennék, aki vagyok, azt írnám, hogy nem mondható, hogy se füle, se farka ennek az értékelésnek :)
De én én vagyok, és mosollyal az arcomon, szeretettel a szívemben írom a soraimat.
A GothArt-on kezdőként sokszor elfogott a vágy, hogy leírjam első gondolatomat, ami beugrott egy vers olvasásakor. De nem tettem, többször töröltem már beírt gondolataimat, több okból. Ezek egyike az volt, hogy rájöttem, lehet olyan nézőpont, látásmód, ízlés, stb. ami szerint igaza van a versírónak, jó a gondolat, helyénvaló a forma. Ezek után mindig azt kerestem, hol tévedhetek. Ez a hozzáállásom kulturáltabb hozzászólásokat eredményezett és reflexióimban megnőtt a pozitív hozzáállás, az empátia, a szeretet súlya. Egyik büszkeségem Feri, akinek a versei kezdetben nehezen tolerálhatók voltak a helyesírási hibák miatt. Én rögtön megláttam benne a tehetséget. Mai elismertsége visszaigazol.

Írod:
"A versed elemi vágyat, és elemi romantikát sugároz. " Köszönöm, ilyen vagyok.
"Az én ízlésemnek talán még túl vágy-teljes is." Elfogadom, nem vagyunk egyformák.
"A rímek tisztességes-szerűek, de figyelembe kell azt is venni, hogy hogyan hangzanak."
A hangzás a kiejtés függvénye, ezt a verset nem egy recsegő hangú, orosz anyanyelvű férfival szavaltatnám, hanem egy lágy hangú szerelmes olasszal, vagy franciával.
"Jó példa erre:

"varázs,
a vágy

hogy vágysz,
fohász

ámi-nász
vágy, cicáz"

Valóban, az első példával teljesen egyetértek. A második és a harmadik esetében viszont egy Jimmy-kultúráltságú kiejtéssel, hangsúlyozási, kimelési képességgel rendelkező előadónál, lágy gy hangok ejtése mellett a sziszegő hangok egysége oldja a gondot. (Gondolkodom hangos hozzászóláson, ill. inkább vers elmondáson :) )

"Annyira elütnek egymástól a mássalhangzók a szótagokban, hogyha a magánhangzók egyezése ellenére szinte kioltják az összecsengést. A szótagok hosszúsága is sok helyen eltér. Az utolsó idézett pár az egyező magánhangzók száma alapján virtuóz rím is lehetne, de nekem először szinte fel sem tűnt az egyezés, mert egyszerűen nem hangzik."

Előrebocsátom, hogy ösztönös, ezen a téren nem iskolázott, mi több, kevés nyomtatott verset olvasó vagyok. Jobban szeretnék egyéniség lenni, mint pallérozott művész. A vers írása nálam az érzelmeim kiömlése a papírra. Nem 'zavarnak' ragrím, alliteráció, bokorrím, szótaghossz és még ki tudja, mi mindenféle verstudományi alapdolgok. Egy valami érdekel: az önkifejezés, és ennek minőségét a versem rám és másokra gyakorolt hatásán mérem le, bár már ez is inkább hiúsági kérdés, mintsem a versekre visszaható dolog.

'Még itt az érzés a kezemben,
ahogy magamhoz húzza fejed,'
"Ha valami húzza feléd, és nem te vagy az a valami, akkor 'hozzám'. Ha te húzod, akkor 'magamhoz', de akkor 'húzom'."

Én húzom, a kezem húzza. Hát most, hogy a kezem én vagyok-e, vagy valami nem-én, ezt nem fokoznám a fülnyisszantás példájáig :)

" 'lehunyt szemed se rebben
érezvén lehelletemet'
'lehelet', és tudom, hogy az emberek szempillái ösztönszerűen megrebbennek, ha valaki ráfúj csukott szemeikre, de számomra az a szókapcsolat, hogy érezni a leheletet, inkább az orral tette összefüggésbe a kijelentést. Az mondjuk egyféle olvasatban derék dolog, hogy nem tudod a leheleteddel elijeszteni szerelmes párodat :) "

"Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik." - hogy szót emeljen mellettem :) . De a vers hangulata is kívánta ezt a kevésbé steril hangzást...
Ki beszélt itt ráfújásról? Ez a kép a bizalmas közelséget érzékeltette, amikor a kedvesek már érzik egymás auráját, a test mentén felfelé áramló meleget is...
Bár a hagyma a kedvencem, mint ahogy Neked a fokhagymás pirítós, de nem mindenkor eszem :) . Nekem nincsenek ilyen elijesztős tapasztalataim.

"'Orrom hajadba fúrom
s szédít az illat-varázs,
érzem, nem soká bírom,
vérem kiserken, behúz a vágy'
Az orrbefúrásos hajszaglás szerelmetes versek megszokott eleme, és a Brise cégnek van egy 'Illatvarázs' promója, tehát ez érthető, de a nembírás tárgya nem tisztázott, a spontán vérzés okai pedig mégannyira rejtettek számomra. Ne haragudj, de azt is nehéz értelmezni, hogy 'behúz a vágy'"

Tudományos művek bírálatánál ilyenkor kérik a hivatkozott művek elérhetőségét megadni, de amint jeleztem, nagyon kevés nyomtatott verset olvastam, tehát nem onnan jött a gondolat. Tévét két éve nem nézek, soha nem hallottam a Brise termékéről, de jó visszaigazolásnak tűnik. Viszont hallottam a feromonokról, sőt a feromon alapú parfümökről is :) A vers ezen része teljesen saját kellemes emlékeimből, megtapasztalásomból ered. Vannak egyéb nagyon kellemes és érzéki illat- és íz-emlékeim is :)
Ez a 'vérem kiserken' olyan itt, mint a 'tűzbe jön'. Akkor sem hívunk tűzoltót, nemde?
Elismerem, lehet, hogy a 'behúz a vágy' csak velem fordul elő. Erről rögtön nyitnék is itt egy szavazást, csak kíváncsiságból, hogy másokat behúzott-e már a vágy? Elsősorban a nemek érdekelnének. (Kevésbé az igenek.)

"Most már csak mazsolázok, mert nem akarlak megsérteni vérig... "

Drága FüleS, nem tudom, hogy írjam le, hogy egyáltalán nem haragszom, az arcom mosolyog és a szívem szeret. Olyan kemény dolgokat átéltem már az életben, hogy ilyen apróságoknak csak örülök, mert azt mutatják, élek, és foglalkoznak velem. Remélem, egyszer személyesen is találkozhatunk, és elmesélhetek pár dolgot az életemből, barátként. Ezt a versemet már annyi, általam igen nagyra értékelt versíró dicsérte, és olyan szavakkal, hogy ez a vers szinte már immunis a bírálatokra. De megint csak nem lennék az, aki vagyok, ha nem mondanám, hogy igenis örülök minden barátilag bíráló szónak, mert tudom, hogy csak amatőr vagyok. Amit tudok, nagy részben Nektek, versfórum-társaknak köszönhetem. Mindenkinek hálás vagyok, hogy gyönyörűséges versekkel kényeztet, amelyekből sok mindent ellesek. Sokkal több verset olvastam ezeken a fórumokon, mint nyomtatásban.

" 'egy vagyunk'
Azt értem, hogy mivel eggyé váltatok, már nincsen kettő, tehát tu in van, de valaha voltatok ketten, tehát a múltbéli kettőnek szól(na) a nyelvben az az "ek" az "egy" végén. Egyébként maga az, hogy "egyek" is egy nagyon beszédes szó, mert ha egyről beszélünk, akkor azt látszólag értelmetlen többesszámban használni, de ebben a jelentésben pontosan illene."

Rékerestem a Google-ban, hogy költői szabadságom mennyire használtam ki, és azt láttam, semennyire, több, mint 20000 találatot adott. A legimponálóbbnak ezt találtam, mert elég tekintélyes ember mondta:
"Először is nézzük meg Jézus szavait a János 10:30-ban: 'Én és az Atya egy vagyunk.” De nemcsak ilyen szentháromság által indokolt eseteket találtam.

"Én a helyedben nem használnék ennyi neoköltői szóösszetételt:" Van, aki ezt dícsérte egy másik versemben. Most hogy legyek okos?
"illatvarázs, sziámi-nász, párnavágyak, örömfelhő, lélektükör
A sziámi-nász ezekből egy kissé groteszk, mert :
"A sziámi ikrek egy olyan fejlődési rendellenesség közismert neve, amelynek alanyai összenőtt, pontosabban szét nem vált egypetéjű ikrek." (http://hu.wikipedia.org)
tehát testvérek, és nem összenőttek, hanem nem váltak szét. Az ő nászuk az én olvasatomban távol áll a romantikától."

Az övék szerintem is. De itt azt érzékelteti, mennyire egybe forrtunk a szerelemben.

"Szerintem a vágyat, a testiséget nagyon sokan, és sokféleképpen próbálták már kifejezni, ezért tisztán ilyesmiről verset írni más vezérgondolat megtámogatása nélkül nagyon 'kockázatos' vállalkozás."

Mondhatnám, hogy szeretem a kockázatokat, de az igazság az, hogy nem. Ez a vers elsődlegesen nem is a testiségről szól, az a Hiányzol című versem inkább, hanem a szerelem, boldogság, meghittség érzéséről. A visszaigazolások azt jelzik, másokban is kellemes érzéseket kelt ez a vers.

Köszönöm a hosszú értékelést, hasonlókat várok másoktól is, de eddig csak Ásító Sírgödörtől kaptam. Különösen örülök a versátírásos javító, jobbító hozzászólásoknak, amikből rögtön érzem, hogy jobban is csinálhattam volna.

Végül, ami Neked kinövés, az nekem hiány, már emiatt is a szívemhez nőttél.
Seingalt

"Egy valami érdekel: az önkifejezés, és ennek minőségét a versem rám és másokra gyakorolt hatásán mérem le"
Ezt én megértem, de nem vagyok benne biztos (kétlem), hogy hitelesen vissza lehet kapni általában ez emberektől azt, amit érez egy vers olvasásakor. Vannak, akik úgy olvasnak verset, hogyha meglátnak egy strófa alakú szöveget felsóhajtanak, és elzengik, hogy milyen csodálatos érzelmeket váltott ki belőlük e vers, mert verset olvasva ezt szokás csinálni... Aztán van, aki meglát egy nevet, és alatta egy verset, és erre lesz mindenféle versélménye. Marad pár százalék, akiknek semmilyen módon nem áll érdekükben túldicsérni az írásodat, és ha ilyet találsz, akkor bízhatsz bennük, feltéve, hogy nem eldöntötték, hogy nem fog tetszeni nekik a versed.
A saját versek saját magunkra gyakorolt hatása általában kellemes, érdekes dolog, és cseppet sem hiteles vélemény. Egyszer próbáld ki azt, hogy írsz egy direkt, "rossz" verset. A dolog végeztével én azt tapasztaltam, hogy ezt érzem: "Ez nem is lett olyan borzalmas", pedig tisztában voltam vele, hogy szörnyű.

Nem azt mondom, hogy az én véleményem ér valamit, hanem azt, hogy megpróbáltam úgy írni, hogy érjen. Erre valakinek vagy van szüksége, vagy nincs. Nekem van. :P

Az én véleményem nem szentírás (senkié sem az), szívesen odaírnám minden mondatom elé, és mögé, hogy "szerintem", de mivel mások véleményét nem nagyon tudom hitelesen tolmácsolni, és a hsz. Füles-szerzeménynek van címkézve, így azt hiszem, hogy ez magától értetődik.

Saját magammal szemben támasztott követelmények alapján írtam neked ezt a kommentet (ami érthető, hiszen általában az ember arra törekszik, hogy minél "jobban" írjon, és abban az irányban próbál fejlődni, amit jobbnak tart), habár biztos vagyok benne, hogy az általam említettek egy részét én is "elkövettem", vagy el fogom valamikor, valamilyen szinten.
Lehet, hogy nem egy az irányunk, és ebből adódóan nem értünk egyet, ami nem baj, majd valaki mással...

"Finom szűzi neszek
lágy párnavágyak
szerelmetes kezek
édenkertben járnak"
Az egész vers finoman cizellált,már nem is vágy hanem beteljesülés..A szűzi neszek az én értelmezésemben...,tiszta-őszinte...lágyan kúszó,simító neszek....! no mindegy,gratulálok,Károly(Rézi)

Kedves Károly, köszönöm értő olvasásodat és gratulációdat.

Na ez hívom jó versnek!

Kedves KisBéla, köszönöm!

Nagyon szerelmetes,vággyal teli vers.A lezárás,a befejezés mesteri. Mint egy tökéletes beteljesülés.Gratulálok .Üdv:B

Kedves barnaby jones, köszönöm a gratulációt. Az igazság az, hogy én az érzelmeimet szeretem versbeszedni.

Bocsánat, de lezárom a hozzászólási lehetőséget ennél a versnél, mert hármasával támadják a vírusok. Ha gondolod, tedd fel újra, hogy hozzá lehessen szólni. Mindenkit kérek, hogy ügyeljen arra, hogy soha ne kattintson rá gyanús, ismeretlen profilokra, inkább szóljon nekem üzenetben vagy a Segítség! nevű társalgóban. Köszönöm!

Köszönöm Spam stopnak (miféle oximoron) a Werbungját hiszen így legalább rábukkantam egy egész jó versre =)
Azt hiszem Tim felboncolta az alkotást Hencidától - Boniidáig és keveset tudnék még kiemelni belőle.
Annyiban egyetértek hogy picit a klisé felé hajlik a versláb de ez nem jelenti azt, hogy nem áll helyet a papíron/oldalon. Az utolsó versszak megdöbbenően jó lett és ezért már érdemes volt ezt a pár szót idebiggyesztenem : D

Na szevasz

Szia, kedves Gotha R. M.,
Köszönöm az értékelést, teljesen egyetértek vele.
Viszlát!

Kedves Seingalt!

Lehet rég szülted, de csodálatos. Első olvasatra értettem, éreztem, láttam :).

Böbe

Drága Böbe,
Köszönöm!
Nekem a kis képed tetszik nagyon. Le ne cseréld!
Seingalt

Megegyeztünk! :)

Összességében kicsit mázasnak érzem, néhol már kicsit sok volt nekem (no ez persze egészen szubjektív dolog)

én a címet máshogy írnám: Szívedbe bújok - így számomra kicsit líraibb, kevésbé "távolságtartó"

"Még itt az érzés a kezemben,
ahogy magamhoz húzza fejed," - kicsit furcsa volt számomra ez a megfogalmazás, miszerint az érzés húzná a fejét
"lehunyt szemed se rebben
érezvén lehelletemet" - nem tudom, számomra a nyitott szem tulajdonsága, hogy rebben, a régiesebb megfogalmazású érezvén-t pedig nem feltétlenül tartom indokoltnak.

"Finom rezgéseiddel
jelzed, hogy vágysz," - kicsit furi megfogalmazás, talán a "jelzed" ige miatt
kicsit sok a finom, itt 2x, aztán később is, néha jobb lenne más jelző is (a fülemnek)

"Lélekben egy vagyunk
mint sziámi-nász
megbomlott agyunk
olvad, vágy, cicáz" - ez a vsz. eléggé kidobott. A sziámi-nász már elég sok volt nekem képileg (lehet, hogy más környezetben oké lenne, de itt valahogy nagyon nem). Lélekben egyek vagytok, aztán megbomlott agy, hát jó, legyen. De az utolsó sor "dömpingje" nagyon nem. És itt feltűnt egyfajta rímre törekvés is a cicáz-zal, ami nem a legjobb - végig nem annyira jók a rímek. Ami mondjuk adott esetben nem érdekes, csak ilyen próbálkozásoknál feltűnik...

"Finom szűzi neszek
lágy párnavágyak" - párnavágyak: tök jó! Ez is lehetne sok, de nem az! Fentebb írtam a sziámi-nászról, de nem tudnám megmondani annál jobban, ott miért dobott ki egy ilyenfajta megfogalmazás, és itt miért tetszett.
Utána a szerelmetes viszont nagyon nem ideillő szerintem. Nincs benne ez a szóhasználat a vers hangulatában.

A két utolsó vsz. megfogalmazása, lerövidülése számomra még "mázasabbá" tette a verset.

"érzékek súlya
mély rejtekén" - számomra ez nyelvtanilag döccen, mert ugye súlyának lenne a helyes, és még a "költői szabadságra" hivatkozva sem nagyon tudom elfogadni ezt a fogalmazásmódot.

"Örömfelhőben
csacsog a báj
lélektükrömben
oldódik már." - jajj, de "csiricsáré" befejezés! Az első két sor kissé tömény, szerintem persze.
A már pedig itt nagyon töltelékszavas+rím miatti megfogalmazás - legalábbis úgy érzem. Ez nem nagyon tesz jót a lezárásnak, és így az egész versnek sem.

Összességében nem igazán fogtál meg ezzel a verssel, de ebben nagy szerepe lehet az ízlésemnek. Kérlek, hsz-em elolvasása után is vedd figyelembe, ez csupán magánvélemény, az én véleményem, semmi több.

("lehunyt szemed se rebben
érezvén lehelletemet" - leheletemet - egy l végig
"Lélekben egy vagyunk
mint sziámi-nász
megbomlott agyunk
olvad, vágy, cicáz" - sziámi-nász után kéne valamilyen írásjel, vagyunk után is vessző
az utolsó 3 vsz.-ban is elfelejted az írásjeleket...)

No nézzük elfogulatlanul:
Összességében kicsit mázasnak érzem, néhol már kicsit sok volt nekem (no ez persze egészen szubjektív dolog) [így igaz, egyéni, ezt bizonyítják az eltérő hozzászólások]

én a címet máshogy írnám: Szívedbe bújok - így számomra kicsit líraibb, kevésbé "távolságtartó"
[valóban líraibb, de éppen ez lenne a baja, mivel a vers a kevésbé líraitól tart az erőteljesen lírai felé - szerintem]

"Még itt az érzés a kezemben,
ahogy magamhoz húzza fejed," - kicsit furcsa volt számomra ez a megfogalmazás, miszerint az érzés húzná a fejét [egy magyarnak az írásom nem furcsa]
"lehunyt szemed se rebben
érezvén lehelletemet" - nem tudom, számomra a nyitott szem tulajdonsága, hogy rebben, a régiesebb megfogalmazású érezvén-t pedig nem feltétlenül tartom indokoltnak. [ezek szerint nincsenek szempilláid, mert egy lehunyt szem is rebben. Kérd meg a barátodat, fújjon enyhén rá a lehunyt szemedre, lehetőleg olyankor, amikor nem számítasz rá :) ] [nekem az érezvén nem annyira hétköznapi, nyers, mint az érezve]

"Finom rezgéseiddel
jelzed, hogy vágysz," - kicsit furi megfogalmazás, talán a "jelzed" ige miatt
kicsit sok a finom, itt 2x, aztán később is, néha jobb lenne más jelző is (a fülemnek) [hát igen, ez egy finom vers lenne :), de hát van, aki nem a szóismétlésekre figyel, hanem átadja magát az összhatásnak. örülök, hogy a finom rezgésekkel nem volt gond ;) ]

"Lélekben egy vagyunk
mint sziámi-nász
megbomlott agyunk
olvad, vágy, cicáz" - ez a vsz. eléggé kidobott. A sziámi-nász már elég sok volt nekem képileg (lehet, hogy más környezetben oké lenne, de itt valahogy nagyon nem). Lélekben egyek vagytok, aztán megbomlott agy, hát jó, legyen. De az utolsó sor "dömpingje" nagyon nem. És itt feltűnt egyfajta rímre törekvés is a cicáz-zal, ami nem a legjobb - végig nem annyira jók a rímek. Ami mondjuk adott esetben nem érdekes, csak ilyen próbálkozásoknál feltűnik... [én többször olvastam már ezt a verset, de soha nem álltam le a sziámi-násznál alaposan elképzelni valamilyen, neki megfelelő képet. Azt azért el kell ismerned, nem tucat frázis jutott eszembe. dömping... van akinek sok, van, akinek kevés, lásd hozzászólásokat. a rímretörekvésnél csak annyit mondhatok, mindenki magából indul ki. Ez a vers kiíródott a papírra, egyedül az utolsó versszakban változtattam később egy kicsit. Nem versfaragás eredménye, hanem egy átszellemült hangulaté. FüleS mást írt erről a rímről... próbálkozás, próbálkozás... nem volt itt semmi próbálkozás. csak így jött :) ]

"Finom szűzi neszek
lágy párnavágyak" - párnavágyak: tök jó! Ez is lehetne [ lehetne, lehetne, dehát nem is tudod, hogy kispárna-vágyra, vagy nagypárna-vágyra gondoltam! talán női 'párnára'? ] sok, de nem az! Fentebb írtam a sziámi-nászról, de nem tudnám megmondani annál jobban, ott miért dobott ki egy ilyenfajta megfogalmazás, és itt miért tetszett. [elárulom: a sziámi-ság természetellenes, torz dolog, a párna és a vágy nem az...]
Utána a szerelmetes viszont nagyon nem ideillő szerintem. Nincs benne ez a szóhasználat a vers hangulatában. [ezt már más is észrevételezte, de hát én sem vagyok mai gyerek... a szerelmes szó mindennapos, a szerelmetes ritkább, alkalmibb]

A két utolsó vsz. megfogalmazása, lerövidülése számomra még "mázasabbá" tette a verset.
[igen, ez egy érzelmes vers. de van, aki éppen ezt szereti :) ]
"érzékek súlya
mély rejtekén" - számomra ez nyelvtanilag döccen [nekem is, de túltettem magam rajta, mivel a dallam megkívánta. azért jó, hogy egy kicsit el tudod fogadni ;)], mert ugye súlyának [vagy: súlyos, ] lenne a helyes, és még a "költői szabadságra" hivatkozva sem nagyon tudom elfogadni ezt a fogalmazásmódot. [azért, ha egy kicsit könyörgök és szépen kérem elfogadod?]

"Örömfelhőben
csacsog a báj
lélektükrömben
oldódik már." - jajj, de "csiricsáré" befejezés! [ ez a csiricsáré nem fejezi ki azt, amit érzel. talán csöpögős] Az első két sor kissé tömény, szerintem persze. [ez a 'szerintem, persze' teljesen felesleges, úgyis tudom, hogy szerinted :) ]
A már pedig itt nagyon töltelékszavas+rím miatti megfogalmazás - legalábbis úgy érzem. [valójában mint időhatározó is teljesen helyén van, nem érzek semmi értelemzavarót. a már kifejezi, hogy túl vagyunk rajta már] Ez nem nagyon tesz jót a lezárásnak, és így az egész versnek sem. [jót tesz, mert egy frappáns, tömör lezárást ad. pont olyat, amilyet jónak érzek itt.]

Összességében nem igazán fogtál meg ezzel a verssel, de ebben nagy szerepe lehet az ízlésemnek. [egyetértek, nincs benne semmi halál. (csak viccelek, végig csak vicceltem, komolyan ne vedd! ha látnád, hogy mosolygok! és szeretlek! mindig is szeretni foglak, de ez baráti szeretet] Kérlek, hsz-em elolvasása után is vedd figyelembe, ez csupán magánvélemény, az én véleményem, semmi több. [rendicsek!]

("lehunyt szemed se rebben
érezvén lehelletemet" - leheletemet - egy l végig
[ nem Morphologic helyesírásellenőrző plugin vagyok, hanem versíró, akinek a dallam is fontos:
"Lehellet
szerző: Komjáthy Jenő
1893. július 27.

A szörnyü, rémes forgatagban
Csak egy lehellet a dalom;
A szélben, mely zúg szakadatlan,
Szavam csak röpke fuvalom.

Az égi, roppant karzenében
Magányos, egyes hang vagyok;
Egyetlen szín vagyok a fényben,
Mely Isten homlokán ragyog.

Csakhogy e dal élő lehellet,
Mellyel a rögöt áthatom,
S a fürge szó, melyet lehellek,
Termékenyítő fuvalom.

Az alkotó összhangzatokban
Én éltető ige vagyok;
Sugarat ontó csillagokban
Én arcom is fönnen ragyog."
]

"Lélekben egy vagyunk
mint sziámi-nász
megbomlott agyunk
olvad, vágy, cicáz" - sziámi-nász után kéne valamilyen írásjel, vagyunk után is vessző
az utolsó 3 vsz.-ban is elfelejted az írásjeleket...) [ezek jogos megjegyzések, talán a sortörés némileg helyettesíti a vesszőt ritmikailag, de nyelvtanilag egyet értek, mégsem akartam akkora szüneteket tartani azokon a helyeken.]

[szeretettel köszönök mindent!]

azért szerintem nem tudod elfogulatlanul nézni ;)

ok.

érezvén-es rész: az biztos, hogy az érezve kevésbé lírai, és valószínűleg ki is lógna, de így is kilóg - szerintem :)

De ha feltűnik a szóismétlés, akkor feltűnik, hiába adnám át magam, (amúgy meg távol maradtam a verstől - de mint mondtam, ebben jó adag szubjektivitás is van).

Te lehet, hogy nem. A saját verseinket szerintem mindannyian máshogy olvassuk. Pontosan tudjuk a hátteret, pontosan tudjuk, milyen érzések váltották ki, pontosan tudjuk, mit akartunk egy-egy képpel, stb. De talán nem árt néha egy külső szem is, aki "máshogy" olvassa, aki először találkozik ezekkel a sorokkal, érzésekkel (amit közvetít), és először értelmezi :)

Nem tudom, nem feltétlenül érzem úgy, hogy a sziámi-nász emiatt dobott volna ki.

ok, de attól, mert ritkább még nem feltétlenül "illik" bele egy versbe. Szerintem meg kell teremteni egy olyan hangulatot, úgy kell fogalmazni alapból, hogy elviselje az ilyen "régiesebb" megfogalmazásmódot is. Nem jó taktika csak "beledobálni itt-ott". Én így látom.

Nem tudom. Döccen nagyon a megfogalmazás. Szerintem a súlyos sem dobna ki :)

:):) jaj, hogy ezt miért nem olvastam az elején! Én meg "komolyan" válaszolgattam! :)
(hihi, hát jó. Írtam egy mailt - ha jól sejtem neked, de nem biztos... Ha nem neked sikerült, azért örülnék, ha legalább mailben elmondanád, ki vagy :))

:) hát jó.

Most nem foglalkoztam rímmel, ritmussal, csak az érzéssel. Szerelmes vers, amit férfi írt... olyan lágy, olyan igaz lett. *irigykedem* mit nem adnék érte mostanság, ha nekem írna ilyet valaki...

Drága Vendula,
Ismerem szíved gazdagságát, költészeted sokoldalú frissességét, személyed közvetlenségét és művészeted nagyságát! Ezért külön értékesek a szavaid.

Ó, de szépeket írtál rólam, nekem... köszönöm, igazán jólesik.
Néha olyan érzésem van, ha olvasom a véleményezéseidet verseink alatt, mintha ismernél minket.
Figyelmes ember vagy, érzékeny. Vagy más titok lapul a személyedet illetően? Nem hiszem, inkább az előző.

Még egyszer köszönöm kedvességed! :)

Őszinte leszek, tetszik is meg nem is. Lehelet finoman érzékelteted a vágyat, de valahogy azzal, hogy a rímek itt-ott nem az igazikat, számomra megtörik a hangulat. Remélem nem bántottalak meg.

Kedves why-att,
Ilyen gyönyörű pofikával írhatsz te bármilyen mordnak érzett kritikát, én csak örülni tudok a jöttödnek!
Köszönöm!

Boncolgathatnám a versed, de nem fogom, mert az egész annyira szép, hogy csuda. Itt hagytam a szívem (egy szilánkját).

Drága ilyasviel,
Köszönöm dícsérő szavaidat!

Matekoztam kicsit!-olyan mínusz 40et!...:)úgy tetszett!-jó ez hogy tudunk "fantáziázni is"...:)
Gratulálok!
Üdv.suszi

Kedves suszi, én is mínuszozhatnék negyvenet, de nincs rá szerencsére semmi szükség, minden olyan, mint 18-nál. Köszönöm a gratulációt!

Ezzel a verssel alapvetően egy baj van - a végére tudtam érni. Olvasnám, olvasnám, olvasnám! Páratlan rímek, szójátékok övezik, .és még a szerkezetével is játszani tudtál, le a kalappal, öröm volt olvasni! :)

Kedves Altrecon,
köszönöm a formát és a tartalmat egyaránt értő-érző hozzászólásodat!

Szívet hagyok, tetszik az érzelmekben dús versed! :)
Üdv,medvelepke-Éva

Köszönöm, kedves Éva!

Nagyon szépen írtad le, teli van érzéssel. Gratulálok!
Üdv: Judit

A szív fontosabb, mint az ész...

Kedves Seingalt !

Nem hiba nélkül való, de nekem tetsző vers. Látom, rengeteg hsz van itt, én nem szaporítom most a szót.

Üdvözlettel
DnB

Kedves Róbert,
köszönöm, hogy rámtaláltál!
Ha nem lennének hibáim, már nem fejlődhetnék.
Köszönöm az értékelést,
üdvözlettel Seingalt

Ezt tettem Seingalt...azért adtam a szivet.
Fenyővirág

Kedves Fenyővirág, köszönöm!

Kedves Seingalt!
Már nyomtam is a szivet neked.
N em mintha gondolkodnék rajta, csak azért, hogy ne felejtsem el.
Én nem fogom versedet elemezgetni...úgy jó, ahogy van!
Szerelmes vers a javából! Az, aminek szántad. Szótagok
számlálása és faragások nélkül.
A baj az, hogy társaink itt tényleg komolyan veszik az irodalmi
szabályokat. Ha kilógsz, az hiba.
Mellesleg én sem számolok, eszembe jön valami és írom a
gépbe, mégcsak papírt sem nagyon használok. Mert úgy
gondolom, ami legelőször jut eszembe az az igazi. Biztosan
lehet javítani, sőt 100 százalék, de nekem így jó. Mikor
az érzés jön leírom. Ez a baj...
szeretettel gratulálok

Kedves tobzoska,
a forma nálam szándékos.
Az egyre rövidülő sorok a fokozódó közelkerülést, a meghittség fokozódását éreztetik.
Az ember először csacsog, a végén pedig már csak ölel, simogat...
Nem kell benne régi formákat keresni, csak add át magad a hatásnak...
(Minden formának volt első alkalma :) )
Köszönöm a szívet!

Mindenkinél el szoktam olvasni az előző hozzászólásokat.
Most ezt nem tettem, nem is tudom, miért?
A legfontosabb talán az, hogy ,,Lélekben egy vagyunk"! Ez a sor mindennél fontosabb!
Olyan nagyon szép, elringató vers, azt hiszem, nincs is erre külön szó!
Nagyon szép, és szív! Ági

Kedves Ági,
köszönöm meleg szavaidat!

Lélekben egy vagyunk
mint sziámi-nász

Ez a legkedvesebb rész az írásodból, a többi is nagyon szép és érzelmes, de ennél a résznél tudom, milyen tiszta érzésről szól a vers.

Barátsággal: Smile

Kedves BlackSmile,
valóban, nehéz ettől szorosabb kötődést elképzelni...
Barátsággal Seingalt

Gyönyörű, szerelmetes, érzéki !

Üdvözletem.

Kedves tóthica,
a jelzőid közül már egy is elég lett volna, hogy boldog legyek, de három!...
Köszönöm!

Kedves becse,
örömet okoztál!

"Szívedbe bújva
melegszem én
érzékek súlya
mély rejtekén"

Mennyire kedvelem, szeretem én
Verset, miben sok az 'e' meg 'é'.

Most miattad dalolászni fogok az éjszaka közepén! Köszönöm! :)

Kovács Sándor képe

Sok mindet kapott ez a vers. Magam is billókázok a tetszik és a nem tetszik között. Amit viszont mindenképp megjegyeznék:

- a címben a szív még mindig hosszú Í-vel írandó,
- a párnavágyaknál elolvadtam,
- hogy aztán a szerelmetesnél kristályossá fagyjak, Csokonai idejében jól jött ez a szó, de ennek a versnek a nyelvezete nem indokolja az avítt kifejezéseket.

Kedves Sándor,
köszönöm az építő jellegű észrevételeket!
A rövid i-t már módosítottam is a forrásomban, sajnos itt nem tudom változtatni a verset. Amint a szövegbeli szívedbe jelzi, a szívedbe tényleg még hosszú í-vel írandó.
Nekem ez a szerelmetes szó most is jól jött. De nyitott vagyok jobb megoldásra. Egyébként a szerelmetes szóra a Google közel hetvenezer találatot adott, míg a billókázik tájszóra kettőt. Tehát elég jól meggyökeresedett ez az önálló jelentéssel bíró szerelmetes szó a mai köznyelvben is.
Külön köszönöm az érzékletes billókázik szót, ez eddig kimaradt az életemből.
Egyébként ez a versem inkább a nőknek szokott tetszeni ;)

Kovács Sándor képe

Tudod módosítani a versed a cím alatti Szerkesztés mezőre kattintva. A szerelmetes szónak nem a helyességét és használhatóságát vontam kétségbe, hanem arra próbáltam utalni, hogy kissé régiesnek hangzik ebben a versben.

Billókázik... hátttt... Anyámtól, nagyanyámtól hallottam. :)

Még így reggel is nagyszerű! Szívet hagyok!

Hú, már ennyi az idő! Akkor ideje lefeküdnöm.
Köszönöm a szívedet!

Jó versnek találom az írásodat, de az az igazság, hogy az ilyen mértékű szerelmetes-romantikus légkör nekem már egy kicsit fullasztó... :) Tudom, hogy vannak, akik így éreznek egy-egy forró estén (reggelen, délelőttön, stb.), ám nekem az a véleményem, hogy ezt azért jobb megélni, mint elolvasni. :) De jól megragadtad a lényeget, ez kétségtelen. :)

Kedves Muse,
egyetértek, sokkal jobb megélni, mint elolvasni...
Főleg fiatalon. Aztán jöhet a romantika...

Kedves Seigalt, Artúr megelőzött. Számomra a vers teljes egészében gyönyörű, de ez a két sor "szívedbe bújva
melegszem én" tökéletes.
Romantikus és vágy teli, ahogyan FüleS írja. Valóban az. És én romantikus vagyok :) Éppen ezért az én szívemhez nagyon közel áll.

üdvözlettel: Papirella

Kedves papirella,
az én szívemhez pedig a hozzászólásod áll közel.
Üdvözöl Seingalt

"szivedbe bújva melegszem én."..ha csak ezt a sort irtad volna le semmi mást már akkor is megenne a sárga irigység...Majd ha nem figyelsz oda jól ellopom valahogy.....Ha mást nem akkor legalább ezt az érzést

Drága Artur, tégy kedved szerint!

Én nem írok ilyen hosszú hsz.-t mint ti. Nekem tetszett! (szeretem a romantikus alkotásokat, kizökkentenek a feszültségeimből) Ez a vers elérte ezt a hatást.)

Üdv

Zoli

Kedves Zoli,
köszönöm a hozzászólást. Örülök, hogy versem kellemes hatással volt Rád.

Kedves Seingalt, - másodszorra térek vissza ehhez a versedhez, és csak egy hajszál választ el attól, hogy bekedvenceljem (de egy hajszál igen) Gyönyöru"en írod le számomra a kamasz-szerelmet, erotikástul, mindenestül, és ez nekem nagyon tetszik !!!

Ekkora bókot! Méghogy kamasz :)
Bár valóban 18 évesnek érzem magam ;)

Kedves FüleS, én nem akartalak téged "letolni", hogy te azt gondolod, hogy... stb, nekem tetszik a te véleményed is, csak azért írtam ezt a rímekro"l meg a matematikáról, mert nekem meg más a véleményem. Köszönöm, hogy válaszoltál.

Felhívnám a figyelmed, kedves Füles, hogy a költészet nem matematika, egy-egy kis "hiba" csak még élo"bbé, élvezheto"bb´teszi a jó verset.

Éppen azért, mert a költészet nem matematika, lehet a hiba egy hiba, és lehet a hiba száz hiba. Na meg az is lehet, hogy száz hiba nem hiba...
Én nem élvezek jobban attól verseket, hogy van bennük "hiba"
Nekem végül is mindegy, hogy ki mit ír, én azt mondom rá, amit látok, nem feltétlenül hibákat. Ha más nem úgy látja, akkor nem, és lényegében nem történt semmi.
Annak írok, akinél ennek értelmét látom, és esetenként többet dolgozik az ember egy érdemesnek szánt véleményezésen, mint az alkotó magán a versen.
Ha te nem látod értelmét a kiterjedt véleményezésnek, az nem az én ügyem, és a tiéd sem, ha én látom
Most nem megsérteni akarlak, de ha többször, figyelmesen és értelmezve elolvasol egy verset, akkor te is látni fogod, hol lehetne esetleg "jobb", kifejezőbb, értelmesebb vagy emészthetőbb (szerinted).
A műhelymunkának ez a lényege, és aki a Gör-re jelentkezik írni, az kiteszi magát ennek, jobb esetben megérti, hogy miért fontos.

Ezt nagyon jól megírtad! :) Szívlelem. :)

Kedves orsiborsi,
köszönöm!

Szerettem volna megköszönni a támogató hozzászólásokat a Jelentkezés lapon, de Mice megtréfált, a jelentkezési időszak letelte után már nincs mód válaszra. Ezért ezúton itt köszönöm meg mindenkinek, aki értékelte a verseimet és támogatását, bizalmát adta.
Köszönöm!