Lakóim

prince képe

Menhelyé lett az én lelkem,
még magamat is oda rejtem.
Ott lapulok fészket rakva,
vigyázgatok önmagamra.
De ez a lélek olyan rejtek,
kit megszerettem odarejtek.
Ajtaja lám tárva-nyitva,
bár lakóinak száma ritka.

Elmém is egy pánik-szoba,
másfajtákat gyűjtök oda.
Tudatommal jegyzetelek,
az lakik ott, kit nem kedvelek.
Csalódottság, bánat-pára
de csak egyszer, s utoljára.
Bezárt kapuimon zöröghetnek
- örök rabság -, mert nem felejtek!

Jing és jang eme társulat
ők építgették meg az utat,
hogy vackuk, így mely odúm lett;
- arról mindenki csak maga tehet

38 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Szia Drága Dana!

Állandóan bajlódom ezekkel a szótagszámokkal. Ide-oda rakosgattam mindent, de, akkor meg megbotlott a nyelvem benne. Valamiért ehhez nincs elég érzékem. Mindazzal együtt, hogy érzem az igazad.

Köszönöm, hogy megtiszteltél a véleményeddel, és ígérem, dolgozni fogok az ügyön.

Szeretettel ölellek

Zoli

:) Nálam előfordul, hogy mindenki elmegy otthonról, még én is. :)
Tetszett az ötlet, pár kötőszót kivennék, és akkor kijönne a szótagszám és még jobb lehetne a vers ritmusa.
Azt kívánom, hogy a pánikszobában ne legyen senki, a lelkedben, a szívedben sokan legyenek.
Ölellek szeretettel: Dana