Hóra hó

prince képe

Kifeszített tenyeremre ejtettem
egy fehér pelyhet,
mielőtt landolt volna, elébb még
a szélben kerengett.
Majd leszállt óvatosan e helyre:
a nyitott tenyerembe.

Ahogy néztem, jól meglepett.
Mondom is: nahát!
Rám mosolygott, aztán elsírta
magát.
Szegény kis csillagos hópihe!
Eltűnt, míg sírt egyet,
s nem hagyott nekem hátra mást,
csak egy apró könnycseppet.

Én nem akartam megríkatni őt,
csupán
nézni, ahogy tenyeremre száll
puhán,
álltam ott és keseregtem
meghatottan,
a többit hagytam szállni, utánuk
nem kapkodtam.

A hó meg csak hullott, se szeri,
se száma -
bele a tejfehérben ázó, fakult
éjszakába.

Mikebuda 2006

4 egyedi megtekintés

Új hozzászólás

Ránéztem a címre és gondoltam mennyire aktuális. Ne lincseljetek meg! :D
Dacára annak, hogy a havazás már a könyökömön jött ki, nagyon tetszett a vers.... a hópihe, ami elsírja magát és ezáltal megszűnik létezni. Fantasztikus kép. Jók a rímek, ritmusos és tartalmas.
A kerengett az szándékos, vagy keringettet akartál írni? :)

Érdekes, erre fel sem figyeltem. Gondolom -tudat alatt-, nagyon ábrázolni akartam azt a törékeny pillanatot. Valakinek írtam is, hogy nem tudom mit kezdjek vele, mert maga a folyamat tetszik ami végbemegy. Ez egy jó irány lehet. Egyenlőre csinálok egy újabb verziót magamnak, aztán megmérettetik az is.

Köszönöm a hasznos észrevételt.

Kovács Sándor képe

Aranyos, már-már meseszerű a vers. Ami engem egy picit visszatart a teljes élvezettől, az az, hogy a sírást egy kicsit hosszan magyarázod. Egy rögtönzött dialógussal tudnám leginkább megmutatni, hogy mire gondolok.

- Asszonyom, leesett a táskája!
- Igen, köszönöm.
- De leesett.
- Igen, köszönöm, már fel is vettem.
- De leesett.
- Igen... fel is vettem.
- De tényleg leesett.
- Jó...

Ez így túlzás, ennyire nem vészes a helyzet, de ugyanazt a képet kétszer használod, sőt még egyszer utalsz rá a megríkatással.

A landoltlal semmi baj, szerintem. Egy szép, lágy szó, az L betűk közé ékelt N meglágyítja.

Vendula véleményével ellentétben én még dolgoznék ezen a versen. A "légy" nála "lágy" akart lenni gondolom. A "landolt" szó nekem nem idegen, leszállt és kész, landolt. De szerintem át kéne fogalmazni egy kicsit...

Az a baj, hogy mostanában teljesen meddő vagyok, és a régi irományaimat kotrom elő. Fogalmam sincs mit kezdjek vele. Olyan szépecske maga az eset amiről szól, és hát... Mit csináljak szegénnyel?

Igen, meglehet. Ha van valami lágyabb a buksidba, akkor azt örömmel venném.

Köszönöm Neked. :-)

Kellemes, kedves, hangulatos, no meg ötletes. :)

(nekem egyetlen egy szó lógott ki belőle, a "landolt") valahogy annyira légy ez a vers, és a landolt szó keményen,és modernül hangzik ebbe e szövegkörnyezetbe. :)

Pont ilyen melankolikus hangulatban vagyok,elandalított a versed, jólesett olvasni.