Etűd

prince képe

Békét kötött a tavasz a téllel.
Végül is hozzá költözött.
Magával hozta összes holmiját,
a kék eget, s a virágok illatát.

Zöld gyepet, fák kövér levelét,
méhet, dongót és más lényeket,
csillag paplanos éjeket
a háztetők felett.

Nem várt esők villámait,
hozzá robbanás zaját,
szúnyog szítta friss sebet,
és új kalászt, mi integet.

Vérzőhúsú eperszemet,
cseresznyét, - a roppanót -
gólyafészkű oszlopfőt,
mit a moha, már benőtt

Cókmókja mit sem érne,
ha csupán csak ennyi volna.
Tarsolyában ott lapul,
egy új szerelem ízes csókja.

Kedves, édes ölelések,
öröknek hitt együttlétben.
Meghitt, csendes szép szavak,
bódult, buja gondolat.

S ha már itt vagy én évszakom,
lelkem lágyan simogasd!
El ne költözz soha már,
de legalábbis addig maradj,
mígnem ideér a nyár

12 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Nagyon tetszik ez a vers, és azt is megmondom, miért :) Mert olyan témát választottál, amiben szerintem nagyon nehéz újat mutatni. Évszakokról, főleg tavaszról meg őszről írni mindig nagy kihívás (számomra legalábbis, nekem nem is sikerült semmi érdemlegeset felmutatni). No de Neked... "szúnyog szítta friss sebet" "Vérzőhúsú eperszemet" "gólyafészkű oszlopfőt", ezek mind olyan szép szóösszetételek, egészen egyedi lesz tőle a vers. És mosolyra csábít. Ez a legjobb benne :)
Üdv: Jenny

Nem a legjobb versem, s ezt meg is írták a többiek. Sajnos van is benne valami. Hát, igen. Talán azok még erényei lehetnek amiket írtál.

Biztosan Te is vagy így a dolgaiddal. Mikor elolvasom ezt a versem, nekem ez olyan kedvesnek, egyszerűnek tűnik, olyannak végül is amilyennek eredetileg szántam. Hozzám nőtt. Nem is tudom elképzelni, miként tehetném jobbá. Talán ezért is marad így ahogyan van.

Köszönöm, hogy olvastál és a kedves szavakat.

Üdv

Zoli

Vannak zenék, amiket imádok játszani, a sajátjaimat meg csak úgy magamnak. Nem tudom elképzelni, hogy egyszer majd úgy fogok érezni, ahogy te, de nem tudhatom előre.

Érezni is, hogy nem görcsöltél rá, és ez jó. :)

Szia Zoli!
Hangulatos, nagyon hangulatos. Szinte érzem a számban a ,,Vérző húsú eper szemet" :)
(amúgy azt nem egybe írják?)
Viszont a rímek számomra kuszák, és néhol kicsit gyengécskék is.
Szegény tavasz, ha jön az új lakótárs, mennie kell... :) Számomra egyébként tisztább lenne az alapgondolat, ha a nyár kötött volna békét a téllel, és ők költöztek volna össze, és ezért lenne tavasz.

Szia Brigi!

Emlékszel biztosan beszéltünk a zenéről, zenélésről. Ezt csak azért írom ide, mert van némi kapcsolódás.

Már nagyon régóta nem játszom más dalait, mert egyszerűen nem elégítenek ki. Sokszor előfordul, hogy már a magam zenéjét is unom, de aztán ráakadok egy dallamra amit még nem hallottam sehol, és elkezdem kigyakorolni. Az mindig egy kezdeti stádium. Sokszor mellényúlok, de nyüstölöm, mert a fejemben hallom, és azt szeretném lejátszani. És nagyon-nagyon sok próbálgatás után össze is jön. Na, hogy miért is litániázom ennyit? Mert ez az iromány pont ilyen. Megtetszett egy gondolat, de nem most, hanem még valamikor 2006-ban. Nem gyakoroltam ki. Nem ültem mellette eleget, cserébe nem is görcsöltem. Jött leírtam, és abban a pillanatban tetszett is. A napokban, az elmentet dolgaim között ráakadtam. S ahogyan olvastam, ugyanaz az érzés kerített hatalmába. Egyszerűen tetszett, és nem is gondolkodtam el a hibáin.

Nem hagyom magára szegényt. Átdolgozgatom, szépítgetem, mert úgy gondolom -még- ebben a percben is, hogy tök kedves, aranyos kis izé.

Köszönöm hogy megírtad a véleményed. ÁS is megtette. Ebből kell építkeznem. Meg is teszem.

Elsősorban a könnyedségére utaltam a címmel. Azért próbálok tenni valamit az ügyért. Köszönöm, hogy olvastál.

Sokszor jelzed, és ebből sejtem is, és tényleg köszönöm. Éppen ezért nem is vitatkoztam, mert ráadásul igaz is amit írtál. :-)

szerintem egy etűdnek pontosabbnak kéne lennie, hogy az ne a szép szavak, mondatok giccsbehajló kavalkádja legyen, hanem az, ami: a technika diadala, a költői mesterség megcsillogtatása.