Verejték

Pöttyöskislány képe

Mondanám neked, hogy az élet szép,
De az a baj velem:
Néha magam sem hiszem,
Hogy az akarat és a tiszta szív elég.

Mi lenne, ha véres gyilkos lennék?
Ha lopnám az anyám
A testvérem tagadnám
És mégis folyna le rólam a verejték?

Izzad az ember, mert ilyen a lét,
Kacagva tűrheti,
Polc alá söpörheti,
De a végén úgyis elveszti mindenét.

Morzsa vagyok a világ közepén,
Egy semmire való,
Szenvedő-csavargó,
Belül kongó üres, de mégis szerencsés…

Hiszen nélkülözésem oly kevés,
Bocsásd meg nekem,
A semmin szenvedem,
Csak számra ma nem áll a nevetés.
(2012-02-07)

6 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

"Ahogy kimondtad a rettenetet úgy fel is oldottad." Furcsa, pedig ebben a versben nem lenne szükségszerű a boldog befejezés. Én sem hiszem, hogy elég az életben a tiszta szív és akarat, ráadásul folyton keresem, hogy mi értelme van a létezésemnek. Sokan élünk ezen a földön és nem igazán éljük meg a fájdalmainkat, lásd a versedben sem mersz annyira őszinte lenni,,, magadra szólsz, hogy jajj, sajnálkodás? Van olyan, akinek rosszabb. Honnan jön ez a dolog? Belénk nevelték, hogy folyton másokhoz viszonyítsuk magunkat?
Ez a te versed, a te érzelmeid, itt nyugodtan lehetsz őszinte, nem kell megfelelni senkinek.
Elgondolkodtatott és pont egy olyan állapotomban olvastam, amikor én is ugyanígy érzek.

Üdv: Panka

Köszönöm, az ember igyekszik mindig, de sajnos néha elfárad. Szerencsére elég optimista vagyok, igy ez a ritka pillanatok egyikében születet! Teljesen igazad van a cimmel kapcsolatban, sajnos nem nagyon volt semmilyen ötletem ezzel kapcsolatban. Köszönöm hogy olvastál. Üdv: Pöttyös

A címkék nélkül is egyértelmű a versed. Nehéz időkben születnek ilyen fájdalmas versek. Azért hidd el "hogy az élet szép"!

Üdv

Zoli