Halálos vágy

Musicus Imperium képe

Suttogva közeleg az éjjel
azt dalolja: itt az alkalom
A holdfény néz be szobánkba
hol párás levegő, tarka lom
S egy árny vetül a falra -
ne félj! csak remegő alakom.

Gyöngycsepp a homlokodon,
izzaszt, fojtogat a vágy
A lepedő hűs, a párna hív
édesen csalogat az ágy
Pillád rebben, vad tűz éget
odanyújtod ajkad: sós és lágy.

Halk fuvallat, csendes sóhaj
még minden oly nesztelen
Az elménk szétpattan, elfolyik
a világ felrobban, esztelen
Eltűnnek a falak, a terek
testem-lelkem izzó, meztelen.

Ropognak a csontjaim,
oly erős a karod
Kéjesen nyög a szél
érzem, te is ezt akarod
Ajkad rátapad a nyakamra,
s csak harapod, marod.

Sikoltok, úgy menekülnék
de késő, utolér a végzet
szakadnak, lüktetnek az erek,
vörös tenger az ágy, vérzek
Csak nézel, rám mosolyogsz
De én már semmit nem érzek.

24 egyedi megtekintés

Új hozzászólás

A szerelem és a kõltészet eggyūtt jár.
engedd szabadon mind kettõt
Örūlõk, hogy újra kõzõttūnk látlak

Köszönöm, kedves Artur, hogy véleményeztél! Valóban nagyon sok időre eltűntem, lekötött a tanulás, majd a munka, verset sem írtam már nagyon régóta. Most hirtelen jött az ihlet, gondoltam, feltöltöm ide, hátha véleményezik páran :)