Nincs pardon

Lumos képe

Olykor felsejlesz bennem,
várlak,
mint vénákat a tűhegyek.

Számtalanszor elgondoltam
mi legyek,
hogy újra megszeress?...

Már nem jutok magamon túlra.
Furcsa...két összefércelt gondolatom közt
veled ébredek,
Benned émelyeg kitaszítottsàgom múltja.

Ingerként vezetlek
Pupillámra ragadt végződésed
Meddőn szedegetem
menthetetlenül védem magam
újraszületésed ismèt végignézhetem.

Percenként fogansz...

43 egyedi megtekintés
3 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Nekem a második verszak a szívemnek kedves..de egyseges szép dadogás ez a vers..ha az enyém lenne más cimet adnék neki de ez inkàbb csak egy érzés féle.

Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet és hozzászóltál, nevezd el, becézgesd, ha neked más névvel jobban tetszik. :)

Szia! Ha nem irsz hozzam...nem is..szoval az egesz kozpontozast el is hagyhatod akar. Ertheto es erezheto anelkul is, annak elhagyasaval pedig egy pimasz kortars elevenedik meg benne. Nagyon jo! Tetszik.

Köszönöm szépen, én nagyon szeretek központozni, vagyis az utóbbi időben azért eléggé a figyelmem középpontjába került. Ha elküldök mondjuk egy pályázatra verseket, elég fontos, hogy hogy olvassák őket. Nem mindig jó a kétértelműség.

Üdv: Panka

tetszett! az utolsó kép különösen erős.

köszönöm! :)

A negyedik versszakból kimaradt a központozás. Amúgy nincs pardon, szíves vers. Mély, remek képek, egyedi látásmód. Ölellek szeretettel: Dana

tudom... úgy éreztem ott már minden mindegy.