Vergődés

kismezei képe

Az ősz markában vergődik a nyár,
s végtelen vándorút kínjára
készülnek a fecskék.
Az enyészet szorít már
minket is;
szűkülő erekben tétován
áramlik a vér,
nem forr, nem lobog.
Nem lobogok én sem;
nyálkás országút borzong
a két kerék alatt,
míg nézem,
délre indulnak a fecskék.
Én – talpig fekete bőrben – északra.
Utánad.

2 egyedi megtekintés
7 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Profi. És nem kommersz a fránya ízlésemnek sem :)

Ez igazán szép elismerés:) Köszönöm.

Jó kis vers, megszívezem, tetszik a hangulata.

Szeretem a szíveket. Az enyém már úgyis hibás kissé:)

Egyszerű, tömör, tiszta, és ezzel mindent el is mondtam...
Gratulálok!:)))

Köszönöm. Igyekszik a dolgozó :) (Tömörnek, egyszerűnek és tisztának lenni...)

Köszönöm. A véleményt is, a szívet is:)

Tényleg pazar. Átolvasom még alaposan párszor, közben hagyok egy szívet.

Öregszem, Hercegem, öregszem:)
Köszönöm, Vendula (-le? DDD)

Igazi életérzés. Hamisíthatatlan. ..., és persze a vers is jó!

Érdemes volt itt mászkálni éjszaka, rád találtam, és erre a tetszetős versre. :)

Köszönöm.
(Eredetileg "kerekek alatt..." volt, de az nem találtatott elég egyértelműnek.)

Minden álmom: két kerék...

Tetszik