Német barokk

kismezei képe

Lehetnél, mondjuk, egy szép, régi bútor;
tálalószekrény, talán német barokk.
Üveged csillogóra fényesíteném,
citromillatú bútorviasszal dörzsölném be fádat,
gondosan beolajoznám zsanérjaid,
puha ronggyal törölném tisztára
minden apró faragványodat.
Hosszú órákat töltenék ápolásoddal
és gyakran igazgatnám
homlokomba hulló hajam.
Aztán csak ülnék,
fáradt kezem ölembe ejtve,
és csöndben örülnék,
hogy egy szobában lehetek veled.

2 egyedi megtekintés
5 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Kedves kismezei!

Bocs, hogy csak röviden: tetszik. Szívesen. :)

Üdv! DnB

egyszer szeretnék életemben valakitől, aki ennyire vágyik rám, egy ilyen verset kapni... szív

Ha meg nem, a vágyakozás is elég. Még én sem kaptam:)

A sóvárgás rossz szó, inkább vágyakozásnak mondanám, ami kisüt a versedből. Kellemes olvasmány. :-)

Nagyon eredeti! Hű, kár hogy nem nekem jutott eszembe! Gratulálok! Szeretettel: Dana

Az érzések legmélyéröl elö bányászott szerelmes sóhajtás..tölem meg egy főhajtás

Örülök, hogy itt vagy, földim.
És milyen jó verssel jöttél vissza...

Hát ez egy szerelmes vers. Mint mikor vetkőztetsz egy nőt és csodálod a szépségét. Csupa gyengédség és finom mozdulat. Tetszett. Üdv. Attis.

rám is rámférne már egy polírozás:)
mondhassuk hogy tetszett:)