Mindig megtalálsz

kismezei képe

Nem, ma ne várj, nem akarok találkozni
veled, itthon maradok a gyerekekkel,
nézzük a tévét, lehet, főzök valami
vacsorát, legalább a kicsik nem fognak
morogni, hogy olyan sokszor veled töltöm
az éjszakát, pedig az a havi egy-két
este szerintem igazán nem is sok, ha
lehetne, én minden éjszaka melletted
aludnék, csak dühít már, hogy nem értem, mit
akarsz tőlem, miért engem akarsz, miért
költöd rám az Isten pénzét is, és miért
nem kellek neked mégsem egészen, délben
és délután, télen, nyáron és tavasszal,
miért csak lopott egy-két napok, tudnom kell
végre, meddig leszek örök második én,
aki az első voltam neked, mindenben
a legelső, akitől annyira nem tudsz
elszakadni, hogy mindig megtalálsz, bármily
messze is futok, mindig újra magadhoz
láncolsz valami furcsa, régi szerelem
emlékével, azzal, hogy te még emlékszel
az apámra és az öcsémre is, pedig
már rég meghaltak, hogy ismertél, mikor még
ötvennyolc centis volt a derekam és a
heteseket kivédtem a Szentkirályi
utcában, hogy együtt jártunk felvonulni,
és mindennap megvártalak az egyetem
előtt, és mindig vettél nekem jégkrémet.
Tudom, többé nem fogod mondani nekem,
hogy szeretsz. De az ifjúságom része vagy,
úgyhogy ne félj, felhúzom a nyolcvanezer
forintos gyűrűm, és fülembe teszem a
százezer forintos fülbevalóm, taxit
hívok, és mégis csak elmegyek abba a
szállodába, ahol ma este engem vársz.
Mert a halottaim is ott lesznek veled.

6 egyedi megtekintés
2 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Ez egy "mókuscigánykerék"! De nagyon jó!!!:)))

Cigánymókuskerék:))) Köszönöm:)

"Mert (kiemelve) a halottaim is (kiemelve) ott lesznek veled" Így. A többi ok meg a korábbi sorokban.
A végtelen sok közös emlék. A "Telefon" c. írásból kiderül, hogy még az iskola is.
A verseim, az írásaim engem mutatnak meg. Többet is el kell olvasni, hogy valamennyit össze tudj rakni belőlem.
Köszönöm a véleményed. Igen, te voltál az első:))

Kedves kismezei!

Téged, - ha el kezd olvasni az ember, - az isten se hagyatja abba vele. Ezért is tartalékolom pl. az elsőként feltett prózai írásodat. Az egy kicsit nagyobb lélegzetű, mint ez az újabb "monológ-vers". Ez a szabadon áradó gondolatfolyam. ami nem magvas, nem fennkölt, nem szárnyaló, hanem nagyon is hétköznapi. Épp ezért tud megfogni annyira. Ahogy a végére jutottam, az volt az első gondolatom viszont, hogy nem, nem, ez így nem oké. A halottaim lesznek ott veled? hát csak ezért? ezért nem tartunk fenn egy mégoly régi szerelmi/szeretői viszonyt sem. Van ott még más is, amit nem fejtettél ki. Vagy azt gondoljuk hozzá? Jó, én hozzá gondolom. De nem kezdek felsorolásba, hogy mit, miket is. Nagyon életszerű az egész. Úgy is mondhatnám, hogy életszagúan írsz.
Amit eddig olvastam tőled, az mind honoráriumot ér. Ennek is a kedvenc írásaim tékáján a helye.
Ja, és tök jó, hogy elsőként szólhattam hozzá itt ehhez az írásodhoz. (Feltéve, ha kommentárírás közben nem előzött meg valaki.) Mondja mindezt a kis egoista. Tiszta óvoda. :)

Üdvözlettel
DnB - Robi