Menj át

kismezei képe

Menj át az út túloldalára,
véletlen se hozzon utad elém,
közömbös tömegből ha arcod kiválik,
szilánkos jég lesz a nyár helyén,
percekké válnak a közénk állt évek,
az emlékek koloncát rám kötöd -
menj át az út túloldalára,
menj át, kérlek, ha én jövök.

4 egyedi megtekintés
3 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Gratulálok, én is (ha megengeded, hogy belebeszéljek :))

Köszönöm:) Ugyan már miért ne beszélhetnél bele? Függetlenül attól, hogy én megengedem-e, vagy sem. Ez egy (viszonylag) nyilvános portál.Amúgy meg, ugyan miért ne engedném meg? DDD

Kedves kismezei!

Ez nagyon kerek kis gyöngyszem lett. Jól kiérlelted. :) Frappánsan végződik és jók a rímei.

Gratulálok.
Üdvözlettel
DnB

Legtöbbünknek vannak ilyen élményei .A versed felkavarja ezeket az iszapos tavakat .Ez a bizonyítéka annak , hogy húsba vágóan operálsz az érzésekkel. Jól összerakott vers. Az meg hogy miről jutott eszedbe?.Képzeld el ha valaki lestoppolná szerelmet vagy az őszt és akkor mások már arról nem Írhatnának.Jó hogy eszedbe jutott.

Remekül mintázod azt az érzést ami ilyenkor hatalmába keríti az embert. Rég olvastalak (nem csak téged), de már bánom.

Üdv

Zoli

Pontosabb érthetőség kedvéért a vers története: egy másik irodalmi honlapon olvastam egy verset erről a témáról, maga a vers jónak nem volt mondható (és akkor még nagyon finom voltam).
Mivel nekem is van hasonló élményem (egy olyan szerelem, még tán a gimit is megelőző időkből, aki elhagyott, de a mai napig is így reagálnék, ha szembe jönne velem, tudom, ki lett próbálva...), hát megírtam ezt a verset. Lehet, ha azt a másikat nem olvasom, eszembe sem jut ez a téma.

Egyébként, Artúr, nem. Nem bántott meg. Csak elhagyott, pedig én olyan szerelmes voltam, hogy annyira azóta sem. Aztán még három évig egy gimibe jártunk, és minden nap láttam. Nem tudtam "kiheverni". Nem az elhagyást, hanem a szerelmet.

Kedves Kismezei!

Fájdalmas a versed, de szép. Nekem szívet ér.

Az a valaki nagyon megbánthatott téged. A versed viszont nem született volna meg, ami viszont nagy kár lett volna. Igazán kitűnően tudod üzenni a soraiddal, hogy "Tágulj! Ne is lássalak!" Erősen kiérződik az üzeneted lényege. Gratulálok!