Még állok

kismezei képe

Nőként vagyok nő
és nőként férfi
ezer élet súlyát
tartom a vállamon
nem oszthatom meg
le sem tehetem
s mi megválthat engem
nincs olyan hatalom.

Állok, mint a szirtek
állok, mint a tölgyfa
szilárdan, keményen
vetem meg lábamat
de egyszer, ha megbomlik
a kő és a kéreg
ha egyszer megindulok
a jég is lángrakap.

4 egyedi megtekintés
2 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Kedves kismezei!

Amit tudok rólad, az alapján nem csodálom, hogy ezt a verset megírtad. Ilyen vagy, mert ilyen kell legyél, ezt gondolom. Az élet tett ilyenné, vagy egy másik élettel a hátad mögött is ilyen lennél, mert eleve ilyen vagy? Ezt nem tudhatom. A vers viszont kerek egész és nyilván minden szava őszinte és igaz. Talán nem mindig jó ilyennek lenni, de a muszáj, mint mondják, nagy úr. Az is jó, ha valaki vállalja a kihívásokat és megküzd velük sikerrel. Mondhatom, hogy jó a végén a csattanó? Nekem az. :)
Gratulálok a vershez.

Üdvözlettel
DnB

Köszönöm, DnB a hozzászólást. Igyekszem őszinte lenni a verseimben, meglátásom szerint csak őszintén érdemes írni, aztán gondoljon ki-ki, amit akar. Van olyan versem, ami után igen rosszalló, elítélő hozzászólásokat kaptam, de az életvitelemet, a magánéletemet érintő kritikákat keményen vissza szoktam utasítani, az ugyanis nem képezheti részét a verset érintő kritikának.
Nem tudom, milyen lettem volna, ha máshogy alakul az életem, feltételezem, alapjaiban nem sokban különbözne, legalábbis az, hogy szeretem a függetlenséget, és nem szorulok támaszra - nem vagyok folyondár-típus DDD -, az valószínűleg alaptermészet. Nehezen viselem, ha írányítani akarnak - ebből a szempontból nagyon nemszokványos nő vagyok. (Bár lehet, ez már túlhaladott sztereotípia.)
A zárás meg egyszerűen azt kívánja érzékeltetni, hogy néha úgy érzem (tudom) iszonyatos erők feszülnek bennem valahol mélyen, de féken tartom őket.

Kedves kismezei!

Köszönöm a választ. Megkésve, bocs!
Az őszinteséggel egyetértek, hacsak nem szerepversről van szó. A képzelet megengedi, hogy szárnyaljunk vele.

Üdv! DnB

Köszönöm, János:)

Igen, ilyenek az igazi nők. Kemény vers, nekem tetsző. Szívet ér.