A lét elviselhetetlen gyönyörűsége

kismezei képe

Vajon hol van az a pont
ahol megérzed a lét
elviselhetetlen gyönyörűségét?
A köldököd és a térded
között félúton?
Vagy egy kiadós nyári zápor után
a hajnali kertben
a barackfától jobbra két lépéssel?

9 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

cicaköröm könnyűségét kunderától olvastad?
a vers tördelésével van amúgy egyedül gondom, töri a gondolatmenetet, meg talán a harmadik kérdőjeles mondattal, mert szintén törik a dolog, szerintem kevésbé illik a másik kettőhöz.

Kedves kismezei!

Látom, hogy az egyetlen szívet én adtam itt, mert piros. Igaz, nem szóltam semmit eddig. Most sem sokat. Tetszik. Elnézést, hogy szűkszavú vagyok, oka van.

Üdv! DnB

Az jó, ha gondolkodni kell. Köszönöm:) Nem szeretem az instant dolgokat (na, jó, a bögrés leves talán kivétel...)

Ez pontosan így van. A határok mindig összemosódnak. Semmi sem fehér vagy fekete.Az árnyalatok árulkodnak.Az érzéseinkre kell hagyatkoznunk jól vagy rosszul. De a versed tetszett, mivel gondolkodásra ösztökélt.

Melyik a fontosabb? Ez az igazi kérdés. A határok pedig összemosódnak - a határoknak megvan ez a sajátos tulajdonsága -, a testiségben (jó esetben, és miért ne feltételezzük a jó esetet,) nagy adag lelkiség is van, és ugyan ki vitatná, hogy a pozitív lelki élménynek pozitív testi hatása is van? (Mint ahogy a negatív élménynek negatív vonzata.)

A kérdés, mivel akarjuk érezni? A testünkkel vagy a lelkünkkel? Az a pont, pont ott lesz. :) Üdv: Attis