Szeretlek?

KisBéla képe

szeretlek
de nem úgy ahogy
a virág ez a világ
nem áraszt illatfelhőt
nem lebeg minden közepében ő
nem mondja mormolja
súgja suttogja
nem is ordítja
üvölti süvölt
harsogja
hogy szeretlek
szeretlek
szeretlek.
szeretlek?
Mert ez a világ
csak kopogja
csak halksága
ami árad
a nap vörös
űz
nem a melege
szorongatja tépi
szaggatja égeti
kínozza hajtja
nem is simogatja
nem babázik
csak fázik
kis lelkem
kincses gyöngyháza
tárva nyitva
betöltetlen vár
hogy szeressen
szeressen
szerethessen.

45 egyedi megtekintés
3 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Tetszett a szerelemfonadékod.
(Talán az üvölt, süvölt, harsog elbírt volna egy felkiáltójelet, ha már kérdőjelet amúgy is használsz.)

Olyan ez a versed, mintha cirógatnád valaki arcát, kis fokozatos, lélekmelengető :)
Gratulálok! :)

Ehh... sokszor áttekertem a versed felett, mondván: ha ő nem tudja, én tudjam? :)
Ömm... de végülis igen, jó. Nem tudom mennyire zavar a központozás, de szerintem nem (olyan bizonytalan vagyok, vagy nem?), de néhol soknak éreztem az értelem nélküli felsorolást.
Egy Kispál szöveg jutott eszembe erről, engedtessék, hogy megmutassam: "Hogy tudsz így szeretni? Én soha nem tudnálak.."
:)
Maradok tisztelettel : Szabadnak Született

Engem pont az zavar, hogy nincsen központozás.
Én azt szeretem tudni, hogy az író mit érzett, amikor a verset írta.
Mindegy, hogy én mit érzek!
Tudom, hogy sok helyen ezt szeretik, de számomra ez félkész.
Azért én ezt a verset nagyon jól el tudtam képzelni, csak ez az én hangulatom sajnos!

Ez nagyon el lett találva. (:

Nagyon jó! Különösen, hogy úgy olvasom, ahogy akarom. Szeretem a központozás hiányát :)

nekem is nagyon tetszik! csodálatos maga a téma is.

Ez tetszik! Nagyon!

Egy dolog: csak fázik kis lelkem vs. kis teste hangtalan vacog...

Szóval nekem ez áthallás.

Ez az áthallás nem szándékos.
(manapság azt mondják az okosok, hogy minden, amit olvasunk kihatással van arra amit egy másik mű olvasásakor észreveszünk)

Ezért sem olvasok én - majdnem - senkit. (Csak titeket.)