Völgy

Kék nefelejcs képe

A hangulatom?
Köszönöm, megvagyok.
Ebben a pillanatban
Meglepően higgadtan.
Ritkán van ez így,
Hogy létrejön egy híd
Hegy és hegy között.
És nem bukom le a mélybe.
Rögtön.
Ahogy a hegy csúcsáig értem.

Mert…
A völgyben a fojtogató köd,
A csontig hatoló csönd
Vár.
És a hiány.
Hogy nem látok tovább.
Hegy mögé rejtőzött a látvány.

A völgyben sétálva az egyetlen remény:
Fölfelé.
Mászni szakadatlan.
Miközben alattad a feneketlen katlan.

Nem veszed észre, hogy felérsz,
Csak a frissesség hideg szelét
Érzed meg arcodon.
Felegyenesedsz.
És magadba szívod a csodát,
Mely odafönt várt.
Az egymást ölelő hegyek ormait,
A magas felhők tornyait,
A láthatár végtelen hosszát.
És boldogan borzongsz meg a szélben.
Előre tekintesz kevélyen.
Meglátod a melletted álló hegy csúcsát,
S közeli mivoltát.
Önfeledten fordulsz feléje
Kitárt karokkal rohansz elébe.

És ekkor.
A talaj elfogy lábad alól.
Hangod elhal, szemed elréved.
Tehetetlenül zuhansz a mélybe,
S megérkezel a Halálnak völgyébe.
Ha a zuhanás életben hagy,
Csak egy utat marad.
Fel a hegyre újra!
Míg Fortuna meg nem unja.

3 egyedi megtekintés

Új hozzászólás