Vérvörös

Kék nefelejcs képe

Porcelánarcát festményé emelte
Vörös fürtjeinek hullámos kerete.
Az éhező tekintetek elől fekete palást óvta
Testének lágy szegleteit,
Zöld koboldszemében mágikus fény csillant.
Nemrég eszmélt rá mozdulatainak hívogató erejére,
Fűszeres illatok mámorító keveréke
Páraként pihegett bőrének pórusain.
Egész lényéből áradt egy földöntúli erő,
A természet megszokott színei közt
Oly idegen volt, oly elbűvölő.
Zajtalanul lépdelt picinyke tündérlábain,
És gyanakodva figyelte az erdő hangjait.
Éberen tekintett az ösvényt ölelő rengetegre
A veszély ezernyi megvalósulását sejtette,
A lényeket, melyek itt tanyáztak, már rég elfeledte.
Ez a világ ismeretlen volt számára és karcos,
De elszántan haladt arrafelé, amerre az út is tartott.
Környezetét lassanként megszokva,
Lábait egyre lendületesebben kapkodta.
Meleg kalácsként jelent meg képzeletében az otthon.
Lelkének háborgó óceánja lassan csillapodott.

A szél apró fülébe varázslatról és titkokról suttogott,
S mikor hirtelen elhallgatott,
Egetrengető vonyítás szakította ketté a csendet,
Mely a lányban vágyat ébresztett és félelmet.
Mozdulata megrekedt.
A hang egész testében áramlott,
És elrejtett emlékeket bolygatott.
A vonyítás ismét kettévágta a teret,
Már túl közelről zengett.
Ekkor a lány szívébe belehasított a fájdalom,
És a véráramba jutva görcsbe hajlította testét.
A kíntól ittasan az ösztön mellkasa felé rántotta a kezét,
És bordái közé benyúlva
Szívét egyetlen mozdulattal kiszakította.
Kezében fogta a meleg lüktetést, az Életet,
Mely vékony karjait vérszínnel borítva könnyezett.
Látta, ahogy dühből eldobja és keservét utánaordítja.
De megriadt: így még baja eshetik.
Így szívét két tenyere közé szorítva a járt utat elhagyta:
Az erdő sűrűjébe rántotta testét.
A bokrok és cserjék áhítozva nyúltak csak egyetlen darabjáért,
De ő az ölelésükből kitépte magát s rohant.
Ahová a szél suttogta.

Egy tisztáson megállva érezte, itt kell megtörténnie.
Meglelte társát és szívét a magasba emelte:
Egy tölgyfa felé nyújtotta,
Mely azt készséggel elfogadta,
És öreg karjaival odvába ejtette,
Mohafüggönnyel fedte.

A lányból kiszakadt egy sóhaj:
Útját így már nyugodtan folytathatja.

8 egyedi megtekintés

Új hozzászólás