van a sötétségben valami megnyugtató

judittoth1994 képe

mintha csak a fejemre húznám a paplant
meleg burok ölel körül
sötétség járja át a lelkem - mondvacsinált okokból gyászolok

elvesztettem önmagam
én-darabkák után kapirgálok a porban
körmeim alatt a kosz új kontúrt rajzolt
mintha csak a varázs-grafitceruza nyomait hagyta volna ott

már rég nem olyan egyszerű
definíciót alkotni az önsajnálatnak
hiszen mindenféle pszichológiai kórságok mögé bújva
egy életre felmentem magam a tükörképemtől való találkozástól
és papírom lehet arról miért nem kell önvédelem órákat vennem
hogy megküzdjek a saját sötét szörnyeimmel

hiányzik valami mindig
pár nélkül keringőznék a telihold alatt
egy sivatag közepén
mintha folyton kiabálnék
de a hangokat csak én magam hallanám

van a sötétségben valami megnyugtató
a hangok ilyenkor halkabban szólnak
hiszen az álmok filmtekercse forog a szemek előtt
a sötétség békés - gyengéd érintése
az egyetlen kapaszkodó a zuhanás előtt

4 egyedi megtekintés

Új hozzászólás