Vérszomj

Gary Hun képe

itt az idő, szívem dobban,
koporsóm fedele koppan
mágikus holdfény rám vetül
moccan egy szörnyű lény belül,

kínzó vágyam úgy tobzódik,
hogy szőröm felborzolódik,
szemem nyílik, testem felül
vicsorogva nézek körül

bensőm úgy szítja a tüzet:
szerezzek ártatlan szüzet!
fogaimmal kéjre vágyom,
hogy fehér nyakába vájjon,

vérét akarom ma szívni,
magamat tetemre hívni,
eloltaná szörnyű szomjam
keresem, hogy hol van? hol van?

szenvedek a vérszomj kíntul,
s testem vadászatra indul,
hátamból kinőnek szárnyak,
nagy koromfekete árnyak,

mint köpönyeget széttárom,
átlendülök a párkányon
komor tornyom ablakából
szuroksötétségbe szállok,

mélyen alszik már a város
de egy ablakban opálos,
csalogató fény hívogat,
tán ott enyhítem kínomat,

a fénytől vérszemet kapok
közelítem az ablakot,
a párkánya halkan koppan
ahogy lábam odatoppan

gyökeret eresztek nesztelen,
odabent egy lány meztelen,
tükörnél gyanútlan mélán
fésülködik mai prédám!

szívem vad ritmusban dobol,
rám vár ez a szép nődonor!
agyamban gyilkolás fogan,
kinyúlik két metszőfogam,

hang nélkül beereszkedem,
háta mögé settenkedem,
nem sejtheti, hogy ma este
halott lesz gyönyörű teste,

de meglát, velőtrázót sikolt,
s hörgése nyeli el a sikolyt,
fogammal nyakába szántok
bő ütőeret találok…

vére fröccsen, elszédülök
ízétől megrészegülök,
szenvedélyem elborít,
vámpírhangom felvonyít,

szám szipolyként rátapad,
míg vére el nem apad,
karom derekára fontan
oltom el iszonyú szomjam

vére a véremmé válik,
várok, még párat vonaglik,
ernyedt test haja kibomlik,
s holtan karjaimba omlik,

beteljesült vágyam fölött
egy fekete felleg köröz,
eltakarja most a holdat,
míg lefektetem a holtat,

hallgat az éj, hallgat a hold,
a csendben csak szárnyam csapong,
mert odafent a hegyormon
hazavár a sötét tornyom,

sietnem kell, lejárt időm,
hazaérjek addig, midőn
kukorékol a kakas,
ott érjen a pirkadat,

koporsómba visszafekszem
(lassan lazul el a testem)
fedelével takarom
vérfagyasztó mosolyom,

de az újabb szomjas esten,
mikor újra kísért testem
reszkessen újra, ki élő,
istentelen, istenfélő!

mert, ha kerget a vérvágyam,
bárkit könnyen megtalálhat,
s ki bűvkörömbe kerül,
előlem nem menekül!

ha vérszomjam újra hajszol,
te, ki most nyugodtan alszol,
s tested őrizetlenül hagyád,
őrzöd majd metszőfogam nyomát!

16 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Gyááá! :D Bocsi, d ez odabacott! :D Gratula! :D

Regen nagyon szerettem a vampiros filmeket,torteneteket...latom Te is ezeken nottel fel...Igazan valosagos kepet festettel meg verrel...szinte lattam,es hallottam ahogy deneverre
valva jollakottan kirepult az ablakon Drakula...Gratulalok versedhez.Udvozollek.:B

Kösz, barnaby! :-))

Csak, hogy tudd, milyen vérszomjas lettem én is, miután elolvastam a versedet!
Íme:

A férfi lassan közelített a vízhez. Sejtette, merre kell keresnie őt, és most, hogy közelebb ért, már tisztán látta is. Nem tétovázott túl sokáig. Egyetlen gyors mozdulattal elkapta. Vérbe borult szemmel meredt rá, majd a vízre vetette pillantását.
Jobb kezével erősen megragadta, és ujjait összeszorítva, fojtogatni kezdte. Arca eltorzult a dühtől, miközben gonosz mosollyal lassan, átszellemülten, újra és újra a víz alá nyomta áldozatát.
Kis idő után mozdulatai idegessé, kapkodóvá váltak. Nem emlékezett rá, mikor kezdte, hányszor ismételte meg. Nem számolt, csak őrült megelégedéssel, szinte gépiesen cselekedett. Pillanatok alatt apró buborékok jelentek meg szőrös keze körül. Visszarántotta a víz fölé a selymes, puha testet. Nem akarta, hogy hamar vége legyen.
Egy nagy konyhakés is volt a keze ügyében, de valahogy nem érzett rá késztetést, hogy utána nyúljon. Pedig az acélpenge tisztán csillogott a fényben, de ez most csak felidegesítette. Eszébe juttatta, hogy néha ügyetlenebbül bánt vele, és szinte érezte a húsba belevágó éles fájdalmat.
Az emlék annyira felerősödött benne, hogy rekedt hangon felordított, szabadjára engedve ezzel állati dühét. Úgy érezte, önmaga is csak egy áldozat. Egy ártatlan, magatehetetlen ember, aki nem tud nemet mondani erre az ingerre. Bábunak érezte a testét, mint amit nem is maga irányít, hanem parancsra cselekszik.

Tekintete visszatért a kezében szorongatott, kiszolgáltatott áldozatra. Tettének minden pillanatát ki akarta élvezni. Időt hagyva a levegőnek, mely újra feltöltötte prédáját, várt. Markával szorosabbra fogta, mert úgy érezte, mintha kissé kicsúszna a kezéből. Kegyetlen gondolatai örömet okoztak agya minden zugának.
Újra elindult karja a víz alá. Lazított kicsit a fogáson, hogy érezze, a víz pusztítását, amint elönti a kezében tartott testet. Euforikus öröm szállta meg az újabb buborékok láttán. Most nem emelte vissza. Többször már nem is lett volna képes rá. Elfáradt.
Innen már nincs visszaút. Ujjai között felhabosodott kissé a víz, egy ideje az utolsó kis légbuborék is elpattant, de lelki szemei még mindig látták azt. Óvatosan kinyitotta a tenyerét. Teljesen elengedve hagyta, hogy kiússzon a kezéből. Csak figyelte a víz fodrozódását és kissé zihálva lélegzett.

Nem mozdult semmi.

Ekkor felsóhajtott és nekiállt, hogy az utolsó, legkoszosabb edényt is elmosogassa. Megtörten nyúlt a habos víz alá, a közben messzire úszott szivacsért.

Versedhez pedig gratulálok! Félelmetes!

Kösz! :-))) Tetszik ez a stílus, amit ebben a szösszenetedben van, magam is szeretem a vicces fordulatos írásokat alkalmazni. Ez, amit olvastál tőlem, nem ilyen. Kösz, hogy itt jártál. :-)))

Bőröm iszonyattól nyirkos,
ez a Gary hű de gyilkos!

Pedig ez még csak a félarcom...:-))))

Itt van neked a női párja, ni!

Félhomályban ül Dzsamila.
Táncát várja, esti táncát.
Minden este a színpadon
eltáncolja nagy románcát!

TÜKÖR előtt gyertya lángol,
lángja libben lengedezve,
sötét árnyak siklanak be
HALOVÁNYan a terembe.

Itt az idő, indul a lány.
HIDEG fények a színpadon.
A középen Dzsamila ül,
összetörten, roskatagon.

Sejtelmes a zene, lassú.
Most a leány teste moccan.
Halkan dalol egy hegedű,
s hirtelen az üstdob robban!

VIOLAszín fátyol lebben,
a lány tánca egyre gyorsul.
ELBÁJOLja közönségét,
a férfiszív beBOLONDul!

Megigézve nézi mind a
csípők erotikus táncát.
Aki látja, elhajítja
gátlásai nehéz láncát.

S minden este a tánc végén
választ közülük Dzsamila.
Félhomályos szobájában
eggyel több lesz a drakula!

Remek! :-)) Kösz! :-)))

:-)) A "kíntul" csak a rím miatt van az "indul"- ra rímel. Dunántúlon így mondják egyébként... :-)))
Ha nagyon vérszomjas vagyok, minden előfordulhat...:-))))

Kösz, hogy olvasol! :-)))

:D
Kezdjük.. fájt nekem a "kíntul" szó.
Rathos tanulja meg, hogy ne mindig Erdélyre terelődjön a figyelem, ha a vámpírokról van szó, mert a végén egy női vámpírral akad össze.
Gary.. szerencse, hogy nem tudod a lakcímem, bár ha tudnád se vállalnád be, szerintem, a vérem megszerzésével járó nehézségeket.

A vers amúgy rohadt jó, gondoltam szólok, hogy ismét olvasgatlak.

No ezután fokhagymával ékítem az ágyam,ha az ér valamit,bár nem vagyok sem nő sem szűz....:)
Tetszett.

:-)))) Kösz, Rézi! :-))

Hát fellélegezhetek, hogy nem vagyok szépséges szűzlány :D:D
Elég ijesztően tetszelegsz vámpírszerepben... Vlad Tepes is megirigyelhetné...:P
Remek, remek...:)