Örvényben

Gary Hun képe

Élünk egymás mellett, mint két idegen,
Érzéseink már fagyosan hidegek,
Kezdetben a szívünk megértésre tárva,
Helyette most lelkünk jégburokba zárva,

Sorsunk házának faláról megfakult
Mállott vakolatként hullik le a múlt,
Szerelmünk felőrli az időmalomkerék,
S apró porszemekként szétfújja a szél,

Beszélünk egymáshoz, ritkán, minek?
Mondataink nem szólnak senkinek,
Becéző szavaink mély gödörbe estek,
Szomorún magányosak lettek az estek,

Közös gondjainkat belepte a por,
Elvesztett bizalom lába földbe tipor,
Mélybe zárt emlékek homlokunk ráncain,
Meghallhatatlanul csörgetik láncaik,

Gyilkol és elpusztít ez a közöny,
Ha elmegyünk, egyikünk sem köszön,
Néha elfog az iszonyat, s bizony,
Elsüllyeszt bennünket ez a viszony,

Mint mikor egy örvény, lassan lehúz élve,
Pörögve-forogva süllyedünk a mélybe,
Légszomjunkban fekete ködöt lélegzünk be,
S belezuhanunk a mínusz végtelenbe…

31 egyedi megtekintés
2 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Ezekből a sorokból sugárzik a kilátástalansâg. Nagyon érzékletesen írtad le ezt a mély gondolatsort. Elismerésem versedért!

Valóban, életem egy rossz szakasza ihletett meg, mikor ezt írtam. Köszönöm a véleményedet.

Mély sorok, szomorú gondolatok. Az örvény nagyon tudja jellemezni azt az érzést , amikor ilyen élethelyzettel találja szembe magát az ember. Félelmetes is, és inkább belül. Nehéz viselkedni amikor elkap. Értem ezt a szituációra is.
A versed elnyerte tetszésemet, mint formailag, mint tartalmilag.:-)

Most így újraolvasva lehetne még javítani rajta. :-)) Köszönöm a véleményedet. :-)

Szia Iluska! Kösz, hogy itt jártál! :-)))

Ismerős már nekem a "mínusz végtelen"....
Kilábalnom onnan - bizony - reménytelen... :-(
Még szerencse, hogy itt néha kapok némi pluszt is :)
Mint e versedet, pl.
Ölellek!
Ilus

Értelek, és megértelek. :-))))

... én annak idején kiléptem abból a "cipőből" ami szorított, kínzott...
Nem mondom, hogy "mezítláb" könnyebb, de a nagy nyomás alól felszabadultam.

Általában humorizálni szoktam a versekben, hálistennek azokból van több, néha azonban elkomolyodom. Valóban van disszonancia. Azonban egyelőre így hagyom, de köszönöm, hogy felfedezted. :-)

Szerencsére nekem nem ismerős a dolog,
de a házasság intézményét okolom.
Ugyanakkor elsőre a ledöbbenés jött, mert emlékszem humoros verseidre.
Szerintem nem szabad erőltetni, meg kell beszélni az elválást.
A vers tárgyilagos, a szóképek szépsége és a tartalom között érzek disszonanciát.

Igen, ismerős à dolog... Jó volt olvasni!

Köszönöm, Pekk@! :-)

Ismerős gondolatok.:(
Idén lesz a 30 éves házassági évfordulónk.:)

Kösz.
30 év az szép idő! :-))
Kösz hogy erre jártál.

A szomorú az, hogy nagyon valóságosnak tűnik. (gondolom az is)

"Mint mikor egy örvény, lassan lehúz élve,
Pörögve-forogva süllyedünk a mélybe,"
Ez a két sor annyira tetszik.

Valóban.
Köszönöm, hogy olvastál. :-)