Dr. Doolittle (6) kutya

Gary Hun képe

kutya

ballagtam hát tovább megkezdett utamon,
gondoltam, további állatok nyomát kutatom,
ekkor hirtelen kegyetlen vonyítást hallottam,
véletlenül egy szőrtelen kutyába botlottam,

elnyúltan feküdt ott az úton szegény,
mint akit végleg elhagyott a remény,
ijedtében beleharapott a bokámba
a fájdalom felfutott egész a tokámba,

na, mondtam, akkor „kutyaharapást szőrivel”,
de kopasz volt, így be kéne érnem a bőrivel,
letettem hát róla, hogy majd bosszút állok,
úgy döntöttem, jobb, ha helyben megbocsátok.

így aztán megbékéltünk egymással szépen,
bárányfelhők bégetve úsztak át az égen,
gondoltam itt az idő, hát beszélgetésre fel!
tán bennem ez az állat is megértésre lel!

halljuk, hát mi a gond, mondjad sete-suta,
mitől lettél ilyen levert, kivert kutya?
hova lett a szőröd, mitől vagy ily kopasz,
milyen a te fajtád komondor, vagy kuvasz?

Fajtiszta korcs vagyok – mondta - csak hogy tudjad
s oly egyedül élek, akár csak az ujjad.
pedig nem oly régen egy falkában éltem
bátor kutya voltam, semmitől se féltem

mindig rendet tettem a családban, ezért
úgy tiszteltek, mint a legjobb falkavezért
odavoltak értem a kölykök, s szukáim
olyan szépen teltek az én éjszakáim,

egyik napon aztán (csak megjegyzem halkan)
odakapott hozzánk egy hatalmas új kan
s megcsalt vele este az egyik szukám, Dia
így vette kezdetét egy kutyakomédia

bár utólag mindketten mindent tagadtak
de tény volt, hogy pár percre összeragadtak,
így azt gondoltam, itt már kutyába sem vesznek,
az erősebb kutya él intenzívebb szexet,

fogtam, s úgy döntöttem, hogy „eb ura fakó”,
nem leszek már többé itten falkalakó,
levágtam a szőröm, így inkognitóban
húztam el a csíkot e tájra titokban.

hümmögtem kicsit, mert beszéde alatt
kezdtem kutyául érezni magamat,
kérdőn ránéztem, előadjam e a farbát,
ő meg rábólintott s csóválta a farkát,

közelebb kerüljünk, ezt én is megpróbáltam,
de be kell ismernem, a kutya jobb volt nálam.
mert bár a dolgot erőltetni akartam,
lám engem kezdett el csóválni a farkam,

a kutya ezt látta, kivirult a kedve,
úgy röhögött rajtam, kilógott a nyelve,
örültem, hogy a bajból végre kilábal
gondoltam ráteszek még egy lapáttal:

tudod az a helyzet kedves kis barátom,
hogy igaz a mondás és én ezt belátom,
ha sánta lennél és versenyt futnék véled,
úgy is neked lenne a nagyobb esélyed,

mert azt szokták mondani, biztos te is tudod,
hogy a hazug embert előbb érik utol,
s bár én nem hazudok, néha füllentgetek,
igazi veszélyt rád mégsem jelenthetek,

láttam ez megnyugtatja és dagad a keble,
régi önbizalmát újra visszanyerte,
- kösz mindent! - s kutyafuttában indult a dolgára,
cserébe nálam nyert hazát pár bolhája,

Folyt....

47 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Ezek szerintem zseniálisak,ne hagyd abba,van még sok állat...:) Szív és Grt. Rézi

Köszönöm a bíztatást, Rézi! :-))

Örülök, hogy benéztél, Ági! :-) Köszönöm. :-)

:) De jó, hogy épp benéztem az oldalra! :) Aranyos, kedves vers. :) Ági

REMEK!
Köszönöm, hogy adtál, én pedig elfogadtam!
:)

:-) Kösz, hogy olvastad, és elfogadtad! :-)