Dr. Doolittle (3) tyúk

Gary Hun képe

elhúzta a csíkot, én tovább baktattam,
s viccből egy kotkodákoló hangot hallattam,
meg is jött a válasz úgy jobbról a réten,
egy tyúkanyó rakott fűből fészket éppen,

nohát, ha már így alakultak a dolgok,
gondoltam csinálok vele egy riportot.
kérdeztem elmondja, mi a legfőbb gondja?
kotyogja el nekem, a lelkét mi nyomja!

mondta, hogy neki most tojást kell költeni,
csak így tud velem egy kis időt eltölteni.
mondtam, hogy rendben van, és melléje ültem,
és máris a gondjaival szembesültem,

azt mondta, hogy a párja a kakas,
nehéz eset, mert, hogy igen nyakas,
hülye tyúknak hívja az összes feleségét,
miközben ők keresik neki az eleségét,

az elmúlt napokban volt egy kis galiba,
mert egyikükhöz így szólt: - ej, te buta liba!
lebukott tehát avval a hibával,
hogy összeszűrte a levet egy libával,

de aztán a dolgot csúnyán megbánta,
mert, hogy rajtacsípte a lúd gúnárja!
jól kipenderítette neki mondván:
szexeljen csak a saját szemétdombján!

azóta csendesebb is lett a tarajos,
már a tekintete sem olyan haragos,
s kora reggel, amikor is a Nap felkel,
kukorékolni, már csak lábujjhegyen mer.

most akkor mi a baj? nem egész’ értettem,
-a kakas nyakas volt, aztán meg?- kérdeztem,
most meg az a baj, hogy csendes a nejével?
nehéz gondolkodni ám egy tyúk eszével!

üldögéltünk tojásainkon, az idő így teljes,
mikor egy kisebb zajra lettem figyelmes,
a tyúkanyó alól csipogást hallottam,
meghatódtam kissé, de be nem vallottam…

kikelt az egész fészeknyi kiscsibe,
megannyi jövendő tyúk, csak még kicsibe,
így történik mindez, életük kezdetén
mindnek egy tojáshéj virít a fenekén.

aztán ebből szinte adódott a kérdés:
- gondoltam nem lesz ebből sértés -
mondd el nekem, szóltam, kotkodács!
te - a tyúk - voltál előbb, vagy a tojás?

- természetesen én, miért, mit gondoltál?
lehet, hogy idáig tévedésben voltál! -
rikkantott a tollas magából kikelten.
- a tojást magam tojtam, amiből kikeltem!

így van, ha egy dolgot a helyére tesznek,
bár most úgy éreztem, hogy hülyére vesznek,
egye fene tollas, gondoltam, s felálltam,
egy furcsa mosollyal a vitát lezártam.

aztán vizelnem kellett, ezért félre mentem,
de a tyúk egyszerre ott termett előttem,
fejét elfordítva, csodálkozva nézett,
már zavarba jöttem, szinte megigézett,

majd felkotkodákolt: - ugye, te is látod?
végre neked is kikelt a tojásod!
de nem gondoltam, hogy kiselefánt lesz,
lám az ormányával vizet permetez!

fülig szaladt a szám, jót nevettem rajta,
hogy a kendermagos milyen vicces fajta,
és elgondolkodtam, hol és mikor látott
vajon ez egyszerű mezei tyúk elefántot?

no, de nem töprengtem sokáig e téren,
magára hagytam a csibékkel a réten,
mert az apróságok boldogsága szárnyal,
ha melengetve őket betakarja szárnnyal.

...
folyt.

33 egyedi megtekintés
4 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

:-) Ezt megbeszéltük. :-)

Az a fontos, ahogyan Te látod!
:)
Üdvözletem!

:)
Szuperlatívusz!!!
Egy észrevételt azonban megjegyeznék. Az elején egy pindurkát zavaró, hogy ezt írod: "elhúzta a csíkot, én tovább baktattam,
s viccből egy kotkodákoló hangot hallattam,"
Talán vicces kotkodáló hangot, nem?
Üdvözletem, és máris megyek olvasni a többit!
:)

Én úgy látom jónak, ahogy van, mert nem tudom milyen a "vicces" kotkodákoló hang. :-) Kösz az olvasást és a a javaslatot. :-)

Ami, és ahogyan eszedbe jut, csodálatos. Nagyon pergő, teli poénokkal, úgy csípőből. Gondolom én, hogy úgy, és nem rágod a ceruza végét egy hangzatos versszakért. :-)

Lépdelek tovább! :-)

Marcsi

Kösz, általában a vörösbortól indul be az agyam...:-)

Ide írok, de az összeshez szánom, aranyos történet, jó megoldásokkal, várom a folytatást :)

Oké, ami kész van azt felteszem, aztán remélem kényszerem lesz folytatni. :-)

:-) Kösz, hogy olvadtad. :-)

:) nekem nagyon tetszenek,az egyik jobb mint a másik...:) szívesen olvastam.Üdv. Rézi

Köszönöm és örülök, hogy tetszett. :-)