Dr. Doolittle (1) boci

Gary Hun képe

egyik nyári napon, mit gondoltam, mit nem,
hogy meglátogatnék, kit szívesen, kit nem,
azonban, mielőtt indultam az útra,
kimentem szomjam oltani a kútra,

aztán úgy döntöttem, jól megreggelizek,
és hat-nyolc tyúktojást magamévá teszek,
csináltam is gyorsan belőlük rántottát,
mert az éhség nyomai beleim bántották,

miután bőséges reggelim megettem,
becsuktam az ajtót kettőre mögöttem,
indultam megtenni, amit szívem kívánt,
vagyis a nagyvilág felé vettem az irányt.

útközben azonban, bizony az is kellett,
hogy frissítsek magamban néhány állatnyelvet,
madárul, tehénül, szúnyogul, egérül,
bolhául, macskául, birkául, kecskéül,

csigául, kukacul, és krokodilnyelven,
bár az utóbbira nem állt rá a nyelvem,
víziló és delfin, a szótárt leporolom,
zebrául nyihogni… a többit nem sorolom.

nohát, agyamban ezeket rendbe tettem,
s a dolgokat magamban meghánytam vetettem,
gondoltam ez elég, nem kell többet tudnom,
s mentem mendegéltem, ballagtam az úton,

először egy gyönyörű mezőhöz értem,
kis boci legelt ott, legott arra kértem,
beszéljen nekem kicsit az életéről,
hadd lássam a sorsát az ő térfeléről!

nem is kellett aztán sokat ösztökélni,
mert néhány perc múlva elkezdett mesélni.
s miközben szóba elegyedtem a tarkával,
ő közben legyeket hajtott el a farkával,

- egyszerűen – mondta - egy istálló almában
jöttem a világra, ropogós szalmában!
eltelt kis idő, míg magamra találtam,
nőttem nődögéltem, marha nagy családban,

anyámra azt mondták, hogy egy nagy tehén,
szinte egy tejcsarnok volt a tőgye helyén,
apám meg, mit mondjak, mi a jó felelet?
szinte megőrültek érte a tehenek!

ott himbálódzott alatta a lompos,
a csordában ő volt a főkolompos!
nem lehetett néki semmilyen hibája,
több évben is ő lett a falu bikája!

mert utólag róla minden kitudódott,
ott sorakoztunk mögötte mi, utódok.
sok tehén, kisborjú, na meg egy csikó,
tele volt velünk az egész istálló!

mindannyiunk apja… de álljunk meg egy szóra!
hogy apám egy ekkora lókötő lett volna?
igaz, hogy sokat pletykálkodtak róla,
de azért nem esküszöm meg arra a csikóra…

aztán itt hagyott bennünket az anyánk,
azóta csendesebb lett az egész tanyánk,
nem vett magára a hidegben fel sálat,
vágóhídon csináltak belőle felsálat,

apánk emlékére pedig emeljünk kalapunk!
mert bár búcsú nélkül hagyta el barakkunk,
nem érzek miatta semmilyen haragot,
békés legelészés közben a fűbe harapott!

azóta szomorúan füvezek a réten,
már vagy negyedszerre vagyok itt a héten,
nyelvem nyújtogatva gyomlálom a gazt,
de bánatomra nem találok vigaszt!

- ne szomorkodj – szóltam - ha sok füvet eszel,
előbb-utóbb te is egy nagy marha leszel!
ezzel aztán szépen búcsút vettem tőle,
biztos voltam benne, hallok még felőle,

ezután az úton tovább is ballagtam,
és közben kicsiket-nagyokat hallgattam,
váltogatva raktam előre a lábam,
miközben a Nap sütötte a hátam...

folyt.

21 egyedi megtekintés
4 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Fülig érő ilyen :)
Tovább nem is szaporítom a szót!
Üdvözletem!

Kösz, eferesz! :-) Én is üdvözöllek! :-)

Mosolyog, mosolyog, és mosolyog. :-) , És látja van itt folytatás! Remek, öröm nálad!

Szeretettel:Marcsi

Szívecske :-) érte

Ó, köszönöm, hogy felfedeztél! :-)

Szia!

Nagyon aranyos. Nem, ez nem jó kifejezés, de nem is ez számít, hanem az, hogy nagyon tetszett. Most rohanok, hogy a többi részét is elolvassam. Köszönöm néked, hogy olvashattam.

Üdv.: Bizsu

Kösz Bizsu! Örülök, hogy tetszett. Nézz körül nyugodtan nálam. :-)

No ahogy olvastam,a sziles vigyor egyre terebélyesedett a képemen...:)
Nagyszerű,Grt. Üdv.Rézi

Kösz, hogy itt jártál Rézi. :-)

Jó kis marhaság :-)
Bár van szomorú része is (A felsálos fűbe harapás) de azt nem tudtam mélyen a szívemre venni.
Folyt hátán folyt ? Folyon tovább

Ez vidám vers lesz ám - kicsit hosszú, azért darabolom fel - nem kell szomorkodni! Kösz, hogy itt jártál! :-)

Oké! Kösz. Ma megy a következő rész...:-)

Ez igen, Gary!
Remek!
Várom a folytot! :)