elveszett vers

Fatrotor képe

Szeretem a bitumenes lapostetőket
és a füstöt.
Szeretem a reménytelen alkonyt
és az elárult ezüstöd.
Szeretem a közhely kacér mosolyod akárkinek is szól.
Mert azt hiszem én vagyok az akinek zengi átkát!
És szeretem ahogy lemészárlik,
ahogy tűzbe vész a derüs Atlasz.
Ahogy elporlad,
ahogy lerohanják a gyanutlan,
romantikus magamfajtát.

109 egyedi megtekintés
3 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Kár ,hogy eddig nem láttam
Nekem 'teccik'
Föleg a vége

Ja igen, de máshogy kellene pontozni, vagyis ahogy én olvasgattam magamnak a szöveget, rengeteg helyen nem bontanám meg, ahol te mondjuk lezárod. Érdemes lenne ilyen szemszögből is megnézned.

Üdv: Panka

Szerintem szeretem ezt az intelligens embert elrejtő szöveget. Nekem az Atlasz és a zengés valahogyan összefonódnak, megidéznek egy kort és örülök, hogy te ezt a kort behoztad ebbe a szövegbe. Az is imponál, hogy a befejezésed meg teljesen elüt ettől az egész hangulattól. :)

Tetszett! :)

Üdv: Panka

A képet törölték a kommentekkel együtt. Ezért veszett el ez a kis csasztuska is. De elhiheted nekem kedves, hogy bitumenes lapostetők voltak rajta és füst...
Üdv:Fatrotor a nem túl bonyolult

hali,

mondjuk én a címmel nem tudok annyira azonosulni, a többi rendben lenne.
"A mátka átka" én ezt a titulust adnám :P

Üdvözlégy
Milán

Ezt a versikét egy alkotótárs fotójához rittyentettem valaha, de eltünt a képpel együtt.
Most viszont megtaláltam a jegyzeteim közt és ittas állapotban meg szeretném osztani veletek. Elnézést kérek és proszit.
Fatrotor a mulatási főelőadó

Hol a kép?:) illetve egeszsegedre