Árgyélus és Oxána

DnB képe

Egyszer egy királyfi mit gondolt magában,
meg kéne nősülni, tüstént hamarjában,
el is indult rögvest nagy hegyeken átal
kapaszkodott kézzel és fékezett lábbal,
óceán partjára érkezött igyönöst,
talála ottan egy szíp fínyös nagyvárost,
tengernek partján ő hirtelen elálmos',
két lába elakadt egymásba, na már most

beleheveredett egy csíkos nyugágyba,
gyönyörű lányt látott, arról szólt az álma,
egy csodás mézszőke teremtés jött felé,
lassított felvétel, a szájuk összeért,
nádszálkarcsú lánynak haja lobog szépen,
vihar támad akkor s lány repül a szélben,
királyfi felébred, nem tudja, mit tegyen,
higgye el az álmot, esze súgja, hogy nem,

de a szíve hiszi, hogy ott volt a leány,
kendőjét itt hagyta, ott van a derekán,
leoldja a selymet és szájához veszi,
beleszagol mélyen és csókkal illeti,
tudja már, nem álom, élő volt a leány,
érinti az ajkát, rúzsfolt van a száján,
mit tegyen, hol lehet, merre keresse őt,
tüzetesen kezdi szemlélni a kendőt,

sarkába hímezve talál is két betűt,
egy szép egyeneset, meg egy kerek jelűt,
olvasni nem tud, királyfinak minek,
mondta neki apja s majdnem igaza lett,
bánja a királyfi, nem járt iskolába,
mert nem old meg mindent a kard forgatása,
fölkel most a földről és leporolja magát,
ki fejti meg neki a lány monogramját,

elindul, béballag városnak kapuján,
megáll egy nagy téren, városnak piacán,
piacnak közepén rászáll egy papagáj,
fölrebben utána s ide száll, oda száll,
királyfi követi, siet csak utána,
árgus szemmel nézi, hova száll madárka,
széles úton mene madarat követve,
mikor egy kolduson akad meg a szeme,

papagáj köröz a koldus feje felett,
mikor az előhúz zsákból egy levelet,
azt mondja, királyfi, ez üzenet a tied,
mézszőke leányzó hagyta itt teneked,
borítékra írta téntával a nevét,
illetve annak csak első két betűjét,
olvasd hát koldúsom, mit írt az a léány,
szívem ugrik ki, bár visszaparancsolnám,

azt írja, hogy neve Isteni Oxána,
s hogy téged ma este dombtetőn, ott várna,
mikor is fejőve esthajnal csillaga,
legyél te ott, hol erős az illata
a fehér jázminnak s lila orgonának,
írja szép Oxána, ott várlak, ott várlak,
azt írja, hogy neve Isteni Oxána?
s hogy engem ma este dombtetőn, ott várna?

mikor is feljőve esthajnal csillaga,
legyél te majd ott, hol legjobb az illata
a fehér jázminnak s lila orgonának,
írja szép Oxána, - mondja a barátja,
Árgyélus királyfi, mert ez volt a neve,
szentül megfogadta, estvére elmene,
azt bánta egyedül, testvére nincs vele,
ki az ily dolgokban őrajta segíte,

jó húgom, milyen kár, nem vagy itt énvelem,
tanácsod kérném, ha rám lel a szerelem,
rátette kezét a szegénynek vállára,
hogy mondja meg neki, mily' nagy a hálája,
bényula kezivel mind a két zsebébe,
nem talál két fillért azokban ebédre,
ne keress királyfi koldusnak adományt,
látom én, utadon megkopott a dolmány

rajtad rég, tartásod, termeted nemesi,
utadat toprongyos nincstelen csak lesi,
látja a gúnyádon, nem vagy te akárki,
koldus is megsegít, minden kéz baráti,
fogadj el kis cipót, egy szerény vacsorát,
ha egyszer elmondom ezt a szép adomát,
barátok mondják majd, nem hisszük a dumát,
előbb hiszik el, hogy átúsztam a Dunát,

megköszönte illőn, a finom kis cipót,
mondta a koldusnak, adj' isten minden jót,
elindult, várta őt a pompás dombtető,
fejében nem járt más, Oxána csakis ő,
eszébe jutottak csillogó szemei,
hajának lobogó, aranyló fürtjei,
Oxána, Oxána, suttogta a nevét,
isteni leány vagy s neved is csodaszép,

kélne már fel végre esthajnal csillaga,
csapna meg orgona és jázmin illata,
fáradtan ballag fel a dombnak oldalán,
fenn van már a csillag, de nincsen ott a lány,
pedig már virágok illata bódítja,
s gondolja, szép leányt ma este hódítja
meg-tetszettem néki biztos egy látásra,
mért dugott levelet koldusnak zsákjába,

miközben erősen ilyesmire gondol,
leszakajt falatnyit a kerek cipóból,
leül egy nagy kőre, úgy várja a leányt,
s arra gondol közben, mért nincs nála gyémánt?
kigurul bokorból egy gyémántkarkötő,
úgy ragyog, úgy csillog, csillagnak menni kő,
szomorún távozik esthajnal csillaga,
de a szép kislánynak mindeddig nincs nyoma,

hirtelen kiugrik bokorból egy koma,
görbécske, esetlen, arasznyi figura,
rákiált, add vissza a gyémánt karkötőt,
adnám én, mondja, de karommal összenőtt,
mert mikor Árgyélus a földről felvette,
próbából az ékszert csuklójára tette,
és akkor meglátja világszép Oxánát,
arasznyi a manó, fogja lány bokáját,

azt mondja a fura figura, hogy lám-lám,
megloptál királyfi, megfizetsz most drágán,
feleségem ékszerét próbálod ellopni,
kardélre hánylak, hogy nem marad egy zokni
se a két pipaszár, reszketeg lábadon,
göbös térdeid közt a bőrfoci átoson,
nem kellett ennél több fiatal hősünknek,
kisebb sértésért is sokakat öltek meg

korábban ott, honnan érkezett Árgyélus,
törpének béfogta a száját, legyen kuss!
azt mondod, ez a lány tenéköd asszonyod,
hazudsz gyaur kutya, hazudsz, ha azt mondod,
e csodás hajadon elhívott légyottra,
te meg menj - míg szépen vagyok - a dolgodra,
mert ha nem, átszúrlak, istenemre mondom,
soha fel ne támadj, arra is lesz gondom,

kard ki, kard, kiáltott a törpe, harcias,
fején átbucskázott, és mi lett? harci sas,
kétfejű madárként támadott reája,
de a királyfinak nem szállott inába
hősi bátorsága, érezte, Oxána
most a hátországa, érzi nem hiába,
hogy a szíve hölgye vele együtt érez,
ő szíve is érte dörömböl és vérez,

kétfejű harci sas két karddal támad rá,
levágott kezeit fejére ráadná,
derekasan kardozik Árgyélus királyfi,
vívásból tudása szinte kisdoktori,
röptében sast kopaszt, mint snittpál, irányít,
manó virágmintás pendelye világít
sasmanó megijed, újabbat bucskázik,
hétfejű sárkány lesz és tüzet okádik,

konkrét hét fejéből szikra jön s lávakő,
Árgyélus feladja, pedig nem gyáva ő,
Oxána kacsóját menten megragadja,
futnak s jön utánuk a sárkány haragja,
sárkány, vagy sasmanó, most már ők se tudják,
hogy fújtat nyomukban, azt nagyon jól hallják,
fárad már a lábuk, sokáig nem bírják,
árkok, bokrok, rögök, mind, mind utuk állják,

botlanak, elesnek, most már érzik, végük,
eszükbe sem jut, hogy mi az egy reményük,
imájukban mondják, köszönjük, hogy éltünk,
ránk fújja a tüzet, és menten elégünk,
gondolják az ifjak, két szerelmes szívek,
hogy a gonosz sárkány tesz majd velük ilyet,
megáll a fújtató, tűzokádó dragon,
mikor látja a párt heverni egy padon,

bukfencezik előttük és eltűnik nyomban,
az előbb még itt volt, de mostanra hol van?
ott terem a manó, mintha földből nőne
és azt kiabálja, Oxána a nője,
kóborló manóknak nincsen feleségük,
feleli Árgyélus, legfeljebb cselédjük,
ezt a lányt szeretem és el nem engedem,
hogyha ő kell neked, tépjed ki a szívem,

szétszaggatja rögvest a mellén az inget,
Oxána lép hozzá, drágám, ne tégy ilyet,
rám is gondolj kérlek, hogy mi lesz énvelem,
ha szívedet kitépi, megszakad a szívem,
sárkánnyal, manóval, úgy éljek, nem élek,
szerelmet én már csak tetőled remélek,
hogyha az életben nem lehetek tied,
megyek én is inkább a halálba véled,

gyönyörű szerelmem add ide a kezed,
hunyd le szempilláid, csókolom a szemed,
megölelték egymást egy szerelmes csókban,
a manó meg így szólt, meghaltok, hát jól van,
nem lakom odúban, hanem palotában,
nem leltem jó asszonyt eme makacs lányban,
ha neked a halál jobb, mint a palota,
akkor menjél te is vele a pokolba!

ezzel varázslatot küldött a szép párra,
az életből már csak pár perc maradt hátra,
eképp szólt a manó s kiköpött a lányra,
Oxána ruháján sistergett a nyála,
gonosz varázslattól gyulladt meg szoknyája,
fölkészültek ők már mindketten halálra,
öleli Árgyélust és együtt égnek el,
haláluk, nem tudom, hogy még kit érdekel,

fáklyaként távoznak az emberi létből,
nincs már túl sok hátra ebből a meséből,
porrá lett akkor ott két fiatal lélek,
én is már csak sírok, tovább nem mesélek.

(eszembe jut persze egy régi népmese,
ott is halálra vált egy ifjú s jegyese,
sírjukon megfogant két nemes rózsafa,
megnőttek s virágjuk másikét csókolta.)

Budapest, 2011. november 28-30.
Javítva, átírogatva és tisztázva ma, 2012. február 12-én

Van egy kérdésem. Ki tudja anak a némesének a címét, amire a vers végén utaltam? Valójában egymásba fonódó kúszó(?)növényekként egyesül a két ifjú újra abban a mesében. És a címe a két szerelmes neve. Előre is köszönöm, ha valaki tudja és meg is írja majd.
Más. Nem használtam következetesen a régies, illetve népies beszédmódot és szavakat (érkezött, igyönest, koldús, léány, bémene, stb.). Sajnálom. remélem, hogy így felemásan sem túl zavaró.
Még másabb más. Azt el kell ismerjem, hogy a ballada követelményeinek - szomorúság és tragédia - nem mindenütt tudtam megfelelni, hisz lépten-nyomon becsempésztem a versezetbe egy kis humort. Bár mindenkinek más és más az, ami humoros és vicces. Úgyhogy nem tudhatom, kiben milyen érzéseket váltok ki majd ezzel a felemásra sikeredett itt-ott tragikomikus balladaféleséggel. A mű Zívyra Heti feladat című társalgójába készült. A vers is ott jelent meg először a hozzászólások közt három részletben. E fölött az oldal fölött Demoklész kardja lebeg. Ha nem lesz ott érdeklődés, akkor törölni fogja. Ha gondoljátok, hogy a jövőben részt vennétek az általa kitalált feladatok megoldásában, az útmutatása alapján írnátok bizonyos témákban és feltételek szerint verseket, akkor kérlek titeket, hogy jelezzétek mielőbb ezt nála itt:

http://gorbekor.hu/t%C3%A1rsalg%...

16 egyedi megtekintés

Új hozzászólás

tuti :) valahonnan ismerős :P

Kedves Zivyra!

Igen, de nem pont ez és így. Javítgattam. Köszönöm, hogy itt is megnézted.
Lesz még Heti (havi?) feladat nálad?
Üdvözlettel
DnB

Az biztos, hogy egyedi egy stílusod van!
Ami nem tetszett benne: a modern stílus néha nagyon belezavart az egészbe, néha nem igazán illett bele nekem a szövegkörnyezetbe. Ha már sok helyen van rímpár, akkor nekem zavaró, hogyha a versszakban egy sorpár kilóg a rím szempontjából. Illetve hiányzott az idézőjel a megszólalásoknál nekem.
Ami tetszett: a humorosság, a modern szavak sokszor megfértek a régies szavak mellett, annak ellenére, hogy néha zavart. Tetszett a lezárása. A népiesség jól áll a versnek(elbeszélő költeménynek?), mesélő szerepéből megszólaló lírai én nagyon jól bemutatta a történetet.
És végül, ismerem a Philemon és Baucist, latin órán volt szó, de ott idősekről van szó, és a görög mitológia része. A magyar balladákat sajnos nem annyira ismerem, de tudom, hogy nagyon jók :)

Kedves Lylyana Bell!

Köszönöm, örülök, ha így gondolod. Hogy egyedi egy stílusom van. Megtisztelő a véleményed. Igazad van, nem lett egységes stilisztikailag. Rég olvastam, így nem emlékszem a rímhiányokra, de biztosan így van. Azt hiszem, hogy a meglévő rímhelyekre kerülő nem rímelő szavak sem túl kirívóan disszonánsak. Nem minden esetben ragaszkodom a hiánytalan rímeléshez, mert a hiba sokszor érdekesebb, mint a(z unalmas?) tökéletesség. :)
Az idézőjelek a szereplők szájába adott szövegek esetén hiányoztak, gondolom. Én inkább talán egy-egy - jelet tennék már inkább (ha már...), mint "..." jeleket.
Köszönöm a hsz második részében lévő dicséreteket is. Láthattad a kommentárok közt, hogy a Kádár Kata története volt a "megfejtés".
Örültem a részletes véleményednek. Elnézést kérek, hogy csak késve válaszoltam!

Üdvözlettel
DnB

:)
Akkor legyen gondolatjel.
Láttam a megfejtést, igen :)

Türelmesen végig olvastam, mondhatom lekötött. Fentebb már említették a mesék és balladák címeit.
Amit hiányolok az az, hogy ha ritkábban is,de következetesen a végéig betűzdelhetted volna a régi kifejezéseket. Az elején több azután szinte semmi. Bocs. ez csak az én véleményem.

Gratulálok: Ica

Kedves tóthica!

Már Mandragórának válaszoltam erről:
"Igazából csak néhány gyenge kísérlet van a szövegben a régieshez, vagy tájnyelvhez hasonlító próbálkozásra. Szóval semmilyen szempontból nem egységes és teljes e próbálkozásom."
Teljesen igazad van. Köszönöm szépen, hogy megírtad, mit gondolsz. És nagyon örülök, hogy lekötött az írás. :)

Üdvözlettel
DnB

Mandragóra képe

Nem olvastam végig, mert már ahhoz nekem késő van, de az indulása az Egyszer egy királyfi... című, általános iskolában tanult dalra emlékeztetett, s rögtön meg is tetszett! (csak aztán megláttam, milyen hosszú. :( )
A vers végére történő utalással kapcsolatban... hosszas gondolkodás után beugrott, hogy Kádár Kata balladájának a végében van szó két liliomszál összeölelkezéséről. Ez nem népmese, s csak nagy vonalakban van hasonlóság, tehát nem tudom, hogy erre gondoltál-e, de nekem ez volt az első gondolatom (még ma is el tudom szavalni egyes részeit).
Érdekesen indul a versed, el fogom majd olvasni, már csak azért is, mert szerintem manapság a régies szóhasználatot nehéz visszaadni, s kíváncsi vagyok!
Még visszatérek! Remélem, valamelyest a fenti infóim hasznodra váltak.

Kádár Kata

Tartalma szerint egy gazdag nemesasszony megtiltja fiának, hogy a jobbágyleányt feleségül vegye; a legény útnak indul, de a kedvesétől kapott bajjelző kendő színe megváltozásáról tudja, hogy baj történt. Visszafordul, egy pásztor (molnár, öregember) elárulja, hogy anyja a lányt tóba ölette. Utánaugrik. Anya kihalássza az összeölelkezett szerelmeseket, szétválasztva eltemetteti; a sírjukon nőtt két kápolnavirág (sírvirág) összekapcsolódik, de a kegyetlen anya ezt is elválasztja, ezért megátkozzák. – A ballada egyike a legrégebbi magyar balladáknak. De az egymástól elválasztott, halálukban egymásra talált szerelmesek témája olyannyira általános a népköltészetben, hogy balladai megfogalmazása más hazai balladában is megtalálható, a nemzetközi összehasonlítás pedig véget nem érő. Az egyes motívumok, a szülői szigor, bajjelző ruha, sírvirág stb. hasonlóképpen nemzetköziek.
http://mek.niif.hu/02100/02115/h...

http://mek.niif.hu/00200/00240/h...

http://mek.niif.hu/06100/06191/h...

http://mek.niif.hu/06100/06191/h...

Kedves Mandragóra!

Azt hiszem, hogy jó az irány Kádár Kata történetével. Később rá fogok keresni. Örülök, hogy itt jártál. Igazából csak néhány gyenge kísérlet van a szövegben a régieshez, vagy tájnyelvhez hasonlító próbálkozásra. Szóval semmilyen szempontból nem egységes és teljes e próbálkozásom. Örülök, hogy felkeltettem az érdeklődésedet munkámmal és köszönöm a segítséget is. Várak vissza a további véleményeddel.

Üdvözlettel
DnB

Kovács Sándor képe

A "mese" Philemon és Baucis.

Köszönöm szépen kedves Sándor.

Ez így már fél siker! :)
Magyar népmesére gondoltam. Az eredete nyilván a te általad is említett Philemon és Baucis.

http://webcache.googleuserconten...

és

http://mek.niif.hu/03600/03690/0...
Itt a nyolcadik könyvben elég nehezen lehet meglelni Devecseri Gábor fordítását.

Ezeket találtam. És azt is, hogy egy Gounod opera témája is, melynek szövegkönyvet Jules Barbier és Michel Carrré írta La Fontaine meséje nyomán. La Fontaine pedig Ovidius Átváltozásait (Methamorphoses) használta forrásként.
Info: http://hu.wikipedia.org/wiki/Phi...(opera)

Viszont továbbra sem tudom, hogy a mese magyar változatának, - amiben nem két idős emberről van szó, akik leéltek egymás mellett egy életet, - mi a címe. Ha tudnám, akkor el szeretném majd olvasni. Örülök, hogy itt jártál nálam. :)

Üdvözlettel
DnB