ha a tél szeret

danaiz képe

a színek csöppnyi méze megfagyott,
eltűnt az ősz, most a tél szeret,
visszajárni immár nem lehet,
hó takarja a százholdas pagonyt.
hideg por havaz, a tél így szeret,
szikrás dér ölel jég-magába,
eléget e világ magánya,
átjárni már az őszbe sem lehet.
száz hold halott, a nap megrepedt,
ami van, ami volt, rám fagyott.
a tél imád, szóvaksággal ellep,
izzó szívemből fehér hamut old,
hullok alá, könnyű pelyhekben
simulok a tájra, a tél szeret
- életre-halára.

87 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Olvastalak már, csak még nem jutottam ide. Jövök amint tudok :)

Gondoltam. :) Várlak, kedves!

Inkább csak szembenéztem az öregedéssel. Nálunk a Karácsony fontos családi ünnep. Nagyon népes, hangos, vidám. Az öregedés magányos foglalkozás. :) Ezt akartam, ezt is, megírni.
Köszönöm szépen, Drága Ági. Ölellek: Dana

Télen, biztos, hogy mindenki egy picit depressziósabb. Ettől a szürkeségtől is, meg a sok ünneptől... Biztosan azért szokás csupa csillogóba öltöztetni a karácsonyfát is.... Sok a magányos ember.

szikrás dér ölel jég-magába,
eléget e világ magánya,

Ez a két sor különösen tetszett, de azt érzem, hogy fogcsikorgatva írtad ezt a verset drága Dana.
Remélem, hogy tévedek!
Szeretettel; Ági

Minden évszak ilyen!
:)

Végül csak a tél marad. :)