elrendeztetett

danaiz képe

úgy suhansz át rajtam,
akár a táj - ültetni kéne -
majdnem gondolattalan,
amikor a villamos ablakából
kinézek tavasszal.
bosszantasz, mert a füvek
folyton a virágok közé nőnek,
látod, értelmetlen, ahhoz szólok,
aki maga is csak szó már,
ennyire belém gubancolódtál,
pedig álmomban is tudom:
halott vagy, emlékezetből
felidézett, és csak felmondalak
magamnak, mint egy verset,
akadozva, teszem, ami tőlem telhet.
látod, mennyi gondom van veled,
mióta csak bennem lakhatsz,
magadat folyton széthagyod.
már beletörődtem egészen,
összerakosgatom a láthatatlant,
egyben így vagyunk mi ketten,
szívdobbanásaimban elrendezetten.

112 egyedi megtekintés
3 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Drága Brigi! Maga az élet ilyen szívszorítóan, rettenetesen gyönyörű. Nekem csak le kell írni. Ölellek szeretettel: Dana

Ezért a válaszodért külön ölelés jár tőlem, drága Dana :)

Köszönöm, kedves. Már nagyon hiányoztál. :)

Nekem is nagyob hiányoztatok, hosszú és fárasztó volt az elmúlt két hét, jó újra köztetek lenni :)

Dana, ha addig élek, sem értem meg, hogy lehet ilyen gyönyörűen írni. De ezt nem is megérteni kell. Csak szerettem volna kifejezni valahogy a kifejezhetetlent. :)
Szeretettel ölellek: Brigi

Ölellek, drága Rézi! Engem is megérintett az elengedés szomorúsága, amikor írtam.

Szívesen olvastam, annak ellenére, hogy belül egy picit elkámpicsorodtam..., mert emlékek tódultak elő..!
Üdvözlettel, Rézi

Csipirke képe

Igazán szomorú, ha "elmegy" valaki, aki a szívünknek a legkedvesebb.
Én apukámmal vagyok így. Anyámtól elváltak. Kisgyerek voltam még.
Anyám szó szerint ellene nevelt, s úgy nőttem fel, abban a hiszemben,
hogy apu nem is kíváncsi ránk. Hosszú évek teltek így el.
A nővéremnél találkoztunk újra. Már beteg volt. Vérrák.
Összeszorult a szívem, mert megtudtam, keresett minket, sokszor-sokszor.
Anyu letagadott minket. Így halála előtt néhány hónappal jöttünk csak
újra össze. Már nem sokáig szeretgethettem.

Ez gyönyörű, alig találok szavakat. Köszönöm Neked!
Furcsa ez az elengedés. Én néha azt érzem, inkább csak megszokom, hogy fáj a hiánya. Úgy lesz az élet része a fájdalom, mint a reggeli kávé vagy az esti fogmosás. És ez is épp olyan kegyetlen.

Minden évben írok hozzá egy verset. Halottak napjára nem tudok. Ezek az én kis mécseseim. Igazad van. Ez a legkegyetlenebb része, ez a megszokás. Ugyanakkor ez a kegyelmi része is. Ölellek, kedves. Te tényleg Tündér vagy. :)

A tavalyi fenn van. Látogatóban a címe. Érdekes, hogy egy év alatt is mennyit változik az ember..

Csipirke képe

"bosszantasz, mert a füvek
folyton a virágok közé nőnek,
látod, értelmetlen, ahhoz szólok,
aki maga is csak szó már,
ennyire belém gubancolódtál,"
Hiába, akiket szeretünk belénk gubancolódnak!
Nagyon szép sorok.
"mióta csak bennem lakhatsz,
magadat folyton széthagyod."
Érdekes sorok. Az eggyé vált szerelmesek sorai ezek.
"egyben így vagyunk mi ketten,
szívdobbanásaimban elrendezetten."
kitűnő lezárás.
Hát persze, hogy szívet érdemel, hiszen elkápráztatóan szép szerelmes vers.

Nem szerelmes vers. Kedves halottamhoz írok minden évben.

Csipirke képe

Nos igen. A szeretet és a szerelem közel állnak egymáshoz.
Ha elveszítünk valakit, lehet az egy anya, vagy csak egy jó barát,
bennünk az emléke örökké megmarad.

Életünk belénk integrálódott életek sora amit magunkkal cipelünk a vállunkon vagy a szívünkben .Visszük mert érték nekünk- értékadó és értékmérő- mert már pótolhatatlan és megismételhetetlen ami felemel vagy megszégyenít.Benne él lelkünkben napjainkban ezt tudjuk de te megírni is tudod ,megnevezni , néven szólítani és átadni nekünk .
Köszönjük , hogy szólsz helyettünk is

Pontosan ezt akartam, ezért írtam meg, ezt a verset. Köszönöm. Öleléssel: Dana

Melyik verse? :) Szeretem a verseit. :) Halottak napjára nem szeretek verset írni. De minden évben megemlékezem arról, akit nagyon szerettem. Egyre több a beletörődés, emlékezéskor több a mosoly már. Lassan engedi el az ember, azt akit szeret. De elengedi. Kegyetlen és jó, azt hiszem, így együtt.
Köszönöm szépen, kedves. Ölellek: Dana

http://gorbekor.hu/%C3%ADr%C3%A1...
Ez itten az :)

Kedves Dana, már-már a hozzászólásaid is versek ^_^

Red (Brigi(m) ^_^ ) egyik verse jutott róla eszembe :) Kezd híres lenni :)

Nagyon jó :) Olyan kis lüktető, mint a szívdobbanások :) És megnyugtató is :)

Mindkettőtök verse szíves :)