árnyék

danaiz képe

jaj, arra már hiába járnék,
ahol gyereklány kereste
virágaid, füvedre hullott
az utolsó szirom, s vége,
szemeimre alvad az árnyék,
s elárad bennem a sötét,
elfoglal minden kicsi rést,
fejemben zakatol: naplemente,
naplemente, enyém az este...
még emlékszem a fényre, ott
a másik oldalon, méz íze
volt, ahogy a rétre csordult...
elmúlt. tartanom kell a jelent.
zajos magányban hallgatok,
a kabócák folyton részegek,
vajon fűrészdalukon túl
megvan a rét, szól tücsökzene?

97 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Előbb utóbb meglesz a rét, a tücsökzene, minden embernek a sajátos jelképe amit nyugalomnak, vagy belső békének neveznek a bölcsek. Biztos vagyok benne, hogy neked is sikerülni fog:)

Barátsággal
Milán

A mai világban nehezebb megtalálni. Nagy a zaj. Örülök, hogy ilyen jól értesz. Szeretettel ölellek: Dana

Kedves Dana!
Megvan a rét, és tücsökzene is szól, mert hajdanán onnan indultál, nem veszett el, csak ismét meg kell keresned. Sikerülni fog!
Köszönöm versedet, mert általa megadatott, hogy én is újra megtaláljam ezt a gyönyörű helyet.
Üdvözlettel: eferesz

Már semmi sem ugyanaz. Azt hiszem a rét az, csak én változtam meg. Ölellek szeretettel: Dana

Talán kedves Dana..talán..
Azt hiszem ez a legtõbb amit egy ember elérhet
pár nyugalmas év..én is ehhez gyūjtõm az erõt mint
a méh a mézet.
Kívánom neked!

Viszont kívánom, kedves.

Én pár szép, nyugalmas évet szeretnék. Nem tudom megadatik-e? Nem úgy néz ki.

A perceket kell megélni és összeadni! :)

Voltak szép percek. Kérdés lesznek-e még. Reméljük.

Csak remélem ..és azt is hogy majd egyszer újra eljutunk oda..elõre a sárga úton..