alkonyat

danaiz képe

bogárszárnyú verdesés
lassulásmérő
minden álom nyugodni tér
végül csak érzés
még egy precízen kidolgozott
alkonyat
és megszokom hiányodat

168 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Hiányzik, de mindig visszatér. Ezt a lüktetést még úgy-ahogy meg lehet szokni.
De ha a hiányzó nem akar visszatérni, hiába a várakozás, azt nem lehet megszokni, csak beletörődni.

Szeretettel: boldogtalan

Hát, jobb ha nem panaszkodom. Ölellek, kedves.

Az is egy megoldás! :)
Viszont ölelés M! :)

Jó és hatásos a fordulat = "Dana-kibuggyanás" a végén.

(Az ember mendent meg tud szokni, amibe nem hal bele.)

Így van. :) Ölellek:Dana

Szép, szomorú vers. (Megint szomorú.)
Szebb napokat kedves Dana! Ági :)

Az elválás mindig szomorú. De remélem nemsokára lesz találkozás is. :) Köszönöm, és ölellek: Dana

Nincs mit mondani, vagyis csak azt hogy csodás
mert még nem találtam rá megfeleő szót ami kifejezhetné e versnek a hangulatát.
'Meghajol'

Köszönöm, kedves. Ölellek: Dana

Egy medve ölelés a többi közé.

Drága Artur! Köszönöm. :) Ölellek: Dana

Mindig öröm olvasni Téged, kedves Dana...remek versben osztottad meg gondolataidat megint.Gratulálok szeretettel.Ölelésem:B:)

Köszönöm, kedves. Ölellek: Dana

Summer képe

Rövid, tömör, mégis sokat mondó. Tetszik. :)

Baráti üdvözlettel:
Zsuzsi

Örülök, hogy tetszett. Öleléssel: Dana

Az esték, mindig így történnak velem. A fájó szív, mintha lassabban mérné az időt. Már az ámok is ritkák, összezanzásodik minden elalvás előtt, az érzés, a másik hiányának mardosó fájdalma, ott van az érzések szintjén. Az igazi kegyetlenség, hogy megszokom, végül is elalszom, felkelek, teszem a dolgom, és úgy csinálok, mintha élnék. Ölellek, kedves. Szeretettel: Dana

Kedves Dana!
Az első 2 ès a 4. sorodba nem annyira tudom beleélni magam, nem érzem át, hpgy mit-hogyan-mivel fejez ki. A többi viszont nagyon megfogott.

Én nem tudtam megszokni... talán fiatal vagyok még, de nálam nem működött. Persze biztos sokmindenen múlik.
Csodállak.:)
Brigi

Kedves Dana ... ma valahogy mélyen érintenek a történések, szinte belebújok a sorok közé és ott olvasom ami rejtve van , köszönöm hogy lehetővé tetted ...
Szívet hagyok a versedhez
Marika

Drága Marika! Köszönöm és ölellek: Dana

Kedves Dana, ez a 7 sor, olyan mégsem belenyugvás...., ezt az utolsó sor erősítette meg bennem.
Amit leírtál, az csak a felszín, ám belenyugodni semmibe nem lehet.
Igen tetszett. Szív.
Üdvözlettel, Rézi

Az igazi kegyetlenség az, hogy megszokja az ember. Belefárad. Nem hagyom, ebben igazad van. Ölellek, kedves. Szeretettel: Dana