Búcsúzom

boszika képe

Múló ásó-csörrenés a csönd,
sírdombon túl dobbanó viszlát,
öreg varjú köröz odafönt,
lenézve hallgatja az imát.

Keserves tőled a búcsúzás,
annyiszor súgtad, szívembe látsz.
nyakamon lüktet millió perc,
az emlék, hogy boldogan nevetsz,

A tavasz égi rokkáján szőtt,
szikrázó fonál a kelő nap,
föntről aranyszilánkokat önt,
majd hosszú pilláimra tapad.

A ősi temető már nyugodt,
zöld takarója alatt szunnyad,
a körforgás örökkön-örök,
feledjük el végre a múltat.

Semmit sem ért a mélységes gyász,
a volt-nincs valóságarcán a
ránc, harsogó zöld a koszorú,
a virág csak másolat, sosem
porladó műanyag áldozat.

6 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Már az első sor ledöbbenést váltott ki belőlem. Olvastam tovább s annyira beleéltem magam, hogy szinte újra írtam a saját gondolataimmal. Ily dolgokról beszélek, hogy "lenézve hallgatja az imát" helyébe ezt gondoltam magamban: "lenézve búcsúztatja a mát...". A tiéd jobb, csak szerettem volna megosztani! :)

Itt is hagyok egy szívet, nem tehetek mást! :)

Barátsággal:

L'loyd

Igen, ebben a megvilágításban meg van a kellő kapcsolat.

Szia Boszika!

A vége kicsit megzavart. Nem tudok társítani.

"a virág csak másolat, sosem
porladó műanyag áldozat." Az előzményeket tekintve, nem tudom összerakni.

Megköszönnék egy felvilágosítást. Amúgy nagyon szép a leírás. Látom a színek nagy szerepet játszanak a verselésednél, s ez jó, mert képibbé teszi az egészet.

Szeretettel

Zoli

Szia Zoli!

Ez a vers búcsú a szerelmemtől, hasonlítva a halálhoz, és a végén a művirággal utalok arra, hogy a test elporlad, de a síron a művirág megmarad. A halálhoz kapcsolódó képmutatást jelenti, amikor eltemetjük halottainkat, de nem érzünk igazi fájdalmat, csak a temetésre költött pénz számít, a magamutogatás.

szeretettel.Erika