Tudni illik, hogy mi illik

boldogtalan képe

Ebédeltem a kislányommal,
vagy három éves lehetett.
Szépen fogd a kanalat! Mondtam.
Ő csak huncutul nevetett.
Kicsim, ne pancsolj a levesbe,
Ez nem disznóól, ez lakás!
És ne könyökölj az asztalon,
az csak a kocsmában szokás.

Néhány nap elteltével újra
ketten ültünk az asztalnál.
A házunk mellett, a szomszédban,
már régóta egy kocsma áll.
Viki az ételt csak turkálta,
homlokán gondfelhő honolt.
Láttam, valami nagyon bántja,
és néhány perc múlva így szólt:

-Apu! Vigyél át a kocsmába!-
S mosoly bujkált kis pofiján.
-Tán nem ízlik, amit anyu főz?-
Kérdeztem én kicsit bután.
-Ízlik, ízlik, de más a gondom.
Anyu nagyon jól tud főzni.
Viszont a kocsmában sokkal jobb,
mert ott lehet könyökölni!-

46 egyedi megtekintés
5 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Kedves, szívmelengető írásod megmosolyogtatott! :) Kicsit hasonlít Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz című művéhez.

Üdv: Panka

Kedves Panka!
Nagyon jól látod, annyira hasonlít, hogy pontosan arról mintáztam a szótagszámot és a rímképletet. :)
Örülök mosolyodnak. :)

Szeretettel: boldogtalan

Hehe, na tessék, ez az a humor, aranyos, nagyon tetszik. :)

És egy az egyben így történt!:)
Köszi!:)

Aranyos történetet verseltél meg.
Szívesen olvastam.

Köszi, kedves 35!:)

Ej hát kell is ilyen könnyed vers így ezen a ködös reggelen...:) Ha belebotlok,szívesen olvasom az írásaidat..:)

Köszönöm, Rézi!
Majd mindig eléd gurítom őket!:)
Mások úgysem nagyon botladoznak beléjük.