Fokozatok

boldogtalan képe

Pillantása földbe tipor,
Utolsót rúg a józan ész.
Szeme villan, és amikor
Zsigerileg utána mész,
Isten segítse léptedet!

Csábos mosoly villan feléd,
Sikamlik kéjes gondolat.
Ó, ha most szeretne beléd,
Kiűzné minden gondodat!

Szádra tapadna oldhatatlan,
Mint virág kelyhére a méh.
Átégne ajkad, pokolkatlan
Robbanna képzeted elé.

Szája szívó üzemmódban
Mindened beszippantja már.
Abban a szent pillanatban
Csillagos ég ösvénye vár,
Isten se menti lényedet. :)

38 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Nagyon jól indul, bekem az első versszak tetszik legjobban, de később is vannak jó megoldások. Szerintem jobb lenne, ha végig tartanád a szótagszámot, mert így megbicsaklik a ritmus.
A "szája szívó üzemmódban" nekem nem tetszik, nem azért, mert olyan obszcén, azzal nincs bajom:D csak szerintem nem illik a vers virtuóz és frappáns képei közé, gyengének érzem. Lehetne valamivel pótolni:)
Tetszik egyébként a vers. Barátsággal: Brigi

Kedves Brigi!
Örülök, hogy elnyerte tetszésedet.
Mindkét észrevételedben igazat adok neked.
Törtem is a fejem a végig nyolc szótagos megoldáson, de valahogy nem sikerült jobb megoldást találnom. :(
A "szája szívó üzemmódban" nekem sem igazán tetszik, de gondoltam, hogy az alpáriassága azért valamennyire illik a smacivá avanzsált csókhoz. :)
Köszönöm!
Barátsággal: boldogtalan