Bár érteném

boldogtalan képe

Nem értem én az életet.
Megéltem édes éveket,
de életemnek alkonyán
reám szakadt a bús magány.

Lehetne szép a vége még,
ha lenne évem még elég,
kivárni új szerelmeket,
s legyen, ki szépen eltemet.

27 egyedi megtekintés
7 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Ritmikus soraidat szomorúan olvastam. Remélem azóta ez a szemléleted megváltozott.

Üdv: Panka

Kedves Panka!
Már nem fáj. :)

Szeretettel: boldogtalan

Látok benne egy kis fricskát az élet felé.
Villon testamentuma jutott eszembe persze csak asszocaiatíve.

Köszönöm, Artur!
Van benne az is! :)

Kedves boldogtalan,
tudom ajánlani a webes társkeresőket! Garantáltan nem maradsz magányos, ha a gerelyed beveted!
Amúgy, ha csak ez a baj, én szépen eltemetlek.
Feltéve, hogy túléllek!
No de félre a tréfával, az élet nagyszerű!
Valóban szupi ennek a versnek a dallama!
Mit dallama! Az egész!
(Kérek egy ilyen ritmusú vidámat, élvezőst!)

Az élet él, ha én nem is.
Lehetne szép a vége is,
ha életemnek alkonyán
reám találna egy leány.

S ha nem lány? Na, üsse kő!
Hisz úgyse lesz nagy esküvő.
Az ördög elvisz egy napon,
ha megtalálom angyalom.

Kedves Seingalt!

Köszönöm az ajánlást.
Már fent vagyok egyen, igaz, nem önszántamból kerültem oda, csak egy e-mail megnyitása kapcsán.

Vidám, élvezős poémák mostanában nem akarnak kikéredzkedni a szürkeállományomból.:(
Valahogy elvesztek a nagy szürkeségben. :(
Biztatásod azonban előtérbe helyezem, s talán összejöhet valami.:)

Szeretettel: boldogtalan

Szomorkás,ugyanakkor kétségekkel teli sorok,megspékelve bizonytalansággal és szorongással...! Kifejezetten tetszett és szívesen olvastam.!Üdv,Rézi

Köszönöm, Rézi!
Örülök, hogy tetszett, bár annak nem örülök, ami a megírására ihletett! :(

Szép, tiszta jambusok. Olyan szívdobogásos. Hagyok a dobogáshoz szívet. Ölellek: Dana

Köszönöm, Danámka!
Kell is az a szív, legalább rásegít a saját szívem dobogására! :)

:(
Tényleg hordoz kettősséget. Vidám ritmus mögé bújtatott bánat, ami mégis erősebb hatást kelt (legalábbis számomra)
Még mindig sajnálom.

Köszönöm együttérző szavaidat, drága TimO!

Olyan kettősség érzetét kelti a versed bennem. A tartalma szomorkás, de a kifogástalan ritmusa egyfajta kellemes melankóliát sugároz. A 2. versszakodban érzem a reménykedés pozitív szikráját.
Na most hogy jól kiokoskodtam magam, azért még el kell mondjam, hogy a ritmus, a rímek, és egyben az egész vers, számomra nagyon magas színvonalú alkotás.
Minden elismeréses gratulámmal lengetem a kalapomat!

Köszönöm, Tamás!

Még kívülről, elalvás előtt, rápillantottam az oldalra, és elolvastam a versedet.
Muszáj voltam gyorsan belépni, hogy megírhassam neked, mennyire megérintett a versed.
A magány szörnyű dolog...
Nagyon szép, ritmusos-dallamos a vers, tőled szokásos gyönyörködtető.

Ölellek Apus.

Így van, Anyus, a magány nagyon szörnyű dolog. Egyedül nehéz is elviselni.
De kettesben még nehezebb.:(

Szia!
Remélem, hogy jobb kedved van azóta /ihletés/.
Ám a vers nagyon szép lett és a ritmusa is nekem való.

Üdvözlettel: Profanus

Örülök, hogy tetszett!
A kedvem ugyan nem lett semmivel sem jobb, de egy nyárbúcsúztatót azért kierőszakoltam magamból! :)