Ars poetica a jambusok oltárán

boldogtalan képe

Ti kérditek, mi késztet arra engem,
hogy olykor-olykor összerímezem
a szűz papírlapot, s olyan "veszetten"?
Csak ennyi válaszom: szegény kezem
a hangszerekhez ócska. Bár, ha rajzol
talán nem oly silány, mi látható.
S az énekem? Fahangja szinte karcol.
Sziven, tüdőn, veséken átható.
Akartam egyszer én a "vájolinnal"
zenélni, ámde nyűtt vonóm szegény
a húrokat kereste egyre, s kínnal
születhetett a gyatra zengemény.

Ezért barátom, írni kell nekem,
de szólj ha nem, s a tollat elteszem.

48 egyedi megtekintés
2 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Vájolin :)))

látom és örülök annak hogy belementél az idegen nyelvezetekbe, ez a vers ahogy van, nájon ott van :)

Ripláj (a versedre)

ha a kubik metrika matematikája
és pár szár csillag is aszondja,
ha még feltételes módba
is azon gondolkodnál
hogy Rubik módra eldobnád
a kockád, ne dobd el és ne tedd
el, hisz kezedben tartod amazt.
Addig játssz míg színes ragtapaszt
ragaszt a kéz a kopott, kissebb
kubikákra, s akkor a játszma
tovább megy, hidd el nekem
nem mind1

Köszönöm, Milán!

Érdekes okfejtésed után megfogadom a tanácsodat! :)

Üdv.: boldogtalan

Ha fa ha .Jól meg forgattad barátom ,magyarról magyarra.
Örülök mert látom ébredni jó kedved a tavasszal.
Szólj ha kifogytál a tollból küldök! Nekem néha tiszta toll a hátam :)
Üdv Artur Bír

Előre is köszönöm a felajánlást, Medve koma! :)

Üdv.: boldogtalan