Ars poetica

boldogtalan képe

Eh! Kérdezitek, miért írok verset?
Zenét szerezni, sajna, nem tudok.
Az énekem meg mindenkit elkerget,
Zengő szerenádot se várjatok.
Akartam hegedűt nyűni, de mintha
Ráspolyt húznék egy vaslemez szélén,
Sikított a húr, és mert ő sem bírta,
Pattanva szakadt koncertem végén.
Olykor cerkát fogtam, s rajzolni kezdtem
Ez még ment volna, de nem volt hozzá
Türelmem, s hamar szerteszállt a kedvem.
Itt állok, akár egy domború konkáv.

Csak verset írhatok így, ó jaj nekem!
Azt még senki se mondta, hogy ne tegyem.

53 egyedi megtekintés
5 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Szívemből szóltál, szívet hagyok. :-)
Üdv.: Máté

Köszönöm, Máté!

Üdv.: boldogtalan

Én sem mondom.
:)
Üdvözletem!

Ja! És Üdv, na persze! :)

Ezt örömmel hallom a lelki füleimmel! :)

Köszi! :)
Üdv: boldogtalan

Nincs ember aki azt mondaná, hogy tedd le a tollat!
Jól megkacagtattál így hajnalban, mert nagyon emlékeztettél magamra és a viszonyomra más művészetekkel. :D
Köszönöm!

Üdv: Keszeg

Kedvenc!
Üdv artur

Köszönöm, Artur Bear! :)
Üdv: boldogtalan

Mióta unokázom kevés az időm. Folyton úton vagyok. :) Azért néha fel-felnézek. Most is érdemes volt. :)

A lényeg, hogy örültünk egymásnak! :)
Nagy ölelés M! :)

Akrosztichon és szonett. Remek! Imádom ezt a kesernyés, ironikus hangot. Ölellek: Dana

Köszönöm, Danámka!
Rég találkoztunk, örömmel láttam a hangod! :)