Újra

bmarci képe

Ütött-kopott, porosodó tollam,
Idegennek érezlek.
Mondd, a szenvedélyem hol van?
A tűz, mellyel dalolni
Soha meg nem kottyan,
Soha meg nem kottyant.

A hajdani harsogó koncert
Vénülve csak énekóra
És most bőszen hallgat
Évek óta. Évek óta.

Mire ez a csend?
Felnőttem volna?

Tán az élet meggyötört
És papíruszom elveszett,
Mint egy köd borította piac
Hol nincs kínálat, és nincs kereslet...

Vagy talán téli álmot aludtak
Az ébredező szótagok
Kik zsibbadtan suttogják
"Jól vagyok!" Jól vagyok.

De ki vagyok?

A gaz vagyok, nem a hős
Egyszerűen csak felelős
Ki fájdalmában nem ordított
Egy ember, aki hátat fordított.

De lehet egyszer a hős leszek megint
Felnőtt, ki a jövőbe tekint,
Szülő, megújult dallal,
Gyermek, kit megmentett egy angyal.

2017.okt.07

19 egyedi megtekintés

Új hozzászólás

Szia, nekem a kép tetszik, asszem, ha egyszer lenne egy kötetem (ami igen távoli álom), simán elfogadnám borítónak, bár azért megkérdeznék róla pár embert :)
A vers, hogy őszinte legyek, nekem nem elég modern. Grr, ugye?

Szia, köszönöm az értékelést! Örülök, hogy tetszik a kép :) A versről modernség szempontjából nem gondolkodtam. De igazad van teljesen, ez nem egy "modern" vers. Esetleg javaslom a "Modermedve" című művem, az ebből a szempontból mindenképp kiállja a próbát ;) Köszönöm, hogy olvastál!

Légy te a főhős !
Néha lelassulunk akkor töltődik az akkumlátor Üdv Artur

Hali, a lezárás nem a legjobb de összeségében tetszetős szöveg :)

baráti üdvözlégy
Milán