Mélyre

bmarci képe

Mélyre

Sötét kabátok mennek le a térre
Az elemi haragot magukra véve
Társtalan, egyedül
A magányos semmiségbe

Mélyre

Gyűlöljük egymást
Akár a megsebzet állat,
Ökölben kezünk,
Szikrázó az utálat

Mélyre

A pokol ajtajába lépve
Egymásra megvetéssel nézünk
Idegen minden alak
Bántunk és bántanak

Mélyre

Szeretetért könyörögünk
Embertelen rongyként élve
Fájdalmasan zuhanunk
Az örvénylő szürkeségbe

Mélyre

Felemészt a düh réme
Győlölve vagy félve
Kínoz minden pillanat:
Levegőt vagy irgalmat!

Mélyre

Sötét kabátok mennek le a térre
Az elemi haragot magukra véve
Előre merednek, a kamera forog
És egy lökéssel én is elindulok

Mélyre

146 egyedi megtekintés

Új hozzászólás

Kedves bmarci!

A következő kérdéseim támadtak, miközben olvastam alkotásodat:

Miért került minden versszak után a mélyre szó? Milyen kohéziót teremt ebben a versben? Vagyis érteni vélem, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre ásunk, de valahogy az már nem világos, hogy ezt a folyamatot miért kell megszakítani a mélyre többszöri megismétlésével?

Nagyon tetszik a keretes szerkezet, a bántunk és bántanak játékossága, maga az üzenet is átjött számomra, nem idegen tőlem ez a hangulat.

Érdekes írást olvashattam. :)

Üdv: Panka

Kedves Panka!

Elsőnek is köszönöm a kedves szavakat. Mélyre... Nos az inspiráció egy ráhangoló gyakorlat volt. Segítettem egy barátomnak filmet forgatni. Az elemi haragot/gyűlöletet kellett átérezni. Ennek eléréséhez folyamatosan egy mélyebbre mentünk. Szerencsére a film másik része a szeretetről szólt :)

Köszönöm, hogy olvastál!

Üdv: Marci