Krízis

bmarci képe

Csak forgolódom az ágyban
Az óra lassan ketyeg
Talán elmúlt tíz is
De nyugodalmat nem ad nekem
Ez az élet, ez a krízis

Peregnek a szürke napok
Akár a kattogó bomba
És lázad az érzés
Lázad a forma
De mi értelme mindennek
E száraz, üres sírhalomban?

Betegen forgolódom
Már a láz sem ég bennem
S az emberek kék fényét,
Ezt a hideg, lét-végét
Hivatalból keringetem

Lánc nélküli rabok vagyunk
Börtönünk a termék
Minden elme ítélete
Hogy szépen lassan eltemessék

Be vagyunk mind hálózva
Egyre kékebb a kétség
Így a térben tovaterjed
Az aku tüzelte sötétség

S végezetül
E bolond nagyvilágban
Isten irgalmazzon nekünk
Mikor egyszer elalszunk
Vagy előbb talán felébredünk...

2015. január 31 23:59

73 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Kicsit zavart a pátosz, a emberiség nagy fájdalma, bevallom néha én is így érzek.
Van pár olyan dolog ami nem passzol a kontextusba pl. "Az aku tüzelte sötétség"
A versben megjelenő egzisztenciálik kérdések, ezek a nagy fogalmak valahogy túl sürün vannak beépítve a szövegben. A ragrímek, még ha első olvasásra nem is zavartak másodjára már elég feltűnőek. Ez nem feltétlenűl rossz, a rímkovács szakmák ki lehet tanúlni, ha ebben az irányban akarsz tovább haladni.
Mondjuk az utolsó része megfogott, elgondolkoztató.
Szóval még jövök hozzád :)

Barátsággal Milán

Köszönöm szépen a gondolatokat. Bevallom ebben a versben nem is volt célom, hogy annyira rendben legyenek a rímek, sőt direkt nem is számoltam szótagokat sem. Csak egyszerűen ki szerettem volna írni magamból mindezt. Viszont ígérem, ha töltök még föl, akkor a következő az szabályos lesz, és kevésbé szenvedős :)

Barátsággal Marci

Furcsa a ritmusa, néhol ki is libben ebből a jàtékos formàból. Próbàltad beszabàlyozni, ezt a sok kérdést felvető gondolati szàlat. Én is sokszor érzem ezt és így, néha nagyon félek elaludni, de a félelem béklyó, rengeteget kivesz az emberből. Tetszett a versed, jó tudni, hogy nemcsak én agyalok ilyeneken.

Bölcsen figyelmeztető, figyelemre méltó vers!