A holló dala

b.cermidoff képe

Repedezett falú kút
kőkávájánál
bús, elárvult torzó,
néma bálvány áll.

A hajdani delnőnek
se keze, se lába.
Egy romantikus balek
bújik oldalába.

Ágon ül a holló,
kornyikál, beszél.
Fényes tollát pelyhezi
őszi, kerge szél.

Visszhangozza lenn a táj
s fenn a lenge lég
kormos göncű gyász-bohóc
gúnyos énekét.

Voltam én a bolondod.
Jól mulattál rajtam.
Elszálltam e rémálomból,
mint egy kósza dallam.

Hiába sírsz.
Szemeid maró könnyben úsznak.
Nékem adatott tálentum,
nem pedig Vénusznak.

21 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás