Gilgames

barnaby jones képe

Nem foghat fegyver, nem foghat átok,
részben csak ember, istenként járok...
Városom épül, enyém az érdem,
rabigád húzzad, dolgozz csak, népem!
Zúdul az ember, igába hajtva.
Testét elvette, lelkét akarja?
Istenek rendje nem nézi jó szemmel,
mit művel vélük e félisten-ember...
Küldenek barmot, vad férfi sarjat.
Tűrni már véges ennyi borzalmat!
Emberi lénnyé teszik először,
érezni szépet, szerelmet nőtől...
Istar papnő tanítgatja buzgón,
emberré válik, vadsága múlón.
Enkidu elindul Uruk városába,
Gilgames királynak, hogy legyen halála.
Íjként megfeszülnek acélizmaikkal,
harcolnak száz este, küzdenek száz nappal...
Nem tudnak dönteni, bizonyságot tenni,
egyik a másiknak fölé kerekedni,
sebet sem ejteni, vért sem hullajtani.
Tisztelik hát egymást, erős, jó vitézek,
ha nem ellenségek, lesznek így testvérek!
Fogadalmat tesznek örök barátságról,
könyörületesség minden formájáról.
Magába száll akkor isteni Gilgames:
Csak jót cselekedni: az ám a hősi tett!
Akkor elindulnak fenevadat győzni,
cédruserdő urát halálba küldeni.
Gonosz és rettegett szörny lakik az erdőn,
halála meglészen, mire a nap feljön.
Támad Humbaba,most marcangolni vágyik,
embervérben ázni, félistent igázni.
Tépné a karjukat, szakítaná széjjel,
ölni szeretne ma gyilkos szenvedéllyel.
Enkidu és Gilgames, két erős tölgyszál:
Életed,te gonosz szörny, ma pokolra száll!
Dicsőség a hősök cselekedetének,
nevüket zengik majd mindenütt vidékek.
Legendájuk' rejti halhatatlan ének
hatalmas királynak, fogadott testvérnek.
Kerekednek újból, fel, mindig a harcra,
győzelem embernek, gonosznak kudarca.
Tetszik ám e hőstett Istar szép szemének,
Gilgamest szeretné földi kedvesének.
Ám az Isten-ember mást szeret, úgy Istar
Anu istent kéri, küldjön rájuk csapást.
Égi szörny-vadállat, Istennő kegyeltje
útnak ered tüstént, Gilgamest veszejtse.
Bősz bika az égen rejtőzik ármánnyal;
Lesben áll a galád, kész ölni villámmal!
Vállvetve küzdenek, nap is elsötétül,
bikát zabolázni próbálnak vitézül.
Tüzet fúj, parazsat, halálos bűzt lehel,
Enkidut, gaz égi, így veszejtve ma el.
Gilgames bosszút áll, végez a bikával,
csak fájdalma ér fel szörnyű haragjával.
Nem tehet már semmit, erősebb a halál,
Túlvilág Tengernek őrzőjére talál.
A révész szavai elgondolkodtatják:
'Az örök-lét titkát, oly sokan kutatták.
Jó az, ha az ember örök életet nyer,
kezében e titok nem 'kétélű fegyver'?
Méltó-e rá a gyarló földi halandó,
félve örökléttől, félve a haláltól?'
Átkel a tengeren, magas cölöpökön,
Ut-napistim várja, kit méltó mód' köszönt.
Élőknek szigetén ő özönvízről szól,
a világteremtésről is annyi szépet, s jót...
"Ha nem alszol el hét nap, és nem hét éjjel,
az öröklét honában nézhetsz akkor széjjel."
Megfogadja szentül, biz' ő el nem alszik,
ám az éberség idővel álomba hanyatlik.
Elbukja a próbát az isteni ember,
ellenkezni mindhiába a teremtő renddel...
Ekkor Ut-napistim, látva, mily búskomor,
az örök ifjúság titkáról szónokol.
Reménnyel indul a hős azt megkeresni:
"Ha életem árán is, de meg fogom szerezni!"
Vándorolt, világok irdatlan tengerén,
égig érő hegyek perzselő peremén.
Érezte: eléri már kézzel a napot!
Homlokára égtek vakító csillagok.
Tüzes táncot jártak, majd az égről hulltak,
olyankor a földön sírva leborultak...
Nem feledkezett meg soha barátjáról,
erősen gondolt rá, félve a haláltól.
Edzett akarattal, acélos szándékkal
megtért otthonába becses ajándékkal...
S a nehéz próbáktól fáradt teste-lelke
megújhodását egy folyóban kereste.
Megfürdött vizében, testét belé vette,
az "Ifjúság füvét" fa alá rejtette.
Álnok kígyó kúszott fa törzsén sziszegve,
álmait a hősnek ott nyomban megette.
Ám ekkor Gilgames megérti a törvényt:
ami volt, az mind nem véletlenül történt.
Az ember halandó, ezáltal mulandó,
olyanokat tégy, hogy legyen maradandó...
Ha halál is a sorsa minden földi lénynek,
nem mindegy, hogy 'odaát' milyen színben térsz meg.
Tetteiddel szerezz halhatatlanságot,
hogy boldogan hagyd el ez árnyékvilágot.
Megnyugodott immár a nagyszerű király,
olyan a jutalom, ami éppen kijár...
Csak jót cselekedni, hőstetteket, számost,
örömben becsülni a földi boldogságot.
Igaz módon, bölcsen és tiszta szívvel élni,
nem kell akkor soha a túlvilágot félni...

3 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Többször is elolvastam kedves Barna! Lenyűgöztél! Tudod egy kicsit - talán elfogult vagyok egyébként is a mitológiai feldolgozásokkal, de csak gratulálni tudok!

A vers szerkezetileg egy egységben van megírva; nem követted a ránk maradt töredékek "táblás" formáját. Olyan hatást kelt ezzel az egész alkotásod, mintha egy kívülálló egyszer csak beléphet egy rejtett birodalom kapuján - ahol elragadja valami. Igen, ez a valami, adekvát formája a megfoghatatlannak, a mesélő és a történet személyes szereplője is egyben az olvasó, akit visznek a soraid, magával ragadják a mitológiából ismert történet fel-, feltárulkozó részei, akit lenyűgöz az írásod hangulata. Nem több és nem kevesebb, mint, amire éppen szüksége van az ilyen vállalkozás közben az alkotónak, hogy elérje azt a hatást, amivel a történet olvashatóvá válik, egyben művészi alkotássá nemesül.

Apró kis hiba: „Enkidu elindul Unuk városába,”
…nem Unuk, hanem Uruk a város neve, ami sumerek és akkádok lakta városállam volt. Uruk (sumerül URUUNU(G), a Bibliában Erek, mai arab nevén Varka, Irak) az egyik legősibb ókori település, mely több mint öt ezer évig lakott volt.

Barátsággal: Pekk@

Köszönöm Pekk@ hogy olvastad.Nagyon örülök a véleményednek, sokat jelent nekem.Igen, az valóban Uruk városa, javítom természetesen, elnéztem egy kicsit a szöveget...Ám van, ahol így említik a várost. Csak reménykedtem abban, hogy nem lesz unalmas, és végigolvasható marad.Egyébbként is , ha valami hosszabb már tíz sornál-kevesen olvassák végig...Baráti üdvözlettel:B:)

Szeretem az eposzokat. Én nem tudnám így megírni, mert leragadok itt-ott, elálmodozok rajta. :)
Pekk@-nak is van egy Gilgames eposza, az is nagy kedvencem. Gratulálok, szép munka. Ölellek: Dana

Köszönöm Dana.Tényleg, nagyon rég nem láttam Őt, emlékszem az eposzára...Na, elolvasom majd újra, ha itt van még...Ölellek:B:)

Amint egy percem lesz megnézem :)
Most épp esek össze:( jó éjt

jÓ ÉJT BARÁTOM, NEKED IS:)

Tényleg pörgeti olvastatja magát.Nem kevés munkát végzel barátom !Jó látni nem lankadó lelkesedésed.
Nem emlékszek már jól- Istár pokoljárására-gondoltok ? Az volt a Weöres vers?
Sokakat elriaszt a vers Barnus meg az olvasás ja és a gondolkozás az végképp riasztó.
Sokkal jobb mások szólamait szajkózni ész nélkül az nem megterhelő ,ja és itéletet mondani bármiről

ARTUR bARÁTOM, KÖSZÖNÖM, HOGY VÉGIGOLVASTAD. Weöres Sándor Gilgamese csodaSZÉP,Istár pokoljárását a Hétfátyoltánc-versemben "énekeltem meg"...szorosan kapcsolódik a két történet egymáshoz.Baráti üdvözlettel:B:)

A hosszúságára picit én is húztam a számat, de mikor elkezdtem olvasni, már nem volt megállás! Gratulálok! :)

Köszönöm Mirtill.Tudom, sokakat elriaszt a hosszabb vers, írás, de ennél rövidebben ezt a csodálatos eposzt-nem lehetett megírni...Örülök, hogy végig olvastad.Szeretettel láttalak:B:)

Én nem tudok ilyen szépen írni, s nekem a hossz nem okoz gondot...tetszett. Szívet hagytam érte.

Nagyon köszi Zivyra az olvasást,örülök, ha így gondolsz a versről.Üdvözöllek:B:)

A Tanmese! :)
Jólesett, hogy megesett!
Szép és okos lett a nyelvezet,
ha picit rövidebb lenne,
az Ég a Földhöz közeledne....
Gratula, Cs

Sajnos a Gilgames eposzt rövidebben nem lehet úgy megírni, hogy lényegesen ne sérüljön a történet...szerintem.Olvasd el weöres Sándor Gilgamesét,csodálatos, és -hosszabb is:)Köszönöm, hogy olvastad, üdvözöllek:B:)