Eközben, a hazámban

Ásító Sírgödör képe

Csontra váltja tejfogát a felnövő,
Aztán férfiként a körmét rágja;
Nem karmol, nem harap, nézi tétlenül,
Hogy a térdén kopik a nadrágja.

A harcra már a gyermekét neveli,
Ő vívja meg, mit maga nem tudott,
Erőt ad neki, gerincet és hitet,
S az örökséget: apád elbukott!

És csontra váltja tejfogát gyermeke,
Aztán férfiként a körmét rágja,
Nem karmol, nem harap, néz szánakozva
A tükörre, s újszülött fiára.

Hiszen élni kell, csak mert muszáj élni!
A rezsi a börtön, a csekk a rács,
Az apa, meg a baba a börtönőr,
A szeretet pedig, a lánckovács.

8 egyedi megtekintés
12 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Szia!
Nagyon tetszik ez a vers.
Nem tudom, eddig miért nem írtam még ide.
Gördülékeny, lényegretörő, a vége meg nagyot üt.

Annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy
rezsi = börtön,
csekk = rács
tehát
apa, baba = börtönőr?
Mert ez esetben szerintem a ,,baba" után nem kell a vessző.

Üdv: Brigi

Köszi!

Most, hogy mondod, tényleg nem kell!
Ki is szedem!
Köszi még egyszer!

Szia ÁS!

Azt látom, hogy a realitás talaján állsz. Nem is nagyon cifráztad a mondanivalót. Elég egyértelmű. ..., és én mégis az utolsó sorban látom a lényeget. Mintha az előzmény azért lenne annyira drámai, hogy a lezárást kiemelten értékelhesse az olvasó. (Hogy ez tudatos, vagy sem azt nem tudhatom, de nekem így van igazi ereje)

Hoztad a színvonalat, amit én egy zakatoló veres hússal díjazok.

Zoli

Húú,nagyon jó képeket írtál.Igaz minden sorod..!Szív és üdv,Béla-Rézi

Nagyon mély tartalommal bíró, remekül kivitelezett vers. Fogadd elismerésem!
Nagyon jól érzékelteti az elkeseredést a sorok fokozódó lendülete és a külön kifejező, hogy a végére már nem törődtél az időmérték korlátjával sem.
Remek megoldás!

csak gratulálni tudok, remek vers:)

Főnys

Nabazmeg!:(
El kell menni!
Aztán volt Magyarország, nincs Magyarország!
Marad a kormány, s halálra adóztathatja saját magát.
Csak azt nem tudom, hogy termel majd adóalapot!:)

Találékonyság is van a világon. :)

Remek élethelyzet. Jellemző kilátástalanság, mely mérgezi a mindennapokat. Sajnos! Tetszett ahogy megfogalmaztad.

Üdv:Marcsi

Mérgez, bizony!
Nem gyengén.

Köszi az olvasást, írást!

Beletrafáltál rendesen, s bár az, amiről szól, meglehetősen elkeserítő, a versed mégis élmény. Gratula!

El kell menni, amíg lehet...

Köszi!

Mindenki nem mehet el...amikor gyerek voltam, elakartam szaladni az éhezésből, a nyomorból, olyan élethelyzetből, amit ma már hírből sem ismer senki, de túléltem, és nyilván túlélem majd ezt a helyzetet is. A többi "magyar" meg majd irkál ide külföldről....be jó lesz! Számomra nincs menekvés, mert ez a Hazám!

Szomorú, ez a valóság, ezt Hollandiából még jobban lehet látni.

Nagyon jól megírtad!

Tudod, a gondbajprobléma az főleg abban jelentkezik, hogy nem látom a kiutat, azt, hogy miért nem lesz rosszabb a helyzet!
Az ember hátrál.
Megemelik a sör adótartamát, nem iszik sört, megemelik a cigi árát, nem cigizik, kikényszerítik az élelmiszer-áremelést, elkezd szarabb minőségű kajákat enni.
Ezeket mind lehet, ezek nem a létszükséglet kategóriájú dolgok, főleg nem nekem.
Az viszont, hogy a kommunikációs vonalaimat szűkítik, az tűrhetetlen, kibírhatatlan.
Hetente egyszer megyek haza, bő másfél napra, a családommal telefonon tartottam a kapcsolatot, és ebbe is beleszart a kormány a telefonadójával.
Örültem, hogy vagyunk olyan technológiai szinten, hogy a távolság és a beszélgetés nem egymást kizáró tényezők, de mostantól egyszerűen nem tudom megengedni magamnak azt, hogy beszélgessek a feleségemmel, fiammal, mert az átalánydíjas telefon gyakorlatilag megszűnt.
Havi ezer perc az napi kb. fél óra, ami a munkaügyben lefolytatott beszélgetésekre is kevés (tudnom kell, hogy mit lát a másik, tőlem kilométerekre lévő ember a saját műszerén ahhoz, hogy értelmes idő alatt be tudjuk állítani a telepített eszközöket).
Vannak még, akik küzdenek, akik bevállalják, hogy a világ másik végén dolgoznak, az európai bérek harmadáért, negyedéért, és őket is ellehetetlenítik.Már nem csak anyagilag, hanem szociálisan is. Amire annyit tudnak mondani, hogy legalább nem beszélnek feleslegesen az emberek, és ez egy pozitív hatása lesz a telefonadónak. Embertelen helyzetet teremtenek, aminek egyszerűen nem lesz haszna, hiszen ha nem engedhetek meg magamnak valamit, akkor azt nem is fogom csinálni (ahogy hosszútávon senki sem), úgyhogy kénytelenek lesznek kitalálni valami új dolgot, amiből finanszírozhatják a dilettantizmust, nepotizmust, amiből megint csak nem lesz semmi, mert nincsenek szabadon elvehető erőforrások az embereknél, főleg azoknál nem, akiket a terhek valójában sújtanak.
Annak, ami itt folyik, annak nincs se eleje, se vége, csak közepe.
Te elmentél, és jól tetted, hogy elmentél, én meg csak fogjam be a számat, mert volt olyan hónap, amikor kerestem majdnem ezer eurót, igaz, kb háromszázhúsz munkaóra alatt, középárfolyamon számolva, hatszáz kilométerre az otthonomtól...
Szóval, nagyon érik, hogy összeszedjem magam, felgyújtsam a házam, ha már eladni nem lehet, és elmenjek ebből a nyomortanyáról, el ebből a mérgező, rosszindulatú, aljas miliőből, amit Magyarországnak neveznek.

Kedves Ásító Sírgödör!

"Csak hordja a szegény embör a költségvetís feneketlen bendőjíbe az adót, a díjat, a különadót, az elvárt adót, már csak még a soványsági adót nem vezették be, csodálkozom, hogy nem jutott még eszükbe. A római császárok beszedték azt is, tudniillik, aki sovány, az nem eszik annyit, mint a kövér, ezért több pénze marad, fizesse be adóba." (Tóth Erzsébet: Szívhangok, tárcagyűjtemény - részlet az A cicire van igény című írásból))
http://www.kortarskiado.hu/index...

http://www.barkaonline.hu/kritik...

"Tárca az, amit azért ír az ember, hogy ne legyen üres a tárcája. Hogy ne pisiljék le a kutyák, na - magyarázta a barátom, szinte csak magának. - Agyad félközép tartományában mindig van tíz-húsz tárcára való készenlétben, álmodban is le tudsz pötyögni kettőt-hármat - mondta, nyilván rendkívül bölcsnek hitte magát. De a 'félközép' tetszett. Egyébként fütyültem az egészre, úgy képzeltem, egész életemben kizárólag verseket fogok írni. Eltelt harminc év, a barátom már nem él, én meg gyakrabban írok tárcát, mint verset. Ezt nyilván még ő is blamának érezné. Se vers, se regény, se esszé, se novella? Milyen író az, akinek csak forgácsai vannak? Aki a tárcából éldegél?" (Tóth Erzsébet)

A versedről meg már nem tudok írni, bocs! Tetszett. :)

Üdvözlettel
DnB - Robi

Hűha, itt valami nagyon nagy született. Azt hiszem a "fantasztikus", "pazar" jelzőket eldobhatom a francba, mert nem tükröznék, hogy mennyire tetszik ez a versed, most kijöttél a Gödörből :-)
Gratulálok, teszem ezt a legőszintébben!

Janus

Eddig a gödörben lettem volna? :o :D

Kösziköszi!

Ja, ott :-) Jobbat írtál mint te, vagyis a "gödör", szóval kijöttél magadból :-) Lehet, hogy hülye szóvicc volt, de az is lehet, hogy biztos :-)

A téma szomorú, a vers remek.
Kaka az egész helyzet, úgy ahogy van.
Jól tetted, hogy elővetted, és befejezted.

Ördögi kör. Félelmetesen jól megírtad. Ölellek: Dana

Köszönöm!
Az első strófa kb fél éve megvolt, de valahogy olyan hiányérzetem volt vele kapcsolatban, aztán kicsit elővettem, hogy faragjam, vagy kidobjam és ez lett belőle!
Kár, hogy ilyeneket lehet írni. :(

Igen, ezt akartam mondani. Fél éve megvolt... Nem javult helyzet.