Cimcum

Ásító Sírgödör képe

És megtelepedtek a férgek a bélben,
Jót falatoznak, a szar de finom!
Nézem a tálban a könnyü ebédem,
Passzol a húshoz a krumpliszirom.

Mert önmagam adni, ha nedves a vulva,
Ennyi szerelmem; – a nő: meleg öl,
Mint a fehérbor a földre borulva…
Nem melegíthet az illata föl.

Hát szívom a dekket, a füst belekékül,
Szállnak a képek, a színt figyelem,
Ott van a számon a „mondani végül”;
Elhagy az isten is, elhagy, igen…

Elhagy az isten is. Elhagy, igen.
Elhagy az Isten is! Elhagy! Igen!

12 egyedi megtekintés
3 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Tetszik a rím és tetszik a dallam!
Gondolat síkon a bűnt öleled.
Ámulva nézem, olvasom halkan,
s lehet megérzem a szűz lényeget:
Nem kell az Isten, kell hát a francnak,
ne uralkodjék bukott lelkeken!
Élni így könnyebb haragos dacban?
Ezen a költő gyakran elmereng.
S életnek képét engedi harcba,
- folyik a bor-lét, táncol az elme, -
fullad a füstbe terhes hatalma,
kősúly alatt poklot vígan terem!

Bocsánat, gondoltam...nekem ez jutott eszembe versedről. Szókimondó, lélek- és gondolatörlő téma!

Végig olvastam a hsz-eket, értem Szabadnakszületettet és Rathos-t is. Szerintem vannak alkotások, amik esetében a trágárság az olvasóban rossz szájízt hagy. (nekem Kemény Lili egyik versénél hagyott, hogy a remekmű végén "úgyis leszaródik magától", hát ezek után pontosan ez történt, mert többet nem olvastam el a verset, mert egyszerűen többé nem volt az.)
Erre itt vagy te, Ásító, és elámulok a műveden. Nyomtam egy szívet.

Nem fogom túlmagyarázni. Nálam a versek (rengeteg összetett okból) tetszenek, és nem tetszenek. Ez tetszik. Ügyes!

Tényleg nagyon jó vers, és tényleg elég trágár is, de... Megértem az álláspontokat. Egy kicsit nekem is sok egy versben ez a fajta trivialitás, de a szövegdobozban leírt érvekkel (mindkettővel) tudok azonosulni. (... és szerintem nem nehéz hozzászólni, talán csak az elsőnek)

Én ugye a fiatal generáció tagja vagyok, nem hogy minden nap használom, hanem kb óránként. Sajnos sokkal többször mint szabadna vagy szükség lenne rá. De valahogy a művészetben ezeket nem tudom tolerálni. Pont ez az a hely, ahova ennek SZERINTEM nem szabadna beömlenie.... persze szubjektív a dolog:)

Teljesen igazad van Rathos (mint úgy általában), én is így gondolom. Én sem szoktam tolerálni. De valahová annyira odaillik (szerintem). :)) Fel sem tűnik, hogy káromkodás (néhol, nekem). :))

"Jót falatoznak, a szar de finom!"
"Hát szívom a dekket, a füst belekékül"
Ebben a két sorban konkrétan a szar és a dekk szavak voltak azok, amik felett nem nagyon tudtam elsiklani. :)

írhatta volna, hogy kaki, és cigi, de mennyivel hatásosabb volt így (szerintem). Nekem külön tetszett ez a sor "Jót falatoznak, a szar de finom!" kicsit kizökkentett a melankóliából. Ez a szörnyű elfogadás. És hát ezeket a szavakat minden nap használjuk :) Még az öregek is :)

Nekem ez egy kicsit túl...hogy fogalmazzak...modern. A vers magában jó, jó a ritmusa, pörgős és valóban megvan a sajátos hangulata, de ezekkel a "Modern" kifejezésekkel tűzdelve nekem picit hitelét vesztett.
De ez csak saját maradiságom átka. :)

A szar de finom helyett lehetne a trágya finom is, csak az a baj, hogy úgy nem azt jelenti, meg nem is elég naturális.
A dekkes képemre meg határozottan büszke vagyok, azzt sosem akartam átpiszkálni. :)

Azon lehet gondolkozni, hogy minek van helye egy írásban, mik azok a szavak, amiket kerülni kell.

A szar és a művészet kapcsolatáról amúgy az jut eszembe, hogy amikor két részeg művész tántorog hazafelé a pesti éjszakában, és az egyik szól a másiknak:
- Te Bélám, várj egy kicsit, legugyurodok, és idekulázok a kapualjba!
Mire a másik:
- Hagyd! Úgy sem értenék meg!

Ez csak egy kis kitérő (és a kedvenc vicceim egyike) volt, amit muszáj volt elsütni.

Komolyra fordítva a szót, szerintem van helye a vulgarizmusnak az irodalomban. ahogy a témaválasztás során sem illik öncenzúrázni, úgy a megvalósítás során sem.
Az egyetlen dolog, ami kerülendő, az az öncélúság (és legyen itt szó a trágárságról, vagy bármiről, beleértve az önmegvalósítási kényszert is).

Persze, szíved joga a véleményed, és nagyon örülök neki, hogy megosztottad velem.

Köszi!

Tudod Gödör,
remek a vicc párhuzam!
Hadd osszak meg egy bennem felmerült párhuzamot is!

Nagy kedvencem a Született Gyilkosok című film, mely szerintem minden idők egyik legjobbja.
Ebben hangzik el egy kérdés, hogy miért is gyilkol, mire ezt válaszolja Woody barátom:

Mert gyilkos vagyok bazmeg, egy született gyilkos!

Hogy hol itt a párhuzam?
Te született Ásító Sírgödör vagy, egy polgárpukkasztó! ;-)
Isten áldja a Görbe bögrét!
Talán innen nem leszek kidobva a Ribancok vagytok kezdetű versemért sem! ;-)

Persze!
Itthon a monitor mögül.
Szemből meg mint hal a szatyorban. :)

Köszi!
A született gyilkosok meg igen jó film.
Kedvenc jelenetem, amikor belelovagol a tornádóba.
Az marha jól össze lett vágva!

Modern kifejezések? Hol? O.o

Nem mondhatom, ahogy te sem, hogy tetszett.
De lenyűgözött, ez nem kérdés.
Nem sablon, és eltérni merész, remélem ez után sem félsz.
Grat.

Elég alternatív vers, de meg van a maga varázsa az biztos. Szabadnakszületettnek igaza van. Ez a tipikus "nehéz hozzászólni vers". Elsőre kicsit fura volt, de amikor ráhangolódtam, akkor valahol tetszett pont a szókimondó stílusa miatt.

Pedig jó érzés ám látni fenn a csíkot... :)

Köszi!

Tudom én, hogy miért nem mernek hozzászólni a verseidhez. Rosszat nem tudnak, jót meg nem mernek... Én bátor vagyok, vagy botor? Számít a pulyától a dicséret? Remélem. Emelem kalapom, és maradok tisztelettel...

Óh köszönöm!
Igazából nem tudom, hogy önnön tökéletességem a környezetem számára, vagy nekem jelent-e nagyobb terhet... :P