Anna

Artur képe

Eltűnő homályos foltok
zöld obeliszkek
fehér kőporos alján
szétfolyó árnyak az éjben
játszik a szél hársfák
mézízű ajkán

hol van az ígéret
hol van az élet
nyújtsd ki a kezed
annyira félek
hirtelen oly nagyon
sötét lett
mint egy régi fénykép
besötétlett
obeliszk szépség
szivárvány
neved alatt
fekete márvány
ami csók volt
gyönyörű álom
kiszáradt szó
szétrepedt számon

73 egyedi megtekintés
29 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Évek óta...már szinte el is feledtem ....Mice és Dorian
Sźóval ...sajnos meg kellett irnom a verset mert Anna elment és szerettem volna neki utoljára mondani valamit amit már nem hallhatott ...bár ki tudja.Két részből áll az első ŕész már régen meg volt csak nem találta a helyét...már megvan a helye. Sajnos a második rész csak keres valamit.Talán szavakat amit nem lehet nem tudokk nem merek kimondani.Mert még félek tőlük.. talán majd egyszer bátrabban sikerűl,ez itt csak dadogás.

A legjobb az egészben, hogy úgy olvasom a hozzászólásokat a verseknél, mintha a napokban születtek volna. Nyilván bánom, hogy évekkel maradtam le, de ez ellen már nem tudok tenni.

Szóval, nekem nem fontos, hogy verstanilag rendben legyen (persze, néha igen), mert a magam ritmusában olvasom. Általában hangosan. Épp úgy hömpölyög a versed, ahogy kell. Érezhető, amit beleírtál, láthatók a képek, amit a szavak alkotnak. Nagyon tetszik!

Hibáztál.
Hibáztál, s ebbe most Te is belehalsz. Életed halott.
Most már érted, de késő.
A szomorúság, fájdalom rákkeltö.
Szerencsére más is,
s lélek-esélyt
ez ad.
Gazdag szegény lettél...
(Mint én is...)

A huszonötödik szívet én tettem le ide, de már lábujjhegyen osonok is tovább. Azért majd időnként csendben visszatérek, és elolvasom megint.

Többször is elolvastam - lassan ízlelgettem a keserű szavakat....
Fájdalmad átjárta az én lelkemet is - megható gyengédséggel írtad meg a leírhatatlant.....
Igazán mesteri alkotás!
Bár sose kellett volna megszületnie!
Ölellek!
Ilus

Nagyon jó dallama van a versednek, jól illik a mondanivalóhoz ez a felépítés, hömpölygés.
Talán nem kezdenék minden sort nagybetűvel, sőt inkább mindet kicsivel - az még jobban fokozná a hömpölygést, és mivel áthajló sorok vannak szinte végig, ezért is kézenfekvőnek tartanám.

"Kiszáradt szó
Szétrepedt számon" - hihetetlen jó befejezés! :)

("Obeliszk ,szépség" - vessző után a szóközt, ne elé :))

Formailag vannak problémáim csupán: következetlen központozás, illetve sorkezdés (kis- és nagy betű).
Ha ettől elvonatkoztatok, akkor magával ragad a gondolati ritmus és a tartalom. Sajnos a forma rabja is vagyok. Ezért ne vedd kérlek tolakodásnak (avagy az én olvasatomban):

Eltűnő, homályos foltok.
Zöld obeliszkek
fehér, kőporos alján
szétfolyó árnyak az éjben.
Játszik a szél hársfák
mézízű ajkán.

Hol van az ígéret?
Hol van az élet?
Nyújtsd ki a kezed.
Annyira félek,
hirtelen oly nagyon
sötét lett.
Mint egy régi fénykép;
besötétlett.
Obeliszk, szépség.
Szivárvány
neved alatt
fekete márvány.
Ami csók volt,
gyönyörű álom.
Kiszáradt szó
szétrepedt számon.

Kedves Dahilan!
Köszönöm a segítséged.Sajnos a nyelvtani rész a gyenge pontom.Ezért arra kérlek ha erre jársz mindig tedd fel ezt a szemüveget ami most van rajtad .Szükségem van rá.Átmenetileg nem fogadtam meg pedig úgy korrekt, ahogy te írtad.Csak most szeretném azt erősíteni, hogy ez egy zuhatag ami lefolyik vagy egy csepp egy gyertyáról ami végig fut a viaszon és megdermed a végén . Ha mondanám a verset akkor a törésnél vennék levegőt .(Talán onnan kellene a nagy betű?) Szóval szereltem.Kíváncsi vagyok így mit mutat :Köszönöm Artur Björn

Igen, így érzem következetesnek :)
Így is remek a vers!

Jav: "Nyújtsd ki a kezed!"

Van idő amikor nehéz megszólalni a végtelen csendben .Csak dadogás jön elö az embreből.Van a fájdalom amit szavak nem tudnak kifejezni de nekem csak szavak állnak a redelkezésemre hogy kifejezzem:Nem azért mert mondani akkarok valamit , hanem azért mert mondanom kell valamit mert külömben végleg megnémulok.Azt tudtam hogy ez mindenkihez másképpen megy át.Azt sem tudtam hogy másnak ez érthetö vagy csak egy szókupac..Örülök a megfejtésednek mert azt éreztet,i hogy átmegy .kb ugy ahogy én is érzem. Jó éjt !

Köszönöm a visszacsatolást Artúr Björn! :)

Most én próbálok elvonatkoztatni attól, ami a személyes részt illeti.

Már többször jártam itt e versnél és nem tudtam a mondandóm bepötyögni. Én is átéltem hasonlókat, de nem márványköves a történet. Igazából nem is kell mindig a halál, hogy ennyire szomorú legyen az élet. A halál csupán csak ijesztő számunkra, mert túl végleges.

Na megint okoskodok. Megint nem sikerült igazán leírni amit akartam :)

Mint vers, tetszik, mert hatsz az emberi érzékszervekre, hatsz a lélekre...

Először homályos minden, majd a sok kérdéssel és azokon való mélázással eljön hirtelen az éj, vagy csupán a megérkezett válaszok festenek mindent sötétre. Mégis most lesz minden tiszta és egyben megrendítő. Tudom, megint csak próbálgatom magam, jól sikerült? :)

üdv:
Péter

Az a baj Kedves Artur, hogy csak egy életünk van, és igaz szerelmet is többnyire csak egyszer élünk át. Akinek szerencséje van, az hosszan, akinek nincs, az röviden. Aztán maradunk, és csak írunk róluk. Ki szebben, ki fakóbban. Te azok közé tartozol, akik szebben tudnak írni.
Meghatottál.
Köszönöm a lehetőséget, hogy betekinthettem a lelkedbe, a múltadba meg talán a jelenedbe is ezen a versen keresztül.
Szívem persze itt maradt.
Attila

Kedves Vista!
Számomra a megtiszteltetés .Köszönöm !

Szívbe maró sorok! Az egész versed áthatja a gyász és fájdalom, emlékek... a vége... a vége mindent feltép! Tiszteletem!

Kedves Artur!

Elolvastam versed, s szóhoz sem jutok. Remélem a képpel nagy szomorúságot nem okoztam, hisz az a szál rózsa is a szerelem jegyében találta meg végső gazdáját.
Lényegesen kevesebb szomorúság volna a világban, ha benned nem lenne... :(
...ilyenkor bár tudnék segíteni... :(

Barátsággal: Vista

Mikor feltetem a verset akkor néztem meg a képet és meg döbbentem Annának ez a rózsa volt a kedves virága .Nagyon mellbe vágott :Köszönöm neked hogy láthattam .Remélem lesz új géped-Jó lenne !

Én meg csak meglepődtem, hogy valakiben ilyen érzéseket elő tudok hozni a képemmel.
Igazán szívesen a képet!
...egy új gépnek én örülnék a legjobban, elhiheted... :)
Köszönöm kedvességed!

Nagyon szép és megható, szívem marad.

Érdekes, hogy e néhány kiszáradt szó meg tudja nedvesíteni a szemeket.
Nagyon megható emlékezés.
Facsargó szívem itt hagyom.

Kedvesem volt ö akivel gyerekfejjel össze vesztünk.Afrikáig futott .Missziós lett.Harminc év után találkoztunk újra .Nem ölelhettem meg mert ,épp nem volt immunrendszere.A második találkozásunk a temetésen volt.Ha azt mondom rendkivüli ember volt.akkor silány és kopott a szó mert nem képes semmit vissza adni abból amit érzek.Köszönöm hogy olvastátok. Szerettem volna...annyi mindent szerettem volna.....csak ennyi lett belöle néhány kiszáradt szó.

A művész élete mindig úgy alakul (?!), hogy legyen bőven feldolgozni valója. Olvasódként mérhetetlen öröm látni a csodás képeket, az ordas szenvedést szelídített formában, mert már hagyja magát megsimogatni...Embertársadként pedig csak azt mondom, én sokáig fogtam halottak és eltávolodottak kezét, hittem, hogy "ott vannak", de már csak rothadt csonkokat ölelgettem, emlékekben hagytam a fél lelkemet és nem volt több kezem megérinteni a Jelent. Hajlamos vagyok összetéveszteni a költészetet a valósággal. Tény, hogy a művészet lehetőség az időutazásra, de én erőnek erejével fogódzkodom az létezést jelentő jelenbe. A Ji-Csingben azt mondja a Tao bölcse: "Önmagát eperághoz köti." Persze, szépen sírni csak a művészek tudnak. Íme, itt is.

Köszönöm ezt a próza verset amit írtál.

Erőteljes, érzéki vers, kedves Arthur! Örülök, hogy itt jártam.

Én se szeretek ilyen megkésve válaszolni ,Kedves Rathos. de nem volt lehetőségem.
Most jöttem vissza .Találkozóm volt a fjorddal. (és Gerdával)
Örülök ,hogy olvastad

Nagyon szép vers :)
(nem szeretek ennyire suta kommentet írni, de felesleges tovább ragozni, tényleg jó)

Kedves Raven !
Köszönöm ,hogy erre jártál-
Kedves Samum.
Őrülök ,hogy bent látlak .Azt hiszem lekéstem a jelentkezésedet de úgy látom meggyőző fölénnyel jöttél be.Csak keresd a szavakat szépen tovább azon a nyomon ahol eddig találtad :) Lesz ott még...

Bocsánat megkésve de ritkán van időm mostanság ---Üdv Artur Björn

Ez hatalmas vers! Nem találom a szavakat. Nagyon nagy mű.

Értjük mi ezt Seingalt.
megtanultuk...keservesen

Osongass kedves öcsém!
Én meg szokás szerint esek össze .Az a tervem ,hogy egy napot csak olvasni fogok a görön - mert hetek óta nem érek rá és elvonási tüneteim vannak- A sorsnak más a terve . megint hajnalban kelek,Ölellek

Szerettem volna egy Annához méltó verset írni... de nem sikerült ,csak ennyi telt tőlem .Köszönöm ,hogy szeretettel olvastad.

Anna ? Hát persze!
Kívánok neked Annát. Megtudod mi az ,hogy ÉLET és SZERELEM-
Sajnos megtanulhatod a fájdalmat is... az ÉLETHEZ adják..

Muszáj vagyok ,Fel kell nőnöm a szépen festőkhöz.Örülök ha teteszett.

Tetszett!Gratulálok!Szépen írsz!
Üdv.suszi

Köszönöm a látogatásodat Lylyana!

Gyönyörű vers. Anna örök modernebb kiadásban.

Kedves Jamma !
Én köszönöm, hogy erre jártál

Megérintett... nagyon mély. Köszönöm.

Köszönöm TimO!
Megszereltem.Én is gondolkoztam rajta ,hogy lehetne módosítani . Nagyon jó az ötleted.
Mi eddig nem találkoztunk,de van egy olyan gyanúm hogy nem ez volt az utolsó levelünk .Örülök ,hogy itt vagy és erre jártál.Artur Björn

"hol van az ígéret
hol van az élet" - itt azért meghagytam volna a "?"-eket, attól még nem szakad meg a hömpölygés.
(és ha lúd, akkor mán az első sor kezdőbetűjét is kicsiben gondolnám... :))

Köszönöm Kedves Gleam!
Milyen furcsa -mint írod- hogy a fájdalom is tud csodálatossá változni.A fájdalom megfaragott engem én meg bosszúból megfaragtam a fájdalmat.Ez persze csak olyan mint mikor Xerkxesz megkorbácsolta a tengert mert össze törte a hajóit .szeretettel :Artur Björn

...csodálatos fájdalom...

Szeretettel: gleam

Sokáig gondolkoztam ,hogy mi legyen a sorsa ennek a versnek.Mert,hogy személyes,mondhatnám nem közérdekü Akinek szól - ő sohasem olvashatta.Végül úgy döntöttem felteszem ide.legyen mindenkié.Sajnos sokan cipelünk ilyen emlékeket magunkban .Talán ha látjuk a másokét könnyebb elviselni a miénket.Szerettem volna adni Annának valamit akkor is amikor már nem lehet .Valamit ami több (talán) mint egy szál virág és amit csak én adhatok senki más.
Tisztelettel meg köszönöm. a látogatásodat és a szavaidat.Az élet megy tovább. ez a természetraja.A sebet befedi az idő , csak a forradás marad.

Várlak vissza .

Szétrepedt álom...
Nem is tudok hirtelen mit.. Majd visszatérek.

Köszönöm, hogy egy ilyen tökéletes és remek mű mellett lehet az én fényképem!

Kedves Dorian !
Őrülök , hogy sikerült egy virágot elhelyeznem arra a sírra.Megerősitesz benne ,hogy az igyekezetem nem volt hiába való. A bánat amit megoszthatunk az nem lesz kevesebb de a fájdalom kissé távoldik .Köszönöm ,hogy megoszthattam veled.

Régen láttalak kedves..ömm Virág.Örülök hogy itt vagy :Én is ölellek!

Köszönöm, hogy hallgathatok veled... veletek...
Ölellek.

Köszönöm Pekk@ ! Jó szivvel el fogadom.

Szívemből hoztam egy kis darabot és nálad hagyom!

Csendben olvaslak újra és újra...

Barátsággal: Pekk@

Kedves Herceg !
Ha te nem tudod mit kell irni akkor mi végképp tanácstalanok vagyunk.
Köszönöm !Barátsággal Artur

Nem tudom ilyenkor mit a legillendőbb írni, azt viszont tudom, hogy rengeteg őszinte érzést, mély fájdalmat fogalmaztál meg.

Baráti üdvözletem

Zoli

Kedves János!
Szerencsésnek tartom magam mert találkoztunk . ennél a versnél Azt mondod a tizenharmadik sziv ,Jó de ebből hányat adott nö és hányat férfi? Így már nem is tudom hányadik. Csak módszer kérdése az egész
Katona voltam leléptem egy este és Annát vártam az utca végén.Nagyon hideg volt .Sétáltam és egymásnak ütköztünk .Sirva fakadt .Kérdeztem hogy mi a baja? Számolta a lépéseket a trollytól a kapuig Azt mondta ha több mint száz akkor biztosan kap ma levelet tőlem .Akkor hát mennyi kérdeztem és miért sirsz? Mert amikor megláttalak elfelejtteem hogy. hol tartok a számolásban és most nem tudom hogy kapok e levelet.
.Hát ennyi a számolásról .Én sose voltam benne jó.Örültem neked.

Kedves Artur!

Csak szívet adhatok, mégha 13. is. Remélem nem szerencsétlen, mert ha nem lenne, nehezen lehetne 14. szív ezután.

Köszönöm kedves Del ,hogy elolvastad.Ugy van ahogy írod szórúl szóra.Ezek szorultak belém ki kellet irnom öket.

Nagyon tetszett a versed, reménytelenség, halál, és félelem.

Az élet néha szomorú..A szíved viszont jó! Kedves Raven .Köszönöm

Csak egy nema sziv...Meltoan emlekeztel meg verseddel.Barati udvozletem:B

Köszönöm Barnus!

Remélem Vista is igy gondolja majd.Valahogy a két mű kezd közel sodródni egymáshoz aminek én örülök .Remélem Vista nem bánja.Mancsoljunk kedves Lepke.Szerettetl Artur

Kedves Arthur!
Én a búcsú rózsát néztem s ott olvastam Anna versedről.
Szomorú történet,megható és csodaszép az emlékezésed.
Vista rózsája valóban hozzá méltó.
Szeretettel:ml.-Éva

Köszönöm Dana ! Ölellek!

Meghatódtam. Gyönyörű megemlékezés! Szívet hagytam. Szeretettel: Dana

Anna kedvenc virágja volt a rózsaszinű rózsa .Olyan amilyet Vista hagyott nekünk búcsuzoúl mert elkellet adnia a fényképező gépét.Nézd meg- ha javasolhatom -érdemes.Köszönöm kedves Next .(maradok ennél a megszólitásnál kedves macskaoroszlán)

Köszönöm ajánlásodat, valóban kiváló munka a fotó. Összeillenek nagyon, együtt kellene lenniük, mindenki örömére!

Sajnálom ,hogy egy ilyen fotós nem tud tovább dolgozni:Gondolom más országokban nem kicsavarnák kezéből a gépet hanem nyomkodnák bele. hogy dolgozzon Mi azt se tudjuk meg becsülni amink van .Jó éjt Next! Kb enyit birtam ma

Jó éjt kedves Artur! Én is megyek töltődni. Na, ez olyan robotosra sikerült, de nem az vagyok :)

Töltödj.Kellenek holnapra megint a hozzászólásaid meg a lekesedésed a körnek.Szép álmokat!

Drága Artúr, hagytam én is egy rózsaszálat csendben.

Kedves Barátaim!
Nézzétek el nekem ,hogy nem egyenként válaszolok.Együtt érzésetek drága nekem és köszönöm hogy itt voltatok .Nehéz bármit is hozzáfüznöm ehhez a vershez.Még mindig fájdalmas akár csak olvasni is.Köszönöm a szíveket is .Rózsákká változnak Anna sirján.

Mindig szomorú az emlékezés. Bánatos szívedre egy szív.

Szeretettel

Barátom, nagyon szép szófejfát faragtál.Nehéz az ilyen versekhez szólni, inkább egy nagyot hallgatok.

Janus

Gyönyörűen szomorú emlékezésed reá,,,,
SZÍVET érdemel.

Gyönyörű emlékezés...+ 1 szív...

No kedves Artur,többször olvastam és közbe képek villantak a homályos szemem előtt.......Dobbanó.

Szomorú gondolatok, gyönyörűen írva. Jól értem, hogy talán egy elhunyt kedves? :-(
Szívem bánatodra.
Judit