A porban...

Artur képe

Acélt hajlítok két kezem között.
Mikor kész megunom,eldobom.
A halma egyre nő.
Rozsda lesz,szemét.
Mi egykor volt gyönyörű
...nem is tudom a nevét,
egyre gyorsúl a múló idő.
Szìvemre vas abroncs szorúl,
kapkod a tüdő.
Már nem is emlékszem
valaha ki voltam.
Bambán süt rám a nap
és eldobált
mázsás vasaim holtan.
Pihennek lent a porban.

102 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Drága Barnus!
Örülök ,hogy látlak!
Ó ..csak elővettem leporolni a hangszert és eltaláltam valami régi akordot. SZÉP NYARAT!
Remélem hozol nemsokára valami olvasni valót.
Ölel Barátod Artúr

Szépet neked is Artur Barátom.hoztam valamit...

ARTUR BARÁTOM RÉG JÁRTAM ERRE...éreztem, hogy jönni kell, érdemes volt. Remek ez a vers, súlya van.Gratulálok szeretettel.Szép nyári napokat neked.Üdvözöllek:B:)