Utolsó utáni alkalom

Antihős képe

Suttog az erdő éjfeketében
Nálam a méreg, penge a kézben
Nyárszínű hold bújt vattasubába
Pontosan tudja, mit teszek éppen

Gesztenyeszín lomb roppan alattam
Végtelen békét szomjaz az ajkam
Fátyolezüstös fénye az éjnek
Lesz a tanúja: ennyi maradtam

Koppan a flaska, terjed az álom
Karmazsin foltok tiszta ruhámon
Tompa vigyorra húzom a számat:
Csendes a lelkem, itt a világom

Hangos az erdő, járja a bánat
Furcsa, de engem nincs, aki támad
Nem vagyok itt, de itt vagyok mégis
Mindenki másra szórja a vádat

...

Barna koporsó süllyed a mélybe
Hogy, ha figyelnél, tán ma is élne
Csendes a gyilkos, önmaga társa
Még is, ha úgy van, egymaga félne

Tedd meg, amit kell, húzd fel a porból
Tartsd a kezét föl, lásd, amit gondol
Arcára írva bánata látszik
Légy, ki kiolvassa a sorokból

66 egyedi megtekintés
1 tag jelölte kedvencnek

Új hozzászólás

Olyan ritmusa van ennek a versnek, hogy :OOOOOO